PrezLee – a barna dobermann

A szakértÅ‘k és a szakértelműk… nem hiába vannak nagyra becsülve. Igenis vannak emberek akik ezt azt szakértenek, egyes témákban jártasak, de mi van akkor ha az illetÅ‘ mondjuk azt a kérdést amit felteszek mégsem szakérti annyira? Mert ugye nem lábon járó könyvtár az ember, mikrochippel a fejébe, hogy a kért infót azonnal kiköpje…és ez rendjén is lenne…azokkal a szakértÅ‘kkel akik néha azt mondják…”utánnanézek” teljesen meg vagyok elégedve…vagy netán azt hogy “nem tudom”…és nem ezekkel van a problémám.

Egyes szakértÅ‘k ellenben “mindent tudnak”…ráadásul mindent jobban mint mások. És a legnagyobb hibájuk hogy szakértÅ‘ségükbÅ‘l egy percre se tudnak kiesni, na meg ha kérded ha nem, kifejezik szakértelműket… EzektÅ‘l persze égnek áll a hajam…

Ez bevezetÅ‘ egy szakértÅ‘höz…aki történetesen idegesit.

Ez a szakértÅ‘ valami kutyás muki…mittomén kicsoda de gondolom nagy tekintélynek örvend szakértelmének következtében… ugye kutyaséta, vagyis ki a zöldbe, más kutyákkal, aminek a célja az, hogy PrezLee kifáradjon, kijátszódja magát és legyen kutyák között… Odaérkezünk…a szakértÅ‘ is ott van természetesen…PrezLeere hámot csatoltam, gondoltam húzzon egy keveset…keveset is húzott, de végül felértünk. Azon szorgalmaskodok, hogy leszedjem a ficánkoló kutyáról a hámot…nekem valahol természetesnek tűnt, hogy amit “át nem öltöztetem” vagyis börnyakörv nem kerül a nyakába addig biza nem engedem el…ficánkoljon ameddig akar…erre a szakértÅ‘ rettenetes nagy szakértelemmel bólógatva aszongya: “Elengedheted”…majdnem elröhögtem magam…és megkérdeztem tényleg? Na de jó!

Hümmögtem valamit mert nem volt kedvem és ráadásul nem volt kivel…az ilyen nagy szakértÅ‘kkel nem érdemes újjat húzni…Å‘k úgyis jobban tudják. Gondolom valami cédulájuk is van ami ezt igazolja…

Ok, PrezLeevel kapcsolatos tevékenységeimet befejzvén végre elegett tettem a szakértÅ‘ szakértelmének és elengedtem a kutyát…de csak félig. Mert nem kaptam meg a börnyakörvet a táskámban. Jó nem probléma…hát gondoltam lemegyek a gödörbe, oszt a padon lesz idÅ‘m kipakolgatni és kikeresni, majd rácsatolom…ezennel el is indultam, a padra telepedtem és meg is kerestem azt a fránya nyakörvet….csakhogy PrezLee a játék hevében nem akaródzott hozzám jönni…azonnal…ugye parancsra meg miegymás…végül is 5 és fél hónaposan már tökéletesen kéne üljön, álljon és a kézállás is már szinte kövelezÅ‘ gyakorlat…Nem szaladt el, csak kissé “ignore”-on tartott…de jött felém, majd megint félreszökkent…nagy pechemre és szakértelmetlenségemre hirtelen elkaptam…méghozzá a bolha nyakörvétÅ‘l…persze ez egybÅ‘l kitágult és fityegett a nyakán…csatolgattam fel rá a börnyakörvet és BECS SZÓRA az volt a tervem, hogy utánna megszorítom a kitágult bolhanyakörvet…

De a szakértÅ‘ megelÅ‘zött…és nagy tudományosan megkérdezte, hogy “ááá az bolhanyakörv akar lenni rajta???” mondom én csodálkozva, hogy eh igen az akar – végül is valahol fura volt, hogy ennyire szakértÅ‘ és egy vacak bolhanyakörvet se ismer fel – de Å‘ csak humoros akart lenni…mert akkor jobban kifejezésre tudta juttatni a nagy szakértelmét…miszerint azt biza meg kéne szorítani…Na itt már már azon voltam, hogy kezdem nem bírni..de az ember csodákra képes…még én is. Hümmogtem neki egyet, majd szakértelem szerűen az egész bolhanyakörvet levettem a kutyáról…és bevágtam a táskámba…

A szakértÅ‘ szaktanácsainak még nincs vége…ugye a kutyák játszanak…és ugye biza PrezLee kérem szépen válógatos…vagyis szivesebben játszik nála kisebb kutyákkal… nem durvul kimondottan… de ha neki az a jó, akkor azzal játszik…amig nem bántja a kisebbeket nekem tényleg mindegy…a nagyobbakat ritkán fogadja el játszópajtásnak, bár olyan is elÅ‘fordult már. Megjelent egy szentbernáthegyi…aki 1 hónappal idÅ‘sebb mint PrezLee..és ez a kutya rengeteget piszkálta PrezLeet mikor kisebb volt…megcibálta a nyakörvétÅ‘l fogva, szóval kissé kihasználta, hogy Å‘ a nagyobb és terrorizálta PrezLeet…nem tragikusan, nem lett semmi baja…de megjegyezte és többet nem akart játszani vele. Se most se máskor. Ha az jött felé, akkor PrezLee kikerülte és ott hagyta… De tegnap a szentbernáthegyi mindenáron piszkálni akarta PrezLeet…és PrezLeenek ez nagyon nem tetszett…És mikor tényleg az agyára ment a dolog…akkor kimutatta a fogait és “komolyan mondom hagy békémet” stilusban lerázta magáról a kutyát. És csodák csodája az megértette és abbahagyta…

Persze mindezt a szakértÅ‘ látta…én is láttam és más is látta…PrezLee viselkedése teljesen jogos és normális volt. Vér nem folyt, egyik kutyából se lett kiharapva semmi, szóval olyan “nagyfius hrrr mrrr” és mindennek vége…. A kutyák elintézték maguk között, mi gazdik tovább beszélgettünk. Senkinek nem lett lelki traumája sem… a kutyáknak sem…csak a szakértÅ‘ nem bírta, hogy meg ne szakértse a dolgokat …miszerint ez már PrezLee-nel nem játék…erre felment az agyvizem…mondom nem, teljesen normális viselkedés volt…a másik kutya kötekedett vele ..neki nem tetszett és jelezte.

De hogy ezen mit kell annyit szakérteni???? Hát tényleg nem tudom…

Ezen a napon történt ...

• A töltött káposzta visszavág - 2008
• Kutya "támadás" - 2008