Szerző: PrezLee

Mondjuk, hogy nem tudtam eldönteni, hogy az enyém vagy a PrezLee kívánságlistáján gondolkozzak… Az enyém kicsit hamarabb lesz, így minden kedves barátomnak ismerősömnek és a többieknek kis segítségként… elrejtek pár TIPPET, hogy mi az amire hőn vágyik a lelkem…Persze lehet VÁLOGATNI!!! Gyorsan gyorsan amíg még meleg!  Imhol következnek az APRÓ TIPPEK …  😈

Az első kérem szépen az a Volvo…Kicsit változtak a dolgok, mert most már nem csak egy Volvo XC170 amire vágyom, hanem  mellé még kinéztem egy kocsit ami jól fogna… mégpedig azért Volvo C30  mert a hátsó részben milyen gusztán nézne ki PrezLee uraság!!! Szerintem nagyon szeretné! Nos itt van a kimondottan tökéletesen megfelelő (narancssárgás belső hmmm de guszta! )Volvo C30-as, amit kéremszépen városi autónak használnánk PrezLeevel… Őt egyszerűen Foltinak fogom nevezni. Ezt elmondom, hogy mindenki tudja.. ne legyen titok és , hogy “miért adtál olyan hülye nevet ennek a kocsinak” című viták elkerülendőek legyenek.

Aztán meg néha mennénk hosszú útra is, ekkor jól jönne egy kicsit termetesebb kocsi, erre is megvan amit szeretnék, de most már maradjunk csak ugyanannál a márkánál, ne váltogassuk. Erre megfelel a Volvo XC170-es … persze természetesen. Az ő neve meg Kázmér lesz.

Ennek is azért tettem ám a fenekét, hogy tessék látni mekkora hely jutna ebkutyának utazni…Azért nem semmi doglokat képes művelni ez a kocsi…

Aztán, akik úgy érzik még többet szeretnének adni, a nagy fa árnyékában levő kicsi romos ház… még mindig érvényes!!! Szóval ezzel is meg lehet ám ajándékozni…

Persze még sorolhatnám a dolgokat, de végül is szerintem elég ennyi is tippnek… innen már mindenki boldogulhat 😀 Ne tessenek engem komolyan venni 😀 de bizony mondom, hogy ha valaki ezekkel megajándékoz én tutira nem fogok nemet mondani!!!

A PrezLee szülinapi kívánságlistáját meg elkészítem március 29 előtt!!!

DE valahol nem is jön, hogy elhiggyjem!!! Mindjárt egy éves az eb! Fantasztikusan gyorsan eltelt ez az idő. Elképesztően.. ihaj csuhaj volt még töpörtyű méret és most vetekszik a kisbocikkal!!!

U.I. Remélem a tippeket sikerült kellően elrejtenem a szövegben és nem kimondottan szembeszőkőek 😀 😀

Barátok vigasztalnak, hogy rá se rántsak, PrezLee csak kamasz korban van, és majd mindegyikük kutyája megcsinálta ugyanezeket a figurákat. Persze szomorú az nem vagyok, csak végtelenül bosszant ez az agyament viselkedése…

Ráadásul még egy picit várni kell amíg előszedem a bicziglit és azzal fárasztom az ebet, és hiába gyalogolok vele  keresztül kasul, ez neki nem fárasztó. Amilyen pancs volt kint meg sár, hát még kocogni se tudtunk elmenni… Persze a dobermannsága nem mozogja ki magát eléggé és akkor rongál meg marháskodik… mert elnézem én ha “kipenderítem” a mezőre ahol fel a hegyre le a völgybe jól kifárasztom aztán akkor eszébe se jut szétszedni a házat…

A legeslegjobban a behívhatóságának a bizonytalansága ami kikészít agyilag… Ha nincs semmi “vész” (pl. kutya a túloldalon) akkor normálisan vagy kvázi normálisan de behívható. Sőt, ha kedve is van figyelni rám, akkor majd nekem jön mert későn fékez, úgy rohan. Szóval TUDJA mit jelent a gyere ide… ellenben ha erősebb “inger” éri mint én, akkor szevasz tavasz egyből megsüketül…

Ma nagyon furcsállta a sétát. “Kommentált is” egy idő után…Ugyanis kivittem a háromszögbe kezdetnek, és ahelyett, hogy elengedtem volna, maradt pórázon, semmi szagolgatás, meg botozás, hanem lábhoz, ülsz, fekszik, majd pórázas gyere ide… maradsz, gyere, maradsz…Egy adott pillanatban meg akart szökni, de mivel rajta volt a póráz, hát ráléptem a végére és elrikoltottam magam, hogy “maraaaadsz”… na ez végképp nem tetszett neki… mert hogy is gondoltam??? Kiabálok is és “meg is harapja” a nyakát a nyakörve??? Mert hirtelen visszarántódott??? Ekkor elkezdett hepciáskodni, és ha szabadon lett volna jó párszor rohant volna körbe körbe eszetlenül és agyatlanul, mint ama bizonyos reggel amikor nagyon felhúzott…De mivel póráz+ nyakörv rajta volt, nem tudott elszaladni, egy két helyrerángatás után megadta magát a “sanyarú sorsának”. Persze virsli karikák is voltak motiválóként, de valahogy a konok kis fejének csak a virsli nem elég… Néha kell, hogy érezze mennyire hatalmas, erős és akár mérges is tudok lenni ahhoz, hogy normálisan viselkedjen.

Továbbra se engedtem el… átvittem a másik zöld “szigetre”, ahol valami 5 kőrnyit leírtunk. Rendesen viselkedett, már nem húzott mint a veszett, szót fogadott, szóval úgy tűnt helyén van, gondoltam megkockáztatom az elengedést is…

Minden a legnagyobb rendben volt, jött, ment szaladgált,  egyszer ment kissé távolabb a szaglászásban, de mikor hívtam jött! Kimondottan kistündér volt, mert nem csak hogy felém rohant eszeveszetten, hanem egyenesen hozzám jött leült elém és megkapta a falatkáját.. Szóval ügyes volt. Persze nem rohanta ki magát… mert ilyen “feltételek” mellett, nem szívesen megyek a fellegvárra, ahol mostanában “köröket járunk”, de ott vannak emberek is, és a kutyát vagy pórázon kinozom, vagy elengedem és aggodóm mikor sikitja el magát valami boldogtalan, mert felé rohant a kutya… és persze nem tudom visszahívni… Hamarosan úgyis visszaáll a “gödörbe tanyázás”,  ott meg nyugis a hely, nem járkálnak idegenek… sakkor meg remélhetőleg ezek a kellemetlenségek elkerülhetőek.

A minap jelent meg az újságokban valami hír, miszerint egy rotti megharapott egy kisgyermeket. Pontosan nem lehet tudni mi is történt, és miután az első két-három újságcikket elolvastam elment a kedvem tovább kutakodni.

Nagyon szomorú és sajnálatos dolog, hogy egy kutya megharapott egy gyereket. Legyen az bármilyen kutya.  És a gazda felelőssége ezeket elkerülni. A szülő felelőssége pedig, hogy vigyázzon a gyerekére. De megtörtént. És balesetek történhetnek, mert furamód, tetszik nem tetszik az egész élet igencsak törékeny, ás állandóan mindenféle veszélyeknek vagyunk kitéve. Ja és még azt is mondják egyesek, bár hiszi a csoda, hogy az élet igazán egy halálos kimenetelű, nemi úton terjedő betegség… De persze sose halunk meg… sej haj…

Nagyon drukkolok a gyereknek, hogy gyógyuljon meg.

Felháborodásom ellenben az újságoknak szól. Annak, ahogyan abban a szent percben szenzációt kovácsolnak belőle… és mindent összefirkantanak, csak minél véresebb és szörnyűbb legyen a “sztori”… egyikben még azt írják, hogy a szülök és a gazdi ismerték egymást, beszélgettek, a másikban, hogy magára hagyták a gyereket és a kutyát, a harmadikban, hogy kiszaladt az udvarról és egyből támadt… vagyis… senki nem tudja pontosan mi történt. Mert nem a reális sztorit mondják el.

A sérülések is egyik cikkben halálosak, a másikban veszélyesek, a harmadikban még a gyerek fejét is leszedte a kutya, csak sikerült visszavarrni, túlzások és túlzások, közben lehet nem is harapta meg épp olyan jaj de nagyon mint ahogyan leírják.

Az újságcikkek mellé persze illik sokkoló vizuális elemet is tenni… hadd legyen minél ijesztőbb és látványosabb a dolog. Totál bevadult kutyafejet pakolnak oda, mindenhol fogak és mindenfele csorog a nyál. Ez kell a népnek, így maximálisan lehet hülyíteni a bandát, ráadásul megint elkezdődik a kutyák elleni hiszti … mert 1 kutya véletlenül megharapott 1 gyereket.

Ne tessenek félreérteni. Tragédia, és szomorú, hogy ilyenek történnek. De ez a szenzáció hajhászás teljesen gusztustalan már.

Ja és akkor jönnek a szakik… hogy “neveléssel elkerülhető lett volna”… persze erre azt szokás mondani, hogy  “ha a kiskutya nem sz@rna kihasadna”, meg azt is, hogy ha a “nagynénémnek… farka volna, nagybátyám volna”. Ez a sok ha meg akkor …  csakhogy egy szaki véleményének is helyet adhassanak. Mert minél több szakival fűszerezik meg a cikkeket annál hihetőbb…

Vajon az, hogy a kocsik minden nap ezreket mérgeznek, több tíz embert ütnek el miért nem okoz általános felháborodást? Reális statisztikákat kéne nézni és menten kiderül, hogy a kocsikat be kéne tiltani, mert túl sok életet ontanak! Ugyancsak statisztikailag a kutyák IGENCSAK keveset… Sakkor???

Ja a kocsibaleset már nem szenzáció. Már nem lehet eladni az újságot mert a gyalogátjáron elgázoltak egy gyereket…

Ja… 😀 megint csak ne tessék félreérteni… kocsim is van 😛

Ma reggel dolgom volt, elrendeztem az  ebet, majd a helyén hagytam és elmentem világgá…a világban elintéztem az elintéznivalókat (“Mingyá gyüvök dogom van”) majd hazabandukoltam és ekkor elnéztem, hogy PrezLee egy szemét alak ami azt illeti… mert még csak a füle botját se mozdította… hát ezért menjen el az ember itthonról? Hogy még csak ne is örvendjenek neki amikor visszatér???

De semmi… kinyította a szemét, megnézett majd tovább feküdt mozdulatlanul… azóta “nem beszélünk”, mert nem mentem “üdvözölni”, hanem reggeliztem, teát, kávét készítettem és mikor kész voltam midnezekkel megint magára hagytam…

Asszem duzzog. Ugyanis napokban keményen helyre volt téve eccer kéccer, mert próbált vicsorogni és szemtelenkedni, szigorúan figyelek apróságokra, hogy ajtón ki be én menjek először, hogy az utcán mindig arra megyünk amerre akarok én, még akkor is ha néha 30 méteren jövünk jobbról balra, meg balról jobbra, szóval “koppan” az úrfi és lehet nem tetszik neki. DE én biza nem megyek őt üdvözölni, nem ám, még csak hozzá se szóltam…

Sokat haladtunk amúgy… eddig döntött le a lábamról, hogy rohanjon ki vagy be az ajtókon most azért kissé (mondom KISSÉ) tisztelettel néz és ha  eléggé “résen vagyok” akkor méltóságteljesen be is tudok jönni… ha kicsit ő van jobban felkészülve, akkor  meg egy kis ráncigálás után mégiscsak sikerül “elmagyarázni” nekije, hogy nem úgy megy az, ahogy őkegyelme elgondolja…

A pórázon való sétáláskor is enyhén észrevehető, hogy nem törekszik olyan nagyon előre, sőt van amikor már “követő módban” jön mellettem…

A vállammal azonban lett valami, borzasztóan fáj 😀 Majd elmúlik…

Annyira kellemes volt az idő, hogy a háromszögben csak egy 10 percet időztünk majd irány a Fellegvár!!! Igaz ma kicsit később indultam el, enyhén sötétedett már, de ezt az első langyos délutánt nem lehetett kihagyni.

Kicsit tartottam ettől az első felmeneteltől, ugyanis rég nem voltunk arra, és nem tudtam milyen lesz a találkozás a többi kutyával. Végül a nagy találkozás sikeresnek mondható, Paco a nagy szentbernáthegyi kicsit megmorogta PrezLee-t, bakalódni akart Rocki-val, a másik szentbernáthegyivel, de végül önként döntöttek úgy, hogy mégsem.

PrezLee ma kirohanta magát rendesen, összevissza tapicskolta a bakancsomat sárral, majd volt egy kevés fegyelmezősdi is, most már kutyákkal. Vagyis pórázon lábnál sétálgattunk egy keveset. Volt ott ráncigálás, és persze kicsit sem figyelt rám az uraság, mert de jó, ott vannak a barátok. A vége fele azonban már volt egy kicsi figyelme felém is… mondjuk valamennyire megértem, hiszen nagyon rég nem látta a barátait és kissé el volt tájolódva.

Ugyanakkor ez volt a terv is… miszerint egy ideig nem viszem, kutyák közé, amíg néhány paranccsal jobban megbarátkozunk, majd, szépen lassan fokozatosan visszaszokunk a “társaságba”, de úgy, hogy ezentúl kutyák között gyakorolunk.

Persze ahogy elnézegetem félő, hogy PrezLee kissé túlságosan is önálló legényke, vagyis ha van más dolga, akkor kicsit sem érdekli az, hogy velem mi van… Mondjuk ez egyenesen sz@r dolog, de még kialakulhat mint púpós prés a gyerek alatt… Fogjuk rá, hogy kamaszodik és túl kiváncsi…

Csakhogy, soha nem volt gazdis… kezdettől fogva elvolt magával mint a befőtt, sokkal de sokkal önállóbb mint például Tedi volt… Mert Tedit ha magára hagytam az a világ végét jelentette, PrezLee meg max unatkozik de nagy ívben rá se ránt, hogy pár órát egyedül ücsörög… felfedez valamit közben, és jaj nekem ha pont olyan valamit fedez fel amit nem kéne… Na majd kiderül .. vagy éppenséggel beborul, hogy mi is lesz mikor “megkomolyodik”… (ááá ilyen úgyse lesz 😀 )