Komoly személyiségzavar

Azt hiszem PrezLeenek komoly személyiségzavarai vannak. Gondolkozom azon, hogy egy nagy tükröt tegyek az ágya mellé, illetve kutya  pszichológushoz vigyem,  terápiára. Az történik ugyanis, hogy makacsul ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy ő egerész kutya  vagy legalábbis róka. Tegnap is séta alkalmával  befúrta a fejét jó sokszor az egérlyukba, majd megpróbálta kiásni az egeret a földből.  A mozdulatai szinte pontos mása annak amit ezen kisfilmben a róka művel, azzal a kivétellel, hogy PrezLee akkor borul fel, mikor hegyen lefele rohan és elvét idejében fékezni… A szökkenéseket is megismételte, persze nem a hóban, de volt ott magas fű (szerintem kifejezetten ebből a célból maradt ott) majd leestem a röhögéstől annyira komikus volt.

Duracell kutya

Apukám szokta mondogatni, hogy ez a kutya, mármint PrezLee biztos Duracell elemekkel működik mert mindenki kidől mellőle de ő még mindig rohan és pörög. Még csak kezdem fogni a fejemet, hogy milyen nehéz  tél áll előttünk, mert ugye nem fogunk tudni két három órát kint ülni és lötyögni olyan gyakran mint igényelné, na meg én utálom a telet ráadásnak… és bezárva a szobába hát rémes lesz. Na nem baj, huzigáljuk majd a rongyot óra hosszat a szobában, legalább a fűtéssel simán spórolhatok majd, hiszen mindig kell rongyot rázogatni, ne unatkozzon eb, ő meg visszacibál, kész sport, kimelegszem minek akkor fűtés???

De rémes lesz… Tavaly még volt valahogy, mert azért mégiscsak egy félig meddig gyerek kutya volt, elég sokat aludt… és azért hamarabb kifáradt.

Na majd csak lesz valahogy. Ezeddig a legbosszantóbb az, hogy mikor indulhatnékja van, mert unatkozik például, megy az ajtóhoz nyitja ki és indul el a lakás többi fűtetlen részébe felfedező útra. Persze az ajtót nyitva hagyja, emiatt jön be a hideg, abba kell hagyjam a munkát, visszakísérjem a tekergőt, becsukjam az ajtót, egy két irgum burgummal leteremtsem az ebet, helyre kísérjem, majd visszaüljek és kezdjek azon gondolkozni, hogy vajon hol is hagytam abba az egészet….

Hogy is mondjam 😀 ennek rigli lesz a vége. Pénteken voltam Baumaxba és a vicces az volt, hogy nem találtam… Na legközelebb addig keresem amíg meglelem.

DSCF9930

Gézengúz

Hát… tegnap sikerült betörnie egy ablakot. Szerencsére a sajátunkat… és szerencsére a lökött nem vágta el magát.  Az egész úgy történt, hogy a városba készültem. És persze ha én indulok, akkor ő is indulatba jön, utolsó pillanatig reméli, hogy ő is jön. Heves lesz, meg ugra bugra, várja, hogy mikor mondom a mágikus szavakat. Persze valahol azért sejti ő, hogy talán ez nem olyan menetel, mert másképp ugra bugra mikor sétálni készülök és másképp mikor nélküle… Szóval ilyen felborzolt hangulatban szökken jobbról balra a szobában, amikor megszólalt a csengő. Hát a postás volt kérem szépen, de a csengő hangjára PrezLee vetődött, ezután nagy csörömpölés hallatszott, majd egy megszeppent PrezLee hátrált az ajtótól.

DSCF9850

Végül kikiabáltam a postásnak, hogy várjon egy kicsit, morfondírozva kivittem az ebet a másik szobába, gyorsan leellenőriztem ha a vér nem ömlik belőle, ami bizonyára nem történt meg mert csíkot húztunk volna… majd rázártam az ajtót, beengedtem a postást, meghallgattam a szokásos sirámait, hogy milyen veszélyes ebem van stb, a sajnálkozását, hogy betört az ablakom, majd kiengedtem a postást, még egyszer leellenőriztem, hogy nem-e sebesült meg a drága majom, majd  lefotóztam a művet és végül összesepertem az egészet.

És közben dúdoltam a következő nótát 😀

Annie Lennox – Walking On Broken Glass

Szombati kalandok

Reggel felkeltünk… obviously. Aztán levittem ebet. Nem produkált semmit. Visszahoztam. Ücsörögtem a lakásban. Egyszerűen nem emlékszem mit csináltam. Aztán nagyon álmos lettem és fel az ágyba úgy elaludtam mint a tej. PrezLee tök rendes eb otthon. Nem is tudom hogyan sikerült ezt így “megtanítani” neki. Mert ez nem is tanítva volt, így viselkedik otthon… én felmásztam az ágyamba, hasra dobtam magam és annyira kába voltam, hogy még az se érdekelt, hogy ő a lakásban “szabadon” van. Gondoltam elég meleg van ahhoz, hogy neki se legyen kedve csintalankodni… erre még nem aludtam el, mikor hallom, hogy betipeg, a helyére fekszik majd hangos nyögéssel megadja magát a sorsnak… ő is aludt egészen addig amíg fel nem ébredtem én. Hát nem imádni való?????

Valami 1 és 2 óra között ébredtem meg. Na ekkor elkezdtem szedelőzködni, és hamarosan el is indultunk. Ki falura via háromszög és via soppingolás, mert kaptam utasításokat mit vigyek. Hát nem a legjobb megoldás a déli dög melegben soppingolni… de szerencsére nem volt sok megvásárolni valóm.

Hogy ne az úton érje a pisilhetnék, hát ma kimondottan “úri” kocsis sétáltatásban volt része a zebnek 😀 Mert behúztam a teniszpályák mögé kocsival, kinyitottam a kocsi ajtaját, kiengedtem ebet, elszaladt pisilt és 5 perc után betessékeltem a kocsiba majd tovább hajtottunk. Még csak meg se állítottam a motort 😀 Mint a nagymenők kérem szépen.

PrezLee meg volt olyan gyors, hogy ismét talált egy teniszlabdát… Kettő biztosan van már a kocsiban, a lakásban vagy 5 szétszórva, és még ki tudja merre. Nagy figura, mert most is kipattant az autóból, nekifogott szaglászni, majd előjött a teniszlabdával, ledobta és ment tovább. Hamarosan készülök menni teniszezni is megtanulni… labdát nem kell már vennem, elég ha arra sétálok PrezLeevel és begyűjtök még párat. Szóltam is neki, hogy legközelebb egy teniszütőt is hozzon, labdából hamarosan elég gyűlt.

A bolthoz érve persze láthattam, hogy akárhova húznék árnyék egy falatnyi sincs. Hát akkor minden ablakot megnyitottam egy picit, felvettem a nyúlcipőket és végigrohantam a bolton. Jó azért így vásárolni 😀 Nem vesz az ember mindenfélét feleslegesen és ideje sincs nézelődni, hogy mi is kéne még (“nekem talán egy másik fej, mert az enyém hülye rég 😀 😀 :D). Valami 10 perc alatt vásároltam és szerencsére senki nem volt a kasszánál sem, így nagyon hamar kijöttem mielőtt még sült PrezLeet találtam volna a kocsiban.

Mikor jövök kifele a boltból kis “tömeg” ácsorog és nézik az ebet 😀 vagy 3 gyerköc, azoknak a papája és valami nagypapa forma voltak a “tömeg”. Na ezután még csak a tankolás maradt hátra 😀 és onnan egyenes az út egészen ki. Persze PrezLee külön szórakoztató a többi közlekedő autóknak, mert ő vagy középen ül vagy éppen kidugja a fejét és állandóan látom, hogy mutogatnak felénk 😀

Már 12 óra elmúlt de valahol kint csámborog az udvaron és elnézem mennyire jó itt neki, mikor piszkálják egész nap egymást Győzővel. Még a mimikája is megváltozik, néha néha berohan hozzám amolyan “lájf csekkre” oszt “kacag egyet” és rohan ki megint valamit tevékenykedni. Nagyon várom, hogy kertes házba költözzek! És meglegyen KrumpLee (a bullterrier lányzó) és VirsLee a taskó!

A megszokás

Tegnap nem volt itthon PrezLee. Mert kint hagytam falun. Bevallom úgy egy icipicit jólesett, hogy nem kell egy pár órát foglalkozzak vele, de ahogy hazaértem máris hiányzott. Akár az, hogy nem kell kiengednem a kocsiból, pórázt rátenni, oszt úgy ügyeskedni a dolgokat, hogy ne csavarodjunk össze a pórázzal amíg bezárom a garázst, a táskával se akadjon össze, és semmi se hulljon ki a kezemből… mert normi, hogy legtöbbször egyszerre akarok felvinni mindent…

Aztán dolgoztam egy csöppet, és akkor vettem észre, hogy hiányzik mikor ki akartam menni a konyhába és óvatosan tettem le a lábam a földre és arra figyeltem nehogy rálépjek. Ugyanis az asztalom alatt szokott tanyázni… Na igen. Ekkor vettem észre, hogy igazából mennyire megszoktam 😀  És csak pár óra távollétről volt szó! Délután vissza is jöttem.

Ma reggel 5.55 perckor ébredtem. Történetesen nem PrezLee ébresztett fel. Ő most kint aludt a konyhába, tesztelem, hogyan lesz a legjobb megoldás, és úgy néz ki ez be fog válni. Ha ott aludt nem mocorgott nekem 4 órakor 😀 szóval okés volt minden. Na de reggel bekapcsoltam a Tvt, mert mivel nem szoktam ilyent nézni most valahogy volt egy órám amíg igazából fel kellett kelnem… és persze Discovery. Valami állatmentő műsor volt éppen.

Na ezen kissé megakadtam és úgy elgondolkodtam. Volt egy csaj volt neki 2 dobermannja. És jött a hurrikán, el kellett menniük. Bezárták a kutyákat a lakásba. Én ezt nem értem. Kurvára nem értem. Főleg azt nem értem, hogy ezek KOCSIVAL “menekültek” és nem is akármilyennel… nem szerencsétlenek voltak akiket mittudomén feltoloncoltak valami nyomorúságos buszra, hanem masszív terepjárós “szegények”… És képesek otthon hagyni a kutyát.  Ha csónakkal szedte volna ki őket a katonaság… nagyon összeszorítva a fogamat még ezt is le tudom nyelni, hogy azok nem teketóriáznak sokat a kutyával…. menekülnek meg izé.

Ha meg ott hagyja az állatot akkor nagyon fogja be a száját és akkor ne nyávogjanak hogy ők így meg úgy oda és vissza vannak a kutyájukért!!! Mert NINCSENEK. Egy vacak tárgynak tartják, amit csak úgy ott lehet hagyni egy hétig. Na ez az ami kiborít. És csinálják a nagy nyálas állatvédő műsorokat.

Azt tudom, hogy ha itt ilyen hurrikánok lennének, és el kell menjek hát olyan isten nincs, hogy PrezLeet itthon hagyjam. Inkább nem megyek.  És nem hinném, hogy olyan nagyon fanatikus lennék. Vannak nálam 100x fanatikusabbak is. De ha egyszer fogalmam sincs mikor térnék vissza, persze a ház akár összedőlhet is, mert elvégre azért kell elmennem… akkor hogy hagyjam a veszély kellős közepén a kutyát amelyik nem fog tudni felmászni a tetőre ha netán arra van szükség, hogy megmeneküljön…Ha két hetet egy ketrecben is tölt el, úgy, hogy kap vizet meg valami kaját akkor is 100x jobb annak az állatnak ha a gazdája mellett van… mintsem bent hagyva egy házban. Na nem nézek többet TV-t. Már a discovery channel is fertőz a hülyeséggel.

Szóval… igenis vegye csak elő mindenki a Kis Herceget és olvassa el az oda vágó részt:

” Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…”



A világ közepe!

Felfedeztem, megtaláltam a világ közepét! Az a baj, hogy egyenesen kettőt találtam meg és ugye mikor két világ közepe ütközik az majdnem felér egy Csillagok háborújával!
Na de kezdjem az elején… Tegnap kimentem falura. Mert úgy volt nekem kedvem, pénteket tartottam és amúgy is miért ne?  És persze PrezLee is jött, mert ugyan biza hogy is hagynám itt mikor falura megyek Győzikéhez?  Minden rendben is volt egész estig.

Kis ideig kint hagytam az udvaron (úgy 11 és 12 óra között) amikor is PrezLee nyafogott végig, hogy ő ugyan biza nem akar kint maradni, ő be akar jönni és hogy is gondoltam, hogy nem engedem be… Mit képzelek??? Végül beengedtem (nem volt szándákom kint éjszakáztatni, bár gondoltam egyszer ez is megérne egy próbát.. olyan túlélő szinten, semmit se adnák neki, pokrócot sem, semmit, boldoguljon ahogy tud…de most nem erről volt szó) még egy negyed órát sóhajtozott meg olyan csuklás szerű hangokat hallatott mint a kisgyerek aki nem tudja abbahagyni a sírást… Szóval elég meredek ötlet a kint hagyni éjzakára  😀

Persze pokróckája leterítve a földre és persze, hogy a szobában, az ágyam mellé. Reggel fél ötig nyugisan aludtunk. Én legalábbis. De fél 5-kor felébresztett… Jött ment, nyafogott. Mázlijára “kedvesen” ébresztett, mert nem ment fel a cukrom, hanem megsimiztam a buta fejét… Erre lecsendesedett és amíg simiztam a fejét addig csendben ült és elégedett volt… abbahagytam azzal a szándékkal, hogy na én még alszok, erre megint nyafi, megint bökködés, megint hiszti… simogatás.. abbamarad. Szóval… a következtetés az, hogy ha FOGLALKOZTAM VELE… bármi is legyen a foglalkozás akkor csend volt és PrezLee őhercegsége csendben ült… ha nem akkor hisztizet…

Nos innen vontam le azt a következtetést, hogy PrezLee a világ közepének gondolja magát!!! Hmm ezzel nem is lenne olyan nagy baj, ha igazándiból én nem érezném ugyanezt!!! Mert pechére nekem is heves meggyőződésem, hogy a világ közepe márpedig én vagyok, a többi minden körülöttem forog… hogy is lehetne akkor PrezLee a világ közepe. És innen a csillagok háborúja is… mert mikor két világ közepe találkozik nyilvánvaló, hogy abból csak harc meg csata lesz!!!

Arra is rájöttem, hogy itthon, amikor is én az emeletemen alszom, a világunk közepei nem tudnak hevesen kollízióba lépni, mivel én 2.5 méter magasan vagyok..és sanda gyanúm, hogy PrezLee nem pontosan fogja fel, hogy én hol vagyok ha fent vagyok… Mivel volt olyan, hogy felágaskodott 2 lábra én lenyúltam és mikor megszagolta a kezem heves örvendezésbe kezdett… mintha akkor észlelte volna hogy az a kilátszó fej aminek a hangja hasonlít az enyémhez az is én lennék…

Hát így állnak a dolgok…  Megfejtettem a falusi álmatlan hajnalaim titkát és most csak azt kéne megértessem a konok fejével, hogy márpedig a világ közepe én vagyok és nem vagyok hajlandó alább adni!!!

Megj. Bár ha jól megnézem és jól belegondolok… az útóbbi időben PrezLeenek például mindig van biztosítva kajája itthon, nekem nem biztos, neki külön autós pokróca van, meg két másik pokróca, nekem csak 1, külön pihe puha fekhelye, mert jaj azt biztos szereti, ha a boltba járok tuti neki is hozok valamit mert úgy örül neki, ha csipogos játékot látok biztos megveszem neki, mert hogy imádja (10 percig, majd takaríthatok), ha PrezLee úgy gondolja, hogy a szárazkenyeret az íródában jó megennie akkor “legalább addig hallgat” alapon rá se szólok… és ha PrezLee akar nekem mutatni valamit például a balkonon, akkor hozzám rohan, megbök majd elvárja, hogy menjek utána és én mint a kiskutya megyek is “nézzül meg mit láttál” alapon… hmmm mégiscsak ki forog ki körül????????

Tiszta gáz!!!