mozgó kép, film, csoda?, muvi, movie, moving pictures, videjó
Hát hogy eddig erre nem gondoltam 😀
Mindig tanul az ember valamit… ma kiderült (sejtettem én…) hogy nem csak azzal a vacak gumi izével lehet fékezni, hanem vannak más módszerek is…
Tessék itt az elméleti rész… a gyakorlat kissé nehezebb, de majd csak belejövünk. Végül is megtaníthatom PrezLee-t is megállni és belekapaszkodva csak megállok én is…
Szombaton fura egy napunk volt… Péntek estétől szombat reggelig dolgoztam, szombaton 5 körül fejeztem be a melót és ekkor elmentünk sétálni. Majd … aludni. És PrezLee is déli 12-ig húzta a csendest. Ezután még tettem vettem, jöttem mentem félig zombi módra a lakásban, PrezLeet kitettem a folyosóra napozni. Sőt pár percre én is kiültem mellé, annyira fantasztikusan sütött a nap… Arra azonban, hogy valahova kimenjek vele nem volt energiám. Délután is aludtam egy sort, megnéztem egy filmet, átmentünk a szomszédba szülinapot ünnepelni, PrezLee feldöntötte félig az asztalt, majd haza és vége is volt a napnak… Vasárnap azonban kimentünk falura. Na itt jól jól kifárasztotta magát és persze Győzőt is. Találkozott az immár egy hetes kiskecskékkel, az udvaron, szabadon engedve… azt se tudta melyikhez szaladjon, és esze ágában se volt bántani őket… Csak nagy jöttében majdnem felborította egyiket másikat, de az csak véletlen volt. Jó kutya lett ilyen szempontból. Egyszerűen remek… Csak a macskákat kergeti, de azokat is csak azért mert mindig elrohannak… na meg a bárányokat… de az is játék miatt történt… Este hazafelé jövet megálltam soppingolni… PrezLee jó fáradtan végig aludt… de máskülönben sem okoz gondot a kocsiba … Csak menjünk és az se baj ha félórát kell várakoznia a parkolóban… csak menjünk…
Nah… lehet még volt valami a hétvégén, mert mind az az érzésem van, hogy valamit igencsak kifelejtettem, de nem tudok most rájönni…
PrezLee-t nem sikerült kádba, vízbe megfürdetnem egy jó ideje… használtuk a száraz sampont, nedves kendőket és társait, ami persze félmegoldás. Na és a természetes homok pakolásokat, amit Győzivel raktak egymásra a latyakos udvaron… mert mondom én, hogy egy egy ilyen sárcsolyázás után, kihullt belőle a por és tisztább lett az eb… Győző meg kimondottan öntisztuló. Sár, kosz, másnapra hófehér bunda, semmi szag, semmi mocsok rajta…
Na de a fürdést… legutóbbi fürdetés alkalmából komoly gondjaim keletkeztek, amikor be kellett tuszkolni uraságot a kádba. Ő nem akarta, én akartam, és mind a majd 45 kilójával tiltakozott. Egy adott pillanatban meg ott voltam már, hogy feladom. Ő rém komolyan nézett, “gyilkos pillantásokat” vetett rám, én meg rém komolyan gondoltam, hogy ezt nem engedhetem meg neki, mert megérzi a “gyengeséget”… Így is vannak “ki a főnök” apró cseprő csatáink, de ekkor éreztem, hogy ha nem sikerül elérnem amit akarok, akkor nagyot “esek a szemében”… Így történt, hogy mégis megfürdött, de elhatároztam, hogy ebből köszönöm szépen nem kérek…
Pár hete nekifogtunk hát kádba mászást tanulni… Az kérem meg úgy nézett ki, hogy arra jártunkba hirtelen beugrok a kádba (úgy cipőstől-ruhástól persze) és biztattam őkegyelmét, hogy kövessen. Hülyének nézett sokáig, majd veszekedett… Persze mindig volt falatka… Aztán egyszer bemászott két lábbal, agyondicsértem, és ezután már sokkal könnyebb volt. Persze a kacsamániája is besegített, hiszen a kacsanénit hívtam segítségül mikor a párizsi falatka nem volt elég ok a bemászásra…
Tegnap, olyan 10 perc tutujgatás (űűűűűgyes vagy PrezLeee, gyereeee, bráááávvóóóóó stb.) után sikerült beterelni ebet a kádba, ott a lavórba meg úszkáltak a kiskacsák, azokkal elvolt, megeresztettem a vizet és szépen megmostam. Miután a kádba ér, már nincs gond, egészen jól tűri a “tortúrát”, várja, hogy legyen kész, meg azért ügyelni kell, nehogy kiszökjön, de amúgy már nem vészes a folyamat..
De a fürdés utáni pillanatok :))) Megint említésre méltóak, mert rá is rátör a kergekór!!! Íme a filmecske …
Na végre megkerült ez a film cím is!!! Már azt hiszem kétszer láttam, valamikor réges rég de nem emlékeztem arra, hogy ez lenne a címe… Hmmm… “Eyes of an Angel”… pedig kerestem mint “Dobermannos film”, “Movie with dobermann” és mindenféle listákat és egyebeket kutattam fel, de mégse találtam meg.
Ez egy olyan film, hogy akárhányszor megnézem tuti biztos zsepire és egy vállra is szükségem van mert bőgni fogok. Annyira szép, tényleg egy nagyon szép film.
Jó, kicsit , egy icipicit vannak benne irreális, vagy annak tűnő dolgok is, de egye fene, film, és engem sikeresen megsirat 😀
Na meg valahol olvastam, hogy állítólag igaz történeten alapul… Na mindegy, hamarosan meglesz, megnézem még egyszer 😀
a főszerepekben: John Travolta, Ellie Raab és Tripoli, a kutya… Micsoda észlény lehetett ez a dobi!!!
Addig is a bemutatója:
Az a bizonyos ékszíj, amiről már szó volt… nem sok, de azért meg volt ám említve! Kérem szépen ez a film valamikor decemberben készült, látható rajta, hogy a valamikor igencsak pindurka szentbernáthegyi egy hatalmas darab bundás boci lett, és amikor belefeledkezett a játékba még a lábát se fájlalta. Azóta még többet javult a lába, már jóformán csak akkor sántikál ha éppen el akarja érni, hogy kedveskedjenek neki meg tutujgassák…
Természetesen a szoba közepén… annyira aranyos tud lenni ez a két ebedli amikor játszanak… megnézendő ahogyan Győző beleveti magát a PrezLee szájába! Ez az a film amikor szegény PrezLee panaszkodhatna, hogy há a fogaimnak ugrott!!! Még szerencse, hogy le van filmezve, ahogyan Győző a PrezLee szájába veti magát, mert senki nem hinné el nekem ezt!