Kategória: Összevissza

Mégiscsak volt értelme szájalnom és felháborodásomat kifejeznem a helyi törvények ellen… na nem sok, de még egy embert felbőszítettem és ő is “tarthatatlannak” nyilvánította az állapotot. Vagyis neki is felment a cukra… a fura a dologban, az, hogy nekem már lecsillapodott minden, mert annyira szélmalom harcnak tűnik, hogy nem érdemes folytatni… Belenyugodtam az “igazságtalanságokba”, meg végül is a szájkosár egy ilyen kutyával mint PrezLee még jól is fog… nem azért mert harapna ő, vagy ilyenek, de ha netán véletlen védekezésre kerül a sor, ő nem állna vitázni, hogy kinek volt igaza és ki volt a hibás amiért netán a lábára léptek… VÉLETLENEKRŐL beszélek… ő tutira odakapna és rendre rakná az illető alkalmatlankodót, legyen az bármekkora véletlen és “nem akartam bocsika” is. Mert ő olyan… nem kötekedős, de ha kötekednek vele, még véletlenül is akkor előszedi a fogait. És ez nagyon is jól van így. De senkinek nem akarom a gatyáját, korházi ellátását megfizetni…

Végül is a saját döntésem volt, az, hogy nekifogunk szájkosárra szoktatni az ebet, és ha sikerül is valamit elérni, nagy tömegben biztos, hogy rárakom mert biztonságosabb úgy. Ha csak kettesben járkálunk az utcán, akkor nyugodt lélekkel leveszem MOST IS.

Na de visszatérve a “szájkosár harcra”… mint már mondtam, a felháborodásom igazából a hülyeség ellen szól. Vagyis… van egy bizonyos “ORDONANTA DE URGENTA NR. 55 DIN 30 APRILIE 2002 PRIVIND REGIMUL DE DETINERE AL CAINILOR PERICULOSI SAU AGRESIVI (OUG 55)”  vagyis a veszélyes és agressziv kutyákra vonatkozó határozat vagy mi a szösz. A címre kattintva letölthető…románul természetesen.

Ez az Ordonanta pedig a LEGEA 60-el volt megszavazva MÓDOSÍTÁSOKKAL!!!

Lévén, hogy már csak buta okfejtésként is az időrendi sorrendet nézve, a Legea 60 ( a törvény) maga erősebb mint a határozat… főleg ha a törvény lépteti érvénybe a határozatot

Az OUG 55 szerint a Pit Bull, Boerbull, Bandog és keverékei, valamint a Staffordshire Bull Terrier, American Staffordshire Terrier, Tosa, Rottweiller, Argentin Dog, Mastino Napolitano, Fila Brazileiro, Mastiff, Kaukázusi Juhászkutya, Cane Corso a veszélyes kutyák…

Itt sem tudok egyetérteni… mert találkoztam rém kedves Argentin Doggal, Cane Corsoval, Rotweilerrel és emberekre totál veszélytelen nápolyi masztiffal is… Ezekkel találkoztam, de valahol hiszem azt, hogy ha a többi kutya is az emberre veszélyes akkor a gazda körül kell keresni a hibát!!! Mert még olyant is “hallottam”, hogy a Staffordshire Terrier is csak más kutyákra volt veszélyes… és okom van elhinni, hogy ez így is volt. Általánosítani meg mint tudjuk annyit jelent mint hülyének lenni.

DE térjünk csak vissza… ezek a “veszélyes” kutyák, mert valami idióta “szakértők” ezt így kimondták. Valahol inkább meg azt mondanám, hogy az embert vegyék egy kicsit nagyitó alá, mielőtt megengednék, hogy bármiféle kutyát is tartson!!! Ebben az OUG 55-ben szépen le van írva a továbbiakban, 6 bekezdés, 4 pont, hogy Belga juhász, Német juhász,Dobermann Presa Canario, Középázsiai Juhászkutya, Komondor, Kuvasz és Oriás Schnauzer és keverékeiket is kötelező szájkosárral és pórázon sétáltatlni. Mármint minden közterületen stb. kivétel természetesen a “kijelölt kutyasétáltató helyek”…

Na DE… a 2003-ban megszavazott törvény (az a bizonyos 60-as) a 6 bekezdés 4-es paragrafusát módosítja… Megmaradnak az első részben veszélyesnek nyilvánított fajták, de a “Belga juhász, Német juhász,Dobermann Presa Canario, Középázsiai Juhászkutya, Komondor, Kuvasz és Oriás Schnauzer és keverékeiket” átváltoztatják “agressziv és veszélyes kutyák”-ra. Hogy mit gondolnak agresszivnek, az is le van írva: azon kutyák, amelyek ok nélkül támadnak…

Kicsit összegezve a kavarodást, a lényeg az, hogy törvény szerint, ” Pit Bull, Boerbull, Bandog és keverékei, valamint a Staffordshire Bull Terrier, American Staffordshire Terrier, Tosa, Rottweiller, Argentin Dog, Mastino Napolitano, Fila Brazileiro, Mastiff, Kaukázusi Juhászkutya, Cane Corso” fajtájú és keverékei kutyákat kötelező szájkosárral és pórázon vezetni mindig, a többiek meg persze pórázon de a szájkosár nem kötelező csak ha agressziv és veszélyes. Ezt mondja Románia törvénye…

DE, mert mindig van egy DE, a helyi határozat megmaradt 1996-ból… és az meg szépen kimondja, hogy MINDEN KUTYÁT KÖTELEZŐ SZÁJKOSÁRRAL ÉS PÓRÁZON VEZETNI. Mese nincs. 😀 És persze… mint már említettem ezeken én végigrágtam magamat mielőtt magamhoz vettem volna PrezLee-t. El is mondtam felháborodásomat kutyásoknak és a válasz egyszerű vállvonogatás volt!!!

Nem tudom, nem érdekel alapon, ja és engem nem érint volt csak a válasz. Egészen addig, amíg egyik német dogos ismerősömet meg nem állította egy rendfenntartó… hogy kérem szépen hol a szájkosár… és ekkor ő is felháborodott… most nézi és most veszi csak észre miért is voltam dühös akkoriban… MERT ÉRINTI direkt módon őt is.

DE én meguntam.. nagyon meguntam hülyékkel vitatkozni. Nem is hülyékkel… szakértőkkel… Eddig olyasmit mondtak nekem, hogy ebben az ügyben csak akkor lehet “nyerni”, ha valakit megbüntetnek… és akkor kell fellebbezni, és talán akkor van lehetőség arra, hogy a polgármesteri hivatalnak kinyitni a csipáját miszerint ezt a “problémát” elfelejtették átgondolni és hogy a törvény meg a helyi határozat paragrafusai ellentmondásosak.

Ma sikerült elmennem egy kutya-shopba, ahol mindenféle érdekességeket lehet kapni és a jó a dologban, hogy immár ismerősök vannak ott… így a kedvezmények miatt egy póráznyit ingyen kaptunk meg… :D. Nem volt igazán szándékom újabb pórázt venni, mert ez már a nagyon sokadik, de nem volt időm elmenni a központig és venni póráznak való anyagot és megvarratni. DE az elrágott pórázok helyett fogok anyagot venni és készíttetek mindenféle hosszúságú pórázt. Kb negyed annyiba fog kerülni, a karabinerek már megvannak.

Végül is azért mentünk oda, hogy az acélsodronyt megvegyük. Ezért arra lesz szükségünk, mert PrezLee utálja ha meg van kötve. Na ezen nem is csodálkozom, hiszen eddig életében ez a második alkalom, hogy meg van kötve és a gazdája teszi az eszét és nem “veszi” észre micsoda egy “tragikus helyzetbe” került Ő amiért nem mozoghat szabadon és nem okozhat galibákat a kedve szerint!!!

Egy ilyen divájszal gazdagodott a kelléktárunk…

ami természetesen “állatbarát” ugyanis szép piros műanyag borítása van, (jó büdös) és van az a sokk felfogó rugója is. És ezzel elméletileg a kutyaoskolában történő kikötésekor nem kell fájjon többet a fejem, hogy mikor sikerült elrágni annyira a madzagot, kötelet, kingát, hogy kiszabaduljon és “történjen” valami …

De… mindez nem volt elég, mert a bőr nyakörve a tegnap felmondta a szolgálatot. Így vettem neki egy olyant is… na meg egy szép barna pórázt is. Amire már ma volt kezdeményezése, hogy kicsit megigazítsa a fazonját…NEM HAGYTAM! Ezen is kicsit összevesztünk.

Ellenben… és ez nagy csoda! Sikerült szaladnunk vagy 3 köröcskét, és nem akarta se a pulcsimat leszedni, a nadrágszáramat se megfogni és a pórázt is békén hagyta. Meg megállítani is sikerült… amivel garantáltan gondunk lesz a kiállításon az a bíró!!! Mármint eddig nem jöttem rá, hogyan értessem meg az ebbel, hogy ha valaki közel megy hozzá, az még nem jelenti instant módon, hogy “barátkozunk”… lehet csak “szemlélődünk” is… mondjuk kb. ez az amit a bíró majd tenni akar, és meggyőződésem, hogy lökettem teljesen félreérti majd és mindenáron barátkozni akar majd a bíróval… Valami csak lesz 😀 Hátha valami csoda folytán nyugodtan fog maradni 😀 Bár ezt magam se hiszem…

Szerdán valamikor értesítenek, hogy lesz-e hamarosan “snake” és hogy mennyire kell felkössem a gatyómat ehhez az újabb csoda szerkentyűhöz… mert rettenetesen drágák… de ahogyan PrezLee reagált rá, hát az egyenesen csodálatos!

Ma október 30 volt… állítólag, mert természetesen hiszem ha akarom :D. Annyira szép idő volt kint, hogy 4 kor éreztem mindenféle hangya futkározik a talpamban és nagyon mehetnékem van… NAGYON. Fél 5-ig bírtam oszt kikapcsoltam mindent és nekifogtam készülődni… ha nem más lehet menni tekeregni PrezLeevel. Őkegyelme azon másodpercben észrevette és minduntalan felugrált nem hagyott békémet… pedig még át kellett öltöznöm, kabát és miegymást felvennem, iratokat ellenőriznem és a sok egyéb tennivaló indulás előtt. Elég hamar elkészültem, 5-kor már a fellegváron sétáltam.  Egyetlen bajom volt csak a világgal… melegem volt, és cipelnem kellett a kabátot… De végül is ez sem tragédia, szóval még ez sem okozott semmi “lelki” traumát. Egyszerűen fantasztikusan csodálatos meleg este volt kilátásban. A többi kutyás úgy 6 óra tájban kezdett megérkezni. Az első ember+kutya megjelenése említésre méltó: PrezLeevel már kirohantuk és kijátszodtuk magunkat, így a “ponkra” felültünk és néztük a világot. Egyszer a túloldalon valami mocorgást észlelt és elkezdett morogni… annyira egy érdekes érzés fogott el 😀 totális biztonságban éreztem magamat egy 7 hónapos kutyával! A fura a dologban természetesen az volt, hogy nem igazán volt mitől félnem… DE mégis az, hogy azonnal jelezte valami mozgás van a távolban, nagyon megnyugtató volt.

6 óra után sorra érkeztek a kutyák és gazdáik, az egyik gazda meg hozott egy kis mustot is… persze végigkóstoltuk, és mivel mindig akadnak ellenvetések kissé lehordtuk az alakot amiért olyan keveset hozott 😀 PrezLee közben balhézott egy keveset az ifjú szentbernáthegyivel, majd itt ott egy egy morgás elhangzott a többi kutyával is, de nem igazán komoly még a dolog… végül is helyrerakják ők maguk és mi gazdák ott vagyunk ha a “hiszti” igazán komolyra fordul… egy kis marakodás, morgolódás még nem okozta senkinek se a halálát… és tény és való, hogy miután a kutyák “helyrerakták” a dolgokat, utána egyiknek sem volt semmi baja a másikkal…

Na így ment ez olyan fél hétig… ezután elköszöntem és elindultam a Grigorescu negyed fele, mert 7.01 percre voltam “beprogramálva” az állatorvoshoz… fura egy időpont de végül is miért ne? Igen ám de ahogyan fogalmam sincs sokszor milyen nap van éppen, úgy az óráim is mindegyik annyit mutat amennyit éppen akar, de végül is a saját “időzonám” szerint igyekeztem pontos lenni. Így … nem a főlépcsőn baktattunk le a fellegvárról, hanem ott a mellék lépcsőn, ahol egyetlen lámpa sincs… Sikerült lebotorkálni a szinte teljes sötétségben és eljutni a rendelőig… PrezLee meg komolyan kitett magáért, egészen szépen ment lábnál és a kerítések mellett ugató kutyáktól sem ijedt meg jaj de nagyon… sőt, merem állítani, hogy az elsőtől szeppent csak meg egy kicsit, de mivel én fülhallgatóval a fülemen még csak észre se vettem a “veszélyt” nem jutott időm megijedni, és nem reagáltam le az egészet… így gondolta neki sincs igazán oka félni… szóval sietve elmentünk és elértünk a fülpucolásra. Itt PrezLee nekifogott kajtatni is egy kicsit, de mindez neki meg van bocsájtva, mert többször említettem, hogy PrezLee kivételesen jó helyzetben van, neki rengeteg mindent szabad…

Mai “túraként” maradt a hazasétálás, majd kapott vacsorát és “a fogaim közé vettem a szívemet” bezártam a helyére és meglógtam 😀 Nehogy már megijedjek a két napja történt margarin zabálástól! Hát szépen itthagytam a kutyát és átmentem szomszédolni… Végül egy üveg bor elfogyasztása után a barátnőmmel “hazaballagtam” (25m) és boldogan üdvözöltük egymást PrezLeevel… és csoda, mert a lakásban semmi egyéb kárt nem fedeztem fel… Mégiscsak igaz, hogy “bátraké a szerencse” 😀

PrezLee  szinte egy hetet volt kint falun, és ezek szerint a Frontline hatása már lejárt.. mert megint van rajta bolha. Na sebaj, holnap beszerzek valami kullancs-bolha elleni izét, mert  egy kullancsot is találtam benne… ráadásul az érdekes a dologban, hogy Tedi kutyámnak is ugyanazon a helyen volt kullancsa, csak a másik lábán, vagyis tükörben… és amint látom ez a kullancs is be fog gyulladni PrezLeenek, mert nem sikerült teljesen kiszednem… s akkor neki is lesz egy picike forradás, mint ahogyan volt Tedinek.

Na de holnap be kell szereznem azt az izét, hogy ne mind idegesítsék PrezLeet az élősködök… mert az élősködöket ki kell biza írtani 😀

Elmentünk a kutyakiállításra… Réka meg Zsolt, illetve Orsika, PrezLee meg én… még egy kismacska és egy kis nyuszi hiányzott a kocsiból, hogy meglegyen a teljes Mézga család. Szombat reggel beszereltem a babaülést a kocsiba, és meg voltam győződve, hogy PrezLee jól ellesz az első ülés előtti részben. El lett volna, de kissé beszuszukálva. És mivel nagyon megszokta, hogy az övé a hátsó ülés állandóan mocorgott. Végül a benzinkútnál hátra került, Réka szerintem agyon volt kínozva 😀 mert  nemcsak a kicsire kellett figyeljen, hanem lökött PrezLeere is.  Végül mondhatni egész nyugodt körülmények között megérkeztünk Tordára… csak ja igen, meg kellett keresni a stadiont is.

Elég hamar megkaptuk az utasításokat, egyszerű volt megkapni, és nagy cécóval  behúztunk a kapun és maradtunk tátott szájjal, ugyanis a.) vagy nem jó stadionra érkeztünk, b.) nem ma van a kiállítás alapon elkezdtünk telefonon érdeklődni, hogy akkor mégis most mi van???

Sajnos utóbbi bizonyult igaznak, miszerint a Tordai kiállítás igenis vasárnap van. Na jó, semmi pánik és kétségbeesés, elvégre ott van a Tordai hasadék, azt is meg lehet látogatni és ráfogjuk, hogy áááá igazándiból tulajdonképpen teccik tudni mi csakis azért mentünk 😀 Jó, én voltam a balga, mert nem néztem utána pontosan, hogy mikor is van a kiállítás de ezt nem mondjuk meg senkinek!!!

Azt reméltük, hogy valami csak lesz nyítva, és esetleg bedobunk magunkba valami vitamindús szalmakrumplit is… és volt is nyítva egy bűfé, csak sajnos sör és ásványvizen kivül még egy vacak öngyújtót se lehetett kapni!!! És elfelejtettem vinni magammal öngyújtót! Félig átsétáltunk a hasadékon, de ekkor Orsika már kezdett elfáradni, oszt visszafordultunk. Hazafele a kicsi aludt a kocsiba, PrezLee se sokat mocorgott, igaz egy adagot rohangált is.

… nem írtam! Kicsit másképp alakultak a dolgok mint először tervezgettem és még hej haj október 9-én kimentem PrezLeevel falura, és szépen ott hagytam… Nagyon sajnáltam, hogy nem vittem magammal, de végül is jó döntés volt itthon hagyni a kis trógert. Ahova mentem ott ugye volt két kutyus, de nem tudtam pontosan hogyan reagálnának az agyamentemre, és azt se, hogy agyamentke hogyan reagálna arra, ha tegyem fel este ott hagyom egyedül a lakásba…amíg éppen söröcskézünk… na ezeken gondolkodtam egész szerdán és a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnt, hogy anyuméknál tökéletes helyen lesz, unatkozni tutira nem fog (mint ahogy az Euro Dog Show-ra való menetelemkor se tűnt fel neki, hogy meglógtam…) kaját kap, sétálni viszik, egész nap játszik, szóval aggodalomra nincsen ok.

Azt nem mondom, hogy nem jutott rengetegszer eszembe az ebkutya, és azt sem, hogy mikor például egy kertben töltöttük a napot, meg egy másikban a másikat akkor nem éreztem magamat sz@rul amiért ilyen gonosz lelkű gazdi vagyok és nem hoztam magammal, mert milyen jókat rohangálhatott volna… de végül józan döntésem okosnak bizonyult…és a hétvégéből kicsit több lett mint amikor elindultam.

Oda meg a visszafele úton egy párszor néztem a tükörbe és kerestem az ő buksi fejét, de természetesen nem találtam…ekkor rátört a röhögés és eléggé furcsán mutathattam ahogyan egyedül a kocsiba, vigyorgok valaminek… jövet is, menet is… Menet  azon vigyorogtam milyen pofikat vág amikor utazunk…jövet meg azon, hogy még egy pár óra és találkozunk.

A találkozás már igencsak heves volt… Kb negyed órát táncolt körülöttem és nem tudott betelni velem, felugrált, és nagyon boldog volt, hogy ismét ott vagyok. Majdnem elsírtam magamat, jól összekoszolt de  kit érdekel ez igazán amikor azt a boldogságtáncot képes leírni a kedves kiseb?

Na és akkor még “pihentem” két napot is, mert  egy 6 napig tartó intenzív “hétvége” után az embernek pihennie is kell egy kicsit, hát maradtam falun és legalább jól kialudtam magamat.

Szerda este, PrezLee olyan egy aranyos jelenetet rendezett!!!

Anyukám azt mondta, hogy tróger ide, tróger oda, az ágyra nem felmászásnak a leghatásosabb megoldása az, hogy be se mehet a szobába… Ez nem tragédia, hiszen a konyhában is ugyanolyan meleg van, na és ott van Győző is, tehát nem fog lelki sérülést szenvedni az eb… Nem is történt semmi különös, szépen összebújtak Győzővel és úgy aludtak. Igen ám, de szerdán megérkezett a GAZDI!!! És akkor PrezLeenek a fejében NYILVÁNVALÓ lett, hogy ott kell aludni az ágy mellé terített pokrócon.

Nemcsak hogy betolakodott a szobába, hanem egyenesen kikérte magának… és az ágy mellett volt is egy pokróca, igaz kimosva és összehajtva. Na PrezLee fogta magát és elkezdte valahogy kiteregetni a pokrócot, mintegy jelezve, hogy Gazdi old meg, tudod én itt fogok aludni, most, hogy már itt vagy. Kaptam a lapot, kiterítettem a pokrócot és ő se szó, se beszéd ráfeküdt és ott maradt. Az ágyon ültem és figyeltem a jelenetet, ahogyan PrezLeeből hirtelen alkalmi süket lett. Anyukám szólította…ő meg nézett jobbra, balra és tette, hogy semmit nem hall, még csak rá se nézett. Kaját tett a tálkájába, rázogatta…de igazából csinálhatott bármit, mert PrezLee olyannyira “nem hallott” semmit ezekből, hogy még a  kis kifli poziciót is felvette és a fülét se mozdította semmiféle hívásra vagy csalogatásra… Persze én erre mit tettem??? Hát döltem el a röhögéstől… Érdekes módon alkalmi süketsége egyből megszünt ha én szóltam hozzá… szépen kihívtam a konyhába és az ottani “helyére” küldtem… szó nélkül beleegyezett, hogy na jó, ha te mondod akkor alszom itt… De nagyon édes volt az egész, itt a gazdi akkor azok a szabályok érvényesek viselkedése.