Kategória: Ontopic

Megtaláltam azt (egyelőre) amit a bolond zebem imád!!! A fornettit kérem szépen. Nincs is rossz izlése… a sajtosakat imádja. Már csak a papír zacskó zörgésére is úgy figyel, hogy majd szétpattan az a guszta kis barna fejecskéje, a fülei hegyesen állnak felfele és a szemei is majd kigúvadnak… Nagyon nagyon szereti a Fornettit. Persze minden egyes falatért külön meg kell ám dolgozni. Hol egy ülsz, egy fekszik, egy állsz, egy ugass az értéke. És persze nem kap sokat, úgy néhanap egy kicsit.  De jó tudni, hogy egy papír tasak zörgésével fel lehet hívni a figyelmét… és egy kis fornetti tunningal még figyelni is képes…

Mára kitaláltam egy találos kérdést…

aszongya, hogy

Imádja a sarat mint a disznó, szereti a vizet mint a halak, esőbe úgy viselkedik mint valami ázott macska, és macskaként viselkedik akkor is amikor nagy ritkán rátőr a kényeskedés… majdhogy nem dorombol, csökönyös mint a szamár, elvan a lósz@rral mint a verebek, oroszlánnak képzeli magát időnként, szökken mint a nikkelbolha, rohan mint a veszett nyúl, húz mint az igás ló, úgy autózik mint valami úrihölgy (keresztbe tett lábakkal)… MI AZ???

Napok óta gondolkozom, hogy mi az amivel elárulom magamat… mert valahonnan tudja. De nem jövök rá, hogy honnan. Utóbbi időben sokszor mentünk kocsival… a behívás problémákat követően nem kockáztattam, be a kocsiba, ki az erdő szélére, ott fel a “zöldbe” (fehérbe) és kb 100 nyugodtabb voltam én is… ha elrohan, jaj istenem ott az erdő, max jót kap a fejére valami termetes ebtől és sírva vissza rohan, de a kocsi nem üti el…  Sokkal kisebb volt a kockázat, és emiatt nem vesztettem el a fejemet én sem, nem kezdtem el vadul dühöngeni tehetetlenségemben és mivel aránylag még időben visszajött meg is dicsértem amiért visszajött…

De … ha nem épp minden nap mentünk kocsival. Ha kocsival TERVEZTEM menni, egyenesen a garázs fele ment. Ahogy beléptünk a garázsba… azonnal megállt a kocsi mellett és türelmetlenkedett, hogy engedjem be… Ha csak pisilni hozom le, akkor rá se néz a kocsira… Az érdekes, hogy próbáltam tenni a süketet, hogy nem indultam a garázs fele, de ő biza arra akart menni… olyan hadd, mert tudom én, hogy csak viccelsz.

Kezdetben azt mondtam, hogy felismeri a kocsikulcsot… és felismeri. Ha a kezembe veszem máris toporzékol… ezért nem a szeme előtt raktam zsebre… mégis tudta, hogy kocsival megyünk vagy sem, mese nincs. Megtéveszthetetlenül ráérez…

Ma voltunk megint a közeli erdőbe, na nem erdő, mert letértünk egy kedves kis uton, amiből ösvény lett, majd kis bozotos után egy aranyos kis tisztás. Hétközben simán lehet menni oda például napozni, mert a kutya se jár ott 😀 Na itt meg is álltunk, kicsit labdáztunk, meg PrezLee nekifogott ásni, én meg mint a rendes khm… üzletasszonyok.. lebonyolítottam pár telefonhívást. Egészen kóser így dolgozni 😀 Ja ha a kutya közben nem rángatná a hosszú pórázt. Mert … elengedni csak akkor ha minden biztonságos…

Nem volt baj ma vele, csak egy adott pillanatban jöttek valami idegenek, sétáltak, és elindult feléjük. Nem támadólag, hanem kíváncsian. Még szerencse, hogy rajta volt a hosszú póráz, és volt mitől elkapjam, mert azok már kezdtek megijedni.

Mikor igencsak meguntam nézni, hogyan túrja fel az egész havat, meg földet ebkutya, elindultunk még egy adagot sétálni az ösvényeken, majd vissza a kocsihoz és nyomás a shopping centerekbe görkorit venni!!! Tündérbogár ebem van.. tényleg nagyon rendes, hálás is vagyok neki azért, hogy a kocsiban rendesen és türelmesen ül és vár… A Coraban voltam előbb, de itt csak nagyon drága görkorik voltak… bár az egyiken megcsillant a szemem nagyon… ugyanis korcsolya+görkorcsolya együttes volt… Csak kb 2x annyi mint amennyit én most szándékoztam a görkorira költeni… Szemeztem vele egy ideig, mert volt nálam pénz, de aztán … ejsze jövő télig még rengeteg idő van megvárni egy nagy árleszállítást a rendes korcsolyánál… sőt, lehet sikerül olcsón megvennem azt amit egyelőre kölcsön kaptam…

Végül a Polusban kaptam görkorit, nem is volt hjaaj de drága… Hazajöttem, fel is próbáltam és nem lesz nagy gond vele gurulni.. A nagyobb gond az lesz, hogy gyözzem meg PrezLee uraságot,hogy a kerekek nem játék, és amiért “hű be gyorsan haladunk” sem kell a nadrágom szárát megfogni és rángatni! Na ez kemény dió lesz, ugyanis ennyire még semmire nem pörgött be mint a görkorcsolyámra és annak a kerekeire…

Ejsze tisztában vagyok azzal, hogy amit én fotózásnak nevezek az nem éppen az, de majd ezt is megtanulom  😀 Ma vettem észre, hogy egy tanfolyamról lekéstem… ez van más nincs, majd kerül másik..

De egy pár fotó ami tényleg fotó… nem amatör fényképedzkedés 😀

mink:D