Kategória: Ontopic

Előnyök és hátrányok.

PrezLee hivatalosan a hátsó ülésen szokott utazni. Ott ül, fekszik, hátrafele kinéz. Ez a hivatalos. A nem hivatalos utazási módját meg egyedül találta ki. Mivel ezeddig nem zavart, sőt még tetszett is, mert amúgy vicces, hát hagytam. Ha békésen ül, akkor minden rendben.

Ez meg egy olyan fajta elhelyezkedés, hogy PrezLee a két első ülés között van háromnegyedig, a feneke meg a hátsó ülésen. A vicces, hogy ha erre tanítani akartam volna, akkor valszeg soha nem sikerül.

Na az előnyei ennek az ülésmódnak abban nyílvánulnak meg, hogy a kedves soförök általában meghökkennek. Van az a tipikus nézés, amikor ugye az egymás mellett álló kocsikból a soförök vagy nagyképűen, vagy orrot piszkálva, vagy csak simán kiváncsiskodva átnéznek a másik kocsiba. Mert stoppnál, vagy dugóba ácsorogni unalmas és milyen jó nézelődni.

Na ilyen esetekben szoktam elkapni egy egy… ártatlanul és önfeledten bámészkodó egyént, legyen az nő vagy férfi, aki pásztázó tekintettel körbenéz, majd egyszer csak hirtelen visszakapja a fejét mert nem érti mit is látott. Azta! Hát nem is csodálkozom… én már jóformán oda jutottam, hogy ebem feje körül igyekszek valami rést találni és elkapni ezeket a “MIII VANNNN???” tekinteteket majd jó nagyot vigyorogni magamban.

Sejtem, mert sajna magamat nem látom, de hirtelen, úgy épp első látásra az a sanda érzés keletkezhet bennük, hogy kutyafejű ül a kormánynál. Ezért kapják vissza a fejüket, majd észreveszik a trükköt és a legtöbb esetben ők is vigyorognak egyet… mert rájönnek, hogy mégsem annyira intelligens ebbel állnak szemben akinek jogosítványa is van…

Még aranyos az is mikor integetnek neki, illetve lámpáznak… ez a hátsók szórakozása… PrezLee ilyenkor igazi “úrihölgyként” viselkedik… nem vesz tudomást a kötözködésekről, sőt sokszor méltatlankodva elfordul. Na nem azért… csak megunja azt a poziciót.

Na de vannak kérem ennek a “Két szék közt” dolognak hátrányai. És ezt most fedeztem fel, amint megérkeztek a melegek és PrezLee liheg!!! Egészen kellemetlen mikor az ember lánya rövid újjúban megy világgá és kedves ebe összevissza csöpögteti a nyálával miközben jobbra balra bámul ki az ablakon…

A minap épp jövünk haza. Meleg volt, így a hátsó ablakot lehúztam neki, hadd nézzen ki ha éppen akar. Kezdetben nem akart. De szívesen kinézett az én ablakomon. Aztán kapcsolt, hogy a hátsó ablak mégiscsak kényelmesebb neki. Kinézett rajta, majd jól mig álltunk a stoppnál jól megugatott valamiket-valakiket. Pontosan nem tudtam feltérképezni, hogy minek-kinek szólt, de annak a rendje és módja szerint rendreutasított valamit-vagy-valakit két három erélyes VAU-VAU-VAU típusú ugatással.  Majd gondolom sikeresnek érezte az akciót, mert önként abbahagyta és nem folytatta tovább.

Amilyen esze van, és amennyi hülyeséget megles, majd alkalmaz más esetekben olyan bugyuta és együgyű tud lenni más esetekben. Mint már említettem a fürdőszoba fele vezető utat a házi találmány a “szék zár” védi. Olyan ez mint valami bevehetetlen vár egyelőre, és abból áll, hogy 2 drb, fából készült konyhai szék van a fürdőszoba ajtó elé téve. Így csak az egyik  szék elmozdításával lehet “bevenni a várat” vagyis bejutni a fürdőbe.

Mondjuk eddig egyszer fogta és tolta-húzta odébb a széket, csakhogy bejusson hozzám a fürdő szobába miközben tusoltam és megnézze micsoda ökörséget művelek, hogy állok a víz alatt és még élvezem is… Igen, a képére volt írva, hogy teljesen nemnormálisnak tart.

Na jó… ma mivel mostam, hát előbb összeválogattam szín szerint a ruhákat kupacokra. A gép befejezte az első adagot, de a földön még volt pár mosásra váró kupac. Így nem vettem a legjobb néven ha PrezLee bejön és azokat turkálja. Ezért kint hagytam. Csakhogy a “szék zárat” nem zártam be teljesen.

A másik szobába terítettem, emiatt kiestem a látószögéből. Nekifogott keservesen sírni mert… “BESZORULT” a két szék közé. Na a beszorulás nem éppen igazi volt, ugyanis nem szorult be, csak épp nem fért át. Próbált jönni, a szék nem engedte, be se volt szorulva azért, de ő csak ott állt és kétségbeesve nyafizott. Na addig addig amíg utána jöttem és megcsekkoltam mi a hézag. Bezzeg annyi esze nem volt, hogy kissé odébb tolja a már amúgy is félig eltolt széket… Igen, néha minden esze ellenére együgyű.

De megjegyzem nagyon örvendett, hogy “megmentettem az életét”. Asszem most örök hálás lesz ezért… vagy mégsem.

Annak ellenére, hogy ma 6-kor ébresztett a kedves kutyám, mégis majdnem nevezhetem hivatalos lustálkodás napnak. Érdekes volt, hogy neki reggel 6-kor nyafoghatnékja támadt. És ez a nyafogás más volt. Meg nem akarta abbahagyni pár percig.  Azt tűnt fel, hogy nem az a típikus “unatkoooozzzooooom” nyafogása volt, hanem valami más. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és levittem “hátha csak pisilni kell ” címmel…. Oszt nem csak pisilni kellett. Nagyon megdicsértem, bár olyan álmosan támolyogtam le, hogy a bluzom is fonákul vettem fel.

Szerencsére rövid percek alatt végzett. Így még szinte félálomba visszasétáltam, és mindenféle fajta elemezgetés mentesen ledobigáltam a ruháimat és vissza az ágyikóba. PrezLee se sokat akadékoskodott, azonnal vissza feküdt ő is a helyére. Így mint aki jól végezte dolgát olyan 11 óráig nem tettünk egyebet csak durmoltunk és vártuk, hogy süssön a nap a hasunkra. Nem tette, mivel kicsit később süt csak be a nap a lakásba.

De így is jó volt. Na ezután következett a “reggeli” kávé, a reggelizés, a csoszogás jobbra meg balra. És a mosás természetesen, meg a takarítás. Ma 4 kor még a séta is elmaradt, olyan mattul néztem ebemre, hogy hihetetlen, megint levittem egy pisilés erejére és vajon mit tettem? Nem nehéz kitalálni… én be az ágyba és aludtam megint, ő meg a helyére és fogalmam sincs mit csinált addig 😀 ja kissé igazított a soronlevő párnahuzat fazonján egy csöppet!

Megj. Még jó, hogy nagyon előrelátó voltam és még van vagy 10 drb PrezLee párna huzat… mert azóta az a turi ahonnan a PrezLee stafirungját beszereztem rém olcsón sajna bezárt…

Végül csak elmentünk egyet sétálni, meg játszani a zöldbe.

A gond most csupán annyi, hogy immár 12 óra fele közeledik(éjjel), és ennyi alvás után kicsit se vagyok álmos…

Háááááááát… hogy is mondjam kérem szépen. Szegény ebet tegnap feleslegesen okoltam és feleslegesen mondtam neki, hogy dinnye, meg hogy kikészít meg társai… Az igaz, hogy iszonyat fájt tegnap a jobb vállam és már enyhén a kétség szélén álltam, hogy ezután mi lesz, hiszen a bal még nem jött helyre, most meg a jobb is vacakol… Végül is csak szimetrikus lettem ismét, nem is tudom mi a panaszom 😀

Az történt, hogy gondolom ismét kifordulva aludhattam, vagy visszarándult a vállam vagy mittudomén 😀 de ma már nem fáj. Szóval, nem eb volt a hibás, az általa okozott “károk”  nem gyógyulnak ilyen hamar meg …

Nem bízom benne! De nem ám! Olyan huncut ez az eb, hogy az szőr nyű! Kimentünk ma a Hojá-ba. Meglepően sokan voltak. Még csak péntek délután volt. Nem volt kedvem tovább menni a kocsival, örvendtem, hogy megúsztam a dugót. Mert nincs annál pocsékabb mint várni  és araszolni a kocsi sorban, amíg kijut az ember a városból! Akkor inkább ezt a helyet választottam, és sétáltunk.

Mentünk mentünk jó sokat. PrezLee pórázon volt jó sokáig. Egyszerűen nem merem elengedni. Nem azért mert jaj megesz valakit… hanem simán csak a cirkuszt szeretném elkerülni. Ő olyan nagyon heves, hebehurgya, barátkozós. De mikor ránézek eszembe jut Shrek.  Na nem, nem olyan csúnya PrezLee. És Shrek se csúnya. Shrek csak nagyon zöld és a buták szerint ijesztő. Na ilyen PrezLee is. Másoknak tuti nem jut eszükbe Shrek! De hogy megijednek tőle az is biztos!

Mi? Hogy PrezLee nem zöld? ÓÓÓÓ!!! PrezLee NEM ZÖLD. PrezLee barna. És nem ogre, hanem dobermann. Szóval PrezLee, is ijesztő. Sok hozzá nem értő ember szemében meg egyenesen rém veszélyes is. Na ebben hasonlít Shrekre. Az is egy jószíű kedves teremtés. PrezLee is az. Csupán az emberek ezt nem tudják. És mikor elindul valakik fele az első reakció, hogy rémesen megijednek.  Ej, ha még visszahívható lenne… akkor sebaj, elindul, ugyis nagyon figyelek visszahívnám és ezzel minden le van tudva. De …. és itt a baj. PrezLee szeret “elgondolkodni” , hogy jöjjön, ne jöjjön??? Vajon csak hisztizik a gazdi, vagy tényleg oda kéne mennem? Meg ha megyek és csak megdicsér, minek is menjek oda??? S tétovázik egy adagot, majd lehet jön, lehet nem. Soha nem tudom eldönteni, hogy most fog-e jönni vagy sem… és hajlok arra, hogy meggyőződéssel állítsam, hogy “vész esetén” biztos nem jönne… mert ő olyankor megpróbál intézkedni…

Nagyon szeretem, hogy ennyire eszes, meg gondolkodik… de bevallom, hogy kb 100x könnyebb volt Tedivel. Vele bátran lehetett menni bármerre, ő nem akart semmit se elintézni, megoldani, megnézni, szétnézni.  Na most azt nem tudom, mert egyszerűen nem emlékszem már, hogy ő csak megkomolyodása után lett “normális” vagy azelőtt is normális volt… Mert ha megkomolyodás után, akkor még nincs semmi elveszve… Akkor PrezLee feje lágya is benőhet, oszt lesz ő is “normálos” eb… Ha meg nem 😀 akkor hamarosan megjelennek a fehér hajszálaim …

Na mindezt nem panaszként írtam.. hanem amolyan tanulságként… Akinek nem volt még dobermannja és ilyent akar, az tutira kösse fel a gatyóját! Mert hogy időnként “rémesek” tudnak lenni az is biztos!