Dobermann fülek

A vágott fülü dobermannok fülével (és nem csak dobermannok természetesen…) foglalkozni kell. Ihol ni van egy szép hosszú leírás, fényképekkel és jó hosszú leírásokkal, magyarázatokkal arról, hogy miként kell ezt csinálni. Angolul van a leírás, de a képek elég érthetőek.

Dobermann fülkötözés

A “Poly Foam Caulk Saver”  helyett én gézt csavartam össze. Bár “baromira mázlista” voltam a PrezLee füleivel.. ugyanis neki nagyon hamar álltak, és amíg a sebek be nem gyógyultak neki nem volt kötözve egyáltalán. Utána még azt hiszem 2x volt kb 1-2 napra feltűzve, valami hasonló módon és máris hegyesek voltak a fülei.  😀

Ez így nagyon rizikós és nem ajánlott. De az történt, hogy megláttam a sebet (ami az állatorvosok szerint normális és szép volt, de naiv én véleményem na meg elfogult gazdaként a tyutyukának juj de csúnya volt) és azt mondtam, hogy azt se bánom ha lefele konyulnak a fülei de nem kínzom tovább a midennapos kötözéssel.  “Megbünhödtem” eléggé, hogy levágattam a fülét attól, hogy láttam.

Persze a társadalmunk nincs szokva a vérrel, de a már akkor kissé fura kamikaze figurákat bemutató lökött ebedli nem igazán zavartatta magát… Előszeretettel aludt a fülein, vagy vakargatta, de semmi jelét nem adta annak, hogy fájna. Ráadásul sokszor úgy aludt el a kezem között, hogy jól bekenőcsöztem a fület, majd finomam elkezdtem maszirozni. És masziroztam és masziroztam… ő meg folyt ki a kezemből, aludt és ha abbahagytam még nyöszörgött is, hogy na mi lesz??? Szóval, persze nem állítom, hogy “ááá nem fáj az neki”, de valahogy az jött le, hogy nem fájhat annyira mint amennyire nekem fájdalmasnak látszik…

Ha következő életemben kutya leszek, remélem dobermannként születek meg és azt is remélem, nekem is lenyirbálják a füleimet. És lesznek szép hegyes manófüleim.

továbbá…

Segített a virágházban átültetni az egyik növényt, segített becsomagolni a húst amit hoztam haza NEKI enni, segített apunak kicipelni egy zsákot a készülő új szobából (ellopta igazándiból), majd árgus szemekkel nézte ahogyan mosom a kocsit.

Egy adott pillanatban anyukámmal felmentünk a kertbe megnézni mi van ott, PrezLee felpattant a liftre. Nem lehetett letoloncolni onnét. Bolond kutya, imádja a liftet, pedig jó magasba visz, elméletileg félnie kéne rajta. De ő nem. Ha valaiki rááll a liftre azon perc messziről rohan, hogy ő is liftezzen. A vicces, hogy Győző kimondottan utálja a liftet, na őt alig lehet meggyőzni hogy rámásszon… Végül sikerült mégis kicsit becsapni PrezLeet, így felementünk nélküle a kertbe. Na nem esett ő kétségbe… átrohant a másik udvarra és ott a félkész lépcsőn felszökkent és persze hol kötött ki??? A kertben egyenesen a hagymaágyás kellős közepébe szökött be, majd végigugrált a friss salátákon és majdnem nekiment az uborkahálónak. Végül a kertnézegetésem kb ezzel véget is ért, mert következett a PrezLee vadászat… Elég könnyen ment (ahhoz képest, hogy régebben mit művelt), és levittem a lifttel… hiába na, ő a liftezést kimondottan élvezi…

Nem sokkal a kertlátogatása után megjelent Gyuri úr. Nos a helyzet az Gyuri úrral, hogy ő nagyon szereti a kutyákat. És ez a szeretet kölcsönös. PrezLee rajong érte, Győző is oda meg vissza van, Balázs meg nekifog tutulni az udvaron ha meglátja. PrezLee azonban “veri az összest” rajongásban, ugyanis ő nem bír magával olyan jó 10 percig mikor megérkezik Gyuri. Dönti le a helyet, Gyurit, az asztalt. Legjobb megoldás elkapni, tekintélyesen ráfőrmedni, hogy maradsz, kissé lenyomni a fenekét és megvárni míg a nagy öröme elmúlik. Olyan 10-15 perc után el lehet engedni, és ezután már csak kedvesen barátkozik.

Volt egy kis hörgés Győzővel, de semmi komoly. Érdekes a “harcuk”.. Ugyanis kategórikusan PrezLee a szemét kekeckedő. Húzza, nyúzza Győzőt, az meg mint valami nagy buta borjú egy ideig tűri. Gondolom nem fáj neki, mert másképp reagálna. De ő csak oda oda bök egyet a hatalmas mancsával, vagy nekifarol a tomboló Prezleenek. Ráadásul sokkal lassúb is mint PrezLee. Egy ilyen komótos Győző “támadás” alatt PrezLee kb 3x félreugrik meg vissza. De persze ez olyankor történik ha Győző nem gondolja komolyan. Az érdekes, hogy amilyen nagy “buta borjúnak” néz ki, időnként szépen helyrebillenti PrezLee agyi egyensúlyát. Olyankor azt hiszem PrezLee minden fércet kihúzott már, mert valami oroszlánbőgésre hasonlatos hangot hallat Győző, majd hihetetlen sebességgel megy neki PrezLeenek.. aki ilyenkor azt hiszem kapcsol, hogy hoppá, talán túllött a célon és abbahagyja a heccelést.  A szerencse, hogy nem kell félteni Győzőt sem, mikor PrezLee az agyára megy, akkor tudja mit kell csináljon.

Készült egy két videó is, PrezLee meg a kecske, PrezLee meg Győző kategóriákban… a napokban átdolgozom és felkerülnek azok is.

Nemsokára hazajöttem, mert ez olyan rövidebb kiruccanás volt csak, majd itthon hagytam házat őrizni. Remek, ahogyan megszokta, hogy kis hisztivel, de “elenged” itthonról időnként 😀 Olyankor jó nagyokat alszik…

Falun

Kijöttem az ebbel falura, hadd rohanja ki magát. Persze az egész azzal kezdődött, hogy most a kocsikulcsot nem kaptam meg. Majd megkerült,  már az ajtóban voltam amikor eszembe jutott, hogy telefont mégscsak jó volna vinni, főleg ha az esti programot még telefonon kell egyeztetni… Jó, akkor vissza a telefonvadászatra. Szerencsére a telefont fel lehet hívni és reagál a “hívó szóra”…

Kiértem, de amíg a udvarra belálltam a kocsival, PrezLee már nekifogott tombolni. Nyüsszögött és szökkent a hátsó ülésen. Azt már sikerült megtanulnia, hogy nem ugrik előre, mert a bolond gazdája (alias én) ezért nagyon csúnyán nekifog hörögni….(MÉSZ TE VISSZA A HELYEDRE!!!)

Na mikor végre kiengedtem, mint a veszett kutya kezdett el rohanni. Be egyenesen a konyhába, majdnem lefejelte a mosógépet, majd irányt változtatott amikoris szinte elcsúszott de végül mégsem s nagy nehezen kiért a hátsó udvarra, ahol végre megtalálta az “öcsikét”… vagyis behemót Győzőt…

Kezdek félni! :D

Ez is csak most pattant az agyamba, azt hiszem tudatalatti védekezés miatt igyekeztem elfelejteni… de aztán gondolom annyira félelmetes volt ezen dolog, hogy mégiscsak eszembe jutott, nehogy valami nagyobb lelki traumát okozzon nekem… Szóval… nagyon békésen baktatunk valami tömbházak között. Épp azon morfondíroztam, hogy nem járja, micsoda csend van. Ilyen körölmények között (ilyen csendben) lehet nem is olyan szörnyű tömbházban lakni… igazából a csend volt az ami megfogott… nálunk ugyanis napok óta megint törik fel az aszfaltot, már fáj a fülem is a zajtól…

Egy-két házikó is van a sok tömbház között, valamikor réges régről ott felejtve. Itt egy idősebb pasi beszélget az ifjabb szomszédjával a kerítésen keresztül. Elhaladunk csendesen, majd hallom az egyiket… de szép a kutya!  Hú kihúzom magam, büszke gazda lépek majdhogynem dölyfösen… mikor hallom a másikat… (aki felvilágosultabb kell ám, hogy legyen, gondolom van neki sok sok oskolája) jaj ez olyan emberevő! Nagyon veszélyes örző védő fajta! Másik csodálkozva kérdi, hogy tényleg?? IIIIGEN… ez az a fajta amelyik megeszi a gazdáját. NAAAGYON veszélyes…

Nem. Nem fogok velük se veszekedni se idegeskedni. De kitaláltam… legközelebb ha még hallok ilyent… és persze eszembe jut… rémült arccal fogok elindulni feléjük… hogy NA NE MONDJANAK ILYENEKET mert elsírom magam… hogyhogy ennyire veszélyes??? És akkor most mi lesz velem? Meg fog enni?? Nem lesz szíves megtartani egy picit a pórázt amíg elszaladok????? JAJ NEKEM!

Hülye barmok. Na mindegy. NEEEM idegeskedek, nem nem nem nem. Árt a szépségemnek. Valahol nem járja, de az ilyen hülyeségekért viszem  inkább szájkosárral. Kár, hogy a köztudatban ilyen valótlanságok szerepelnek erről a csodálatos fajtáról. A dobermann nem emberevő… Sokan az ismerősök közül ámulnak, hogy “jaj soha nem hittem volna,hogy a 6 éves gyerekem így simogatja a kutyát a kutya meg olvad el örömében és nem is jut eszébe, hogy bántsa”…

Na mindegy… Mi “tömegben” szájkosárral járunk. Mert 1 mosolygó nagymama, aki azt mondja az unokájának, nézd milyen szép kutya többet ér mint 100 ilyen bunkó paraszt…

Na meg el lehet képzelni mennyire frászol ha szájkosár is van rajta… mert akkor mennyire veszélyes…

Akaratos majom!

Azt hittem, hogy elmúlik a kölyök kor és megleszünk szépen “öregesen” a kutyával. Most is napi szinten “vigasztalom” magam, hogy fiatal még, ajjajj rendes eb lesz belőle… néha magam se hiszem, és csak fogom a fejemet, hogy jesszus ez így fog menni (REMÉLHETŐEN) jó sokáig.  Hogy néha fárasztó, nos ezt sem tagadom.  De hogy mellette nem lehet unatkozni az is biztos.

Ma például megcsípett. Mindezt tette 2x. Ja a kék foltokról és karmolásokról is azt hittem “gyerekbetegségek”… de nem, napi szinten akad valami kis sérülés rajtam. Például ha nincs PrezLee akkor nem fogok nekifogni görkorival tanulni gurulni vén fejjel.. és tuti nem esek le görkorival… szóval ezért is ő a hibás.

De a csípésekre visszatérve. Az egyik kint volt a zöldben. Játszott játszott majd egyszer hirtelen kinézte, hogy na most a gazdi az ellenség. Körberohant höri morit játszva párszor, becserkészett majd hirtelen ötlettől vezérelve a karomba csípett… szerintem fogalma sincs milyen fájdalmas ez… persze hibás nem volt, hiszen játszódtunk. Én is szöktem felé, meg ugráltam el, meg mittudomén…

A második csípésért kapott egyet a fejére. Alattomosan közeledett a székhez. Először jött, simit kért, majd odébb állt, és mikor másodszor jött, az első pici fogaival jól megszorította a karomat.

Valahol azt hiszem megint komoly összetűzés lesz a vége.  Ugyanis nem sokkal azután, hogy megcsípett játszódtunk egyet… és egyre jobban kezd vadulni. S olyankor azt a csodálatosan szép kis fejében meg kell ám igazítani az észt…

Néha elgondolom, hogy ha nem pöttöm korától nevelem, egy egy ilyen kirohanása lehet megijesztene… szerencsére vagy pechére neki inkább úgy járt ő velem mint a gyerekek a szüleikkel… még mindig azt a kis suta kölyökkutyát látom benne, akármekkora kajla legyen… és mikor rájön a hoppárlé, akkor ennek megfelelően helyre is rakom… nem ijedek meg tőle ahogyan lehet elvárná. Hasonló kaliberű idegen kutyától azért azt hiszem megijednék ha így vadulna mint PrezLee…

Paff a bűvös PrezLee

Paff a bűvös sárkány, senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt…

na hát kb erre a hangulatra ébredtem.  Énekeltem  is kora reggel az ebemnek rém fazékhangon, erre majdnem megtámadott.. persze csak játékból, de nagyon nem tudta mi a bajom… Na nincs semmi bajom,  csak épp jókedvem volt és gondoltam énekelek neki… bosszantó, hogy mindent beleadtam és kicsit se értékelte!!!

Sőt módosítottam a szoveget, hogy érezze neki szól!!!

Paff a bűvös PrezLee, senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt…