Kategória: Ontopic

Mindez éjjel 12 óra környékén. Gondoltam leviszem az ebet pisilni. És közben eszembe jutott, hogy nemrég vettem valami izét, amit a teniszütőkre kell felrakni, hogy ne csússzon a nyele. Vagy mije van neki. Fogantyú. Mindegy. És ez az izé a biciklimre kellett, mivel a kormányon a gumi kissé megevődött. Így ha bicikliztem, kellemetlen volt a tapintása és fekete lett tőle a kezem is.

Megvettem ezt a kütyüt, hogy na ezzel “megjavítom” a bringámat. Vagyis a kormányát. Olcsóbb mint bicajos üzletből venni és ráadásul spéci kormánya van, ehhez nem találok olyan “fogantyút”.

Jó. Meg is lett. Majd a harmadik ilyen gumi akármit hirtelen ötlettől vezérelve a kocsi kormányára tekertem. 😀 Az is jó lett!

Na hamarosan ezzel a biciklivel fogom kínozni az ebet… na nem olyan nagyon, de jól megmozgatom ám! Csak legyen meg az a bicikli cipelő divájsz!

Hát akkor legyen ez.  Készülök majd, hogy egyszer lesz egy tacskóm is.  Neki a VirsLee nevet szántam. Igen ám, de ki tudja mikor lesz majd a tacsi őméltósága a család része… hej haj. Sajna amíg nincs kertes ház, addig egy eb és vége. Még jó, hogy legalább ez az egy lehet… De addig is miért álljon ott az a www.virslee.com üresen? Hát kérem szépen, kitaláltam, hogy fogom gyűjteni a kajákat, recepteket. Hogy mi lesz a vége, majd meglátjuk.  Lehet semmi, lehet több mint semmi.  Addig is gyertek kaját nézni 😀

Kár, hogy interneten keresztül nem lehet ízelítőt adni… ha azt kitalálnám tuti a legsikeresebb recept blogom lenne …

www.virslee.com

Nahát!  Naponta képes meglepni ez a kutya.

Ma reggel a nagy csillagászati megfigyelés elmaradt, mert hát későn értem haza a tegnap 😀 Este még volt egy séta majd beestem az ágyba.  S akkor hajnalba még csak meg se hallottam a csergő orát.

De 8 körül megébredtem, mocorgott és jött ment PrezLee. Jó, levittem pisilni, de csak nézett rám “bután” és nem produkált semmit. Akkor visszajöttem.  Amíg megfőztem a kávét, reggeliztem PrezLee továbbra is jött ment a lakásban. Egyszer fogta a pórázát és elkezdte húzni. De abba is hagyta. Azonban rá olyan negyed órára, hallom, hogy megint csörög a nyakörv, és megnéztem mit művel. Hát PrezLee megfogta szépen a pórázt és indult vele felém. Gondoltam lássuk mit akar. Elvettem tőle, ha már olyan kedvesen nekem adta, a nyakába raktam és máris szökkenni kezdett, meg ment az ajtó fele. Jó, akkor menjünk… és igen, PrezLee le akart menni pisilni. Azért hozta a pórázt.

Ez igazából azért csodálatos, mert erre megint nem volt tanítva. Csak tudja, hogy póráz+nyakörv azt jelenti megyünk ki.  Eddig ha mennie kellett akkor jól a karomba csípett, vagy nekifogott ugrálni és veszekedősen ugatni.  Kiváncsi vagyok ha fog még ez a “hozom a pórázt csak vigyél már…” még jelentkezni.

PrezLee szereti a Tiramisut. És nem akárhogy. Villával tudja enni. Nem részletezem 😀 csak annyit, hogy kapott 2 falatot a “végéről”,  olyan ügyesen vette le a villáról mintha örök életében azzal etettem volna. Még a végén megtanul enni késsel villával….

Na ma úgy alakultak a dolgok, hogy fél hatra el kellett mennem valahova. Olyan hét óra után értem haza, majd átszaladtam egy kicsit a szomszédba és ezután vittem ebet a “délutáni” sétára. Kénytelen vagyok átszoktatni későbbi órába és meg kell elégednie a napközi “egészségügyi” kiruccanásokkal. Alig vagyunk májusba és máris kánikula van. Mi lesz még ezután!!!

Már pár napja kivittem a zöldbe, és nem volt kedve semmire. Melege volt, tűzött a nap, hát nem is csodálkoztam igazán, de kimentünk és csak annyit csinált, hogy lefeküdt és hemperikázott a fűben. Egy két kört még szaladt, majd hiába dobigáltam neki botot, tobozt, inkább ledölgött és elvolt magában. Ez meg így nem buli, ugyanis hazajöttem vele, és a lakásban lévén hűvösebb nekifogott tombolni, rombolni…

Ma már sokkal élénkebb volt. Játszott egy keveset a fűben, majd elindultunk egy kiskörre. Visszafele jövet találkoztunk egy kb. 3 hónapos westie-vel. PrezLee meglátta és azon nyomban toporzékolni kezdett. Olyan volt mint a neveletlen kisgyerek a boltba, csak neki nem cukor kellett hanem a kis westie.

Na végül sikerült meggyőznőm a gazdikat, hogy NEM bántani akarja, hanem szereti a kicsi fehér kutyákat. Elég meggyőző lehettem, mert végül PrezLee megszagolhatta a kicsit, de az nagyon félt a “hatalmas izétől” és nekifogott nyafizni. Na persze a gazdája rögtön elkapkodta. Mindegy, no comment, csak sajna ezekből lesznek majd az agyonhisztis nemnormi kis vakarékok.

Ja és PrezLeen még szájkosár is volt, mivel épp egy gyerekektől és “vérmes nagyiktól” sűrűn “lakott” zonában jöttünk el.

Ma csillagászati megfigelésen voltam. Egy barátnővel, de végül sörözés lett a vége és a csillagokat csak láttuk, vagy elképzeltük. Valamit elnéztem vagy elmaradt, tudja a fene… A lényeg abban van, hogy hazafele erre jöttünk, gondoltam de jó, veszem PrezLeet, és elindulunk elkísérjük egy darabig…

És igen, PrezLee mint valami kamasz rossz gyerek úgy kiviselte magát, hogy sík ideg lettem volna mire hazaérek ha útközben visszafele olyan maradék 1/4 szakaszon le nem csillapodik és jön mint egy angyal… Néha az az érzésem támad, hogy “meg kell mutassa” mennyire egy komisz fráter tud lenni…

Bosszantó, hogy minden nap megyünk sétálni, hogy tudja mit jelent a szépen, a lábhoz, tudja, hogy rém ideges leszek mikor egyszer kétszer rángat, hiszen ezt kimondottan utálom. És mégis képes minden alkalommal úgy viselkedni más előtt mint azok a kutyák akik felnőtt korukba egyszer véletlenül kerülnek pórázra… IDEGESÍT.

Jó kutya, tényleg, olyan mint egy igazi tünder. Pont amit amúgy minden szempontból “elvárok” tőle. Ugarbugra, fafejű, makacs, meg minden. De már az agyamra megy az, hogy nem akar az istennek se normálisan sétálni. Néha már abbamaradt a séta mert egyszerűen annyira felment a cukrom rá, hogy már majdnem “nem tudtam viselkedni” … Elnézek neki mindenféle szétrágott cipőt, összekoszolt ruhát, ellopott kést, tényleg bármit. Azt is, hogy nem mindig hall, vagyis alkalmi süket. De ez a ráncigálása már fáraszt.

Azt hiszem inkább frusztrál, hogy ennyire makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is rángasson és menjen a saját feje után… De nem adom fel 😀 Mire megöregszünk tuti szépen fog menni lábnál!!!