Kategória: Ontopic

Van egy  könyv. Patay László: Szelídits meg . Nagyon tetszett ez a könyv, és érdemes elolvasni. Szerintem. Sok olyan témát vet fel, amelyek a mai modern állattartásban felmerülnek. Például azt, hogy egyes emberek akarva vagy akaratlanul összetévesztik a kutyát például egy kisgyerekkel. Mert jaj hiszen olyan értelmes. Ért mindent. Persze persze érti, hogyne, hamarosan meg az egyetemre fog menni nyelvésznek. csak épp nem tudja kifejezni magát szavakban.

Az agyam dobom el, a hajam meg tépegetem mikor embertársaim nem veszik figyelembe, hogy az az állat egy KUTYA. Vagy az az állat egy MACSKA. Vagy teknősbéka, kígyó, hörcsög. Bármi. De lévén, hogy egy állat, ő más világban él, a sajátjában. Ezért úgy is illene ám kezelni. És éppen ez az ami annyira csodálatos. Hogy egy más világban élő lény képes ráhangolódni és BIZONYOS szinten kommunikálni az emberrel. Ez csodálatos, ez fantasztikus. Amikor a kutya igyekszik kifejezni mire van szüksége, hogy szomjas, hogy éhes, vagy sétálna, játszana.

A kutya nem fogja megérteni a szavak értelmét. Megtanul asszociálni egy szót, hanghordozást adott történésekhez, erre mi összecsapjuk a kezünket, hogy hű de értelmes! Hiszen nézd érti mit mondok neki!!!  Igen. TÉNYLEG ÉRTELMES. Csak az a baj, hogy mint szavakat NEM ÉRTI mit mondunk neki.

Ideje lenne már, ha mi emberek olyan rémesen értemesen fejlettnek tekintjük magunkat, akkor úgy tekintsünk az állatainkra ahogyan kell.. A kutyát kutyának nézzük, a macskát macskának.

Ma úgy döntött ökegyelme hogy elköltözik. Vagyis fogja az ágyát és máshova helyezi, mert neki ott ahova tettem nem tetszik. Nem az első alkalom. Már párszor megcsinálta, hogy a helyére küldtem, de ő mindenképp mellettem akart lenni (közel közel) és fogta a helyét és mellém hozta, majd elégedetten ráfeküdt. És lett volna mit mondjak???? Ugyan már! A  HELYÉN volt… igaz, hogy a helye nem volt a helyén de ez már értelmezhető akárhogy.

Ma is idecipelte a helyét. Majd nekifogott fészkelődni mint akinek valami nem tetszik. Meguntam. Mind bökött és nem hagyott figyelni. Gondoltam egyet és behelyeztem szépen kisimítva az íróasztal alá. Na és mit gondoltok mi történt?

Mint egy igazi kis herceg, aki nagyon meg van elégedve azzal ami történt, lefeküdt és két nyögés meg dörmögés közepette tudomásomra adta, hogy NA VÉGRE megértetted…

Ebben már csak az a rossz, mikor leteszem a kávéscsuprot az asztalra, ő meg ezt valamiféle kopogásnak értelmezi, kiszökik az asztal alól, én megijedek ő meg kiáll az ajtóba nagy hangosan őrző védeni a házat a “betolakodó” ellen… Majd tán ezt is megszokom, hogy a VuuuuuuuuuVUUUUUVUUUUUVUUUUVUUUU az közvetlen a fülemből indul….

Nem is tudom, ha valaha leírtam vagy sem ennek a történetét. Tény, hogy valami 6 hónapos múlt PrezLee mikor először találkoztam Lacikával. Csak szemrevételezte az ebet és megegyeztünk, hogy még várunk egy kicsit, ugyanis a fogazása még nem fejeződött be teljesen. Ekkor már mondta Lacika, hogy “nem fog”… de lehet a fogai miatt.

“sajna” sejtettem én, hogy nem a fogai miatt nem fogja meg “rendesen” a rongyot. Hanem én “hibáztam”, mert naivul amint elkezdtünk rongyit cibálni, megtanítottam neki az “ereszd” parancsot is… sőt. Még milyen büszke voltam magamra, hogy már ilyen sok mindent tud az ebem… Erre persze jól megaszonták nekem, hogy ejsze ez az utolsó amit meg kell tanítani neki, előbb csak tapadjon rá a fogni valóra. 😀 Jó, gondoltam azért ez a mesterségük, hogy rávegyék uraságot fogja meg azokat a karokat meg zsákokat meg izéket.

El is mentünk, azt hiszem 4 vagy 5 alkalommal voltunk. PrezLee imádta az egészet. A fiuk is nagyon ügyesen dolgoztak vele (Bestk9nation és DogMaster)  . Érdekes volt nézni, hogy milyen trükkökkel veszik rá a kutyát, hogy figyeljen, meg ahogyan PrezLee melegedik bele a játékba… Igen ám, de valahol én személy szerint nem így képzeltem el a dolgokat… hanem, hogy valami részem nekem is lesz, hogy itt ott beállok, és elmagyarázzák NEKEM, hogy ezt így meg úgy kell művelni. A pálya szélén állni és csak nézni, hogy mit művel az eb, már nem volt olyan mókás. Meg aztán valahol nem fogott meg. Tutira ha szólok hogy na akkor most én fogom a kutyát, akkor előbb utóbb oda is eljutunk. Bár azt hiszem előbb meg akarták tanítani neki jól. 😀 Aztán következtem volna én elrontani :))

Ez még nem minden… PrezLee lévén minden lében kanál, elkényeztetett és majdnem mindenhova hurcolt eb, neki nem volt olyan nagy durranás ez a cibálósdi. Ha egy másodpercre nem “provokálták” akkor azonnal kapott más érdekességet magának.   Hol figyelt, hol nem, és mivel sokat volt kutyák között, leginkább a “pajtások”  érdekelték. … Na meg imádott “kommunikálni”… de tényleg. Ugatott és hirtelen mindig visszafordult, hogy “mutassa” annak aki mögötte volt. Vagy elkezdett egérlyukat ásni, faágat rágcsálni, vagy épp fakérget lefejteni miközben neki figyelnie kellett volna a többi kutyákat…

Szóval 😀 sikeresen “elrontottam” PrezLee már a kezdetektől.

És akkor nekifogtam gondolkodni… igen, jó lenne szép lenne… de mivel nekem ez sokba került abban az időben és elkezdtem nem látni semmi értelmét… hát szépen abbamaradt. Igaz, hogy folytatási szándékkal, de most valahol nem is tudom mi legyen. A pénznek mindig van máshol helye, ha nem más megtöltöm a kocsit benzinnel és elmegyünk kóvályogni… versenyekre nem vinném, nem kedvelem ezt az egész merev szabály dolgokat. A kutyától 1 parancsot követelek meg. A GYERE IDE.  Ha második parancsra ül le hát másodikra ül. Fornettire úgyis leül 2x is parancs nélkül.

Sok hibát követek el vele. Még én is tudom. De valahogy így jól elvagyunk. Ha hozza a pórázt (aka. kezdeményez… akkor én veszem ráakasztom és leviszem… erre mikor menni akar hozza a pórázt) ha játszani akar, hozatok vele 1 játékot. Ezért tudja hogy van labda, ciba és már újabban frisbee is. Vagy a pénz. Ha nagyon belendül, akkor az összes tárgyat hozza. Mert tele van a szoba játékokkal. Időnként elpakolom őket. Majd ő megkeresi, és előhozza. ez is a játék része. Szóval nem törekedtem merev fegyelemre soha.  ezért is az egész örző védő munkakutyázás nem jön be.

Na hát valami ilyesmi az oka annak, hogy nem munkakutyázunk… de mint látható, dolgozik ám PrezLee így is eleget….

PrezLee hiúsága határtalan 😀

Imádja ha dicsérem. Ha ehhez még a lelkesedésem is társul, hajlandó bármit megtenni… érdekesen “működik”.

Hát el vagyok ragadtatva! Komolyan! Megnéztem a Frisbee videót, és gondoltam egyet de nagyot… nincs frisbeem… na akkor mi legyen? Valami alternatív megoldást kerestem. Tálka, műanyag fedő mittudomén… nem kaptam semmi egyebet csak a tejfölös “bödönke”, olyan 1 literes műanyag veder tetejét. Gondoltam megtudni, hogy PrezLee szereti-e a frisbeet, nagyon jó lesz ez is.

Rögtönzött frisbeevel a táskába, felpakolva a hosszú pórázzal, meg nagy halom  izgalommal, el is indultam. PrezLeet se felejtettem itthon. Kiértünk és mivel nem volt az a dög meleg, egy két fa megszagolászása után neki is kezdtem “bolondítani” az ebet a “frisbee”vel.. És döbbenet 😀 kb fél perc játszadozás után, ugy ahogy a zakgeorge21 videóban is láttam PrezLee is elkezdett érdeklődni a lapos fehér micsoda után.

El is hajigáltam neki párszor, és mit mondjak, megdöbbentő volt a lelkesedése a kutyának. Valami 10 percet játszódtam vele, majd még mielőtt elvesztette volna az érdeklődését el is bújtattam a táskába a “frisbee”-t. Majd holnap megint elővesszük. Talán erre is rákap, mint a kacsára 😀

Jó lenne valami “közösen” játszható akármi, mert eddig semmiért nem akar lelkesedni. De ahogy a jutalom falatnál megkaptam, hogy ő fornettiért megy a világ végére, tán játékba is megkapjuk mit szeret!!!

Nekem is van ám munka kutyám! Az biza! Nagyon szeret dolgozni, szorgalmas és rendes. Hogy miket is dolgozik PrezLee? Azonnal jön a felsorolás is!

Visszanézve a dolgokat rá kell jönnöm, hogy PrezLee sokat dolgozik. Néha jól, néha rosszul teljesít, de lelkesedésben nincs hiány.  Szóval PrezLee egy remekül dolgozó dobermann! Csodálatos “munka kutya” …

PrezLee volt már kábeles, takarításban is jeleskedett, már fiatal korában kiemelkedő képességekről tanúskodott számítógép használat terén. Egy időben kissé összezavarodott és nem tudta, hogy elméleti vagy szakiskolába járjon és kárpitosnak készült, ugyanakkor a fotózás mestersége is hevesen érdekelni kezdte. Majd rövid ideig volt Csikós fiú, de ez a munka nem tetszett igazán nekem, túl veszélyesnek tűnt zsenge korához. Engedve az aggódásomnak nekifogott komolyan halászni, vagy inkább búvárkodáson törte a fejét…

Még nem tudom, de azt hiszem komoly bizonyítékaim vannak, hogy a legjobb munka neki mégis csak a szakácskodás körül keresendő: 1,  2, 3.

Persze itt még nem álltunk meg az önkeresés rögös útján, volt némi próbálkozás sport téren is. A foci érdekelte különösebben, a vizisportok is kedvencei közé tartoztak (és most is tartoznak), és még mindig szeret munkálkodni  amikor nagytakarításról van szó.

Egy időben komoly földrajzi kutató munkát kezdett el végezni, majd hirtelen váltásként őrző védő munkát vállalt. Annyira belejött az őrző védő munkába, hogy még a narancsot is védte!

Amint nőtt növögetett egyre nyílt ki a csipája, és playboy dobermann-ként   akart dolgozni…

PrezLee soha nem lustálkodik, mindig valamit dolgozik. Vedret cipel, tálat hoz visz, “kisöccsét” tanítja vagyis bébiszitter munkát vállal!

Annyi minden van amit PrezLee dolgozik, hogy képtelenség felsorolni… divatdiktátor, gyertyaoltó, terápiás kutya, masszőr, ovóbácsi, tánctanár (aki nem lép egyszerre…), disznópásztor, kecskepásztor, kaszásnő, fűtéstechnikus, kertész.

Nincs neki semmi diplomája arról, hogy ő egy jó munka kutya lenne,de  nem vágyok semmiféle szakértői elismerésre, nekem PrezLee a legjobb munka kutyám. BH, Meg IPO, meg ZH, meg AB meg GD, meg CD meg egyéb ilyen nélkül, amiről nem is tudom pontosan  mit jelentenek.

Megj.

Szerettem volna én is igazi “munkakutyázni”. De PrezLee “komolytalan volt”, nem akart maximálisan oda figyelni.  Ő megnézte ha a pórázt elcibálják előtte és le akarta vadászni, ha az egérlyuk mellett kellett várakozzon, ő inkább egérvadászatra indult. Lelkesedés volt benne ezerrel, játékosság és hóbortosság még több. Ha ugatott, föltétlenül tudatta a póráz végét fogóval, hogy ugye te is látod?? Az meg úgy lett értelmezve, hogy “szabály ellenes”…

PrezLee nem önző, szívesen megosztotta a “játékját”, azzal aki játszott vele… “rákiabálták”, hogy nem fog eléggé.  Még egy pár ilyen kis apróság. És akkor azt mondtam, köszönjük, belekóstoltunk nem a mi világunk. Nekünk ez túlságosan merev és szigorú. Persze van aki szereti és sportszerűen űzi. Azoknak emelem kalapom és minden tiszteletem az övéké.

Aztán vannak azok a mindenkinél nagyobb SZAKÉRTŐK akik csak becsmérelni tudnak… Eh… mondom én, ezek a szakértők csak sz@rkavarók!

Végül a munka után, jó egy kis pihenés…