Drukkoljatok!

Holnap ha minden jól megy mutizok képeket..úgy néz ki meg fog “kelleni” tanuljak ATV-t (quad) vezetni 😀 😀 itt van az udvaron. Kicsit nagyon bibis még, ugyanis ez el volt lopva a gazdájától, majd a véletlen segítségével lett megkapva és elég nagy károkat okoztak benne a garázda tolvajok. Így került hozzánk. Megjavítandó van rajta elég sok. Végül is nem a miénk, jó sokat kell majd udvaroljak Gyurinak hehe na nem is kell csak úgy mondtam 😀 mert egyelőre itt fog lakni anyuméknál… csak sikerüljön megjavítani persze. De ahogy ismerem az apukámat ez nem olyan nagy katasztrófa… jaj alig várom már, hogy elinduljak vele, oszt PrezLee uraság rohangáljon utánam…

Olyan jó nagy massziv egy gépezet 😀 nem azok a játék ATV-k, na meg teljesen automata 😀 😀 😀

Csak suttogva

El kell mondanom, hogy az utóbbi 4-5 városi séta alkalmával nem akasztottam rá PrezLee úrfira a hosszú pórázt. Elég sokáig használtam eddig, és most is a kutyasétálós táskámban van. Az egész leszoktatás úgy történt, hogy amennyire tehetem, és az idő is megengedi kimentem a kutyával valahova a város szélére. Mivel itt a népsűrűség a városi tömeg 1%-át sem teszi ki, kocsik sincsenek és semmi egyéb “zavaró” tényező, normális, hogy itt nem is raktam rá a hosszú pórázt. Na meg ha nagyon hülyéskedett és nem akart jönni, ugye csak hátra arc és elkezdtem szaladni a másik irányba. Mindjárt meggondolta magát és azonnal “követett”. Ezt nem tudtam megtenni városi sétakor a zsebkendőnyi zöldbe ahol el tudom engedni egy kicsit…
Így történt, hogy a “normális” városi séta lett valahol a kényszermegoldás és a “kimegyünk ünnepelni a dombra” a normális…

Na és úgy éreztem, hogy most már az összevissza ugrabugrálástól és a “körbe rohanok de azért megtartom a 2 méter távolságot tőled” leszokott… vagyis a mezőn ilyent nem tapasztaltam egy ideje, úgy gondoltam akkor megpróbálom a háromszögben is 😀 és ment minden mint a karikacsapás…

Édesapámmal még néha megcsinálja a figurát 😀 Hétvégeken ha náluk vagyunk akkor részesül hajnali sétában. Persze Győzővel és Balázzsal.

A megszokás

Tegnap nem volt itthon PrezLee. Mert kint hagytam falun. Bevallom úgy egy icipicit jólesett, hogy nem kell egy pár órát foglalkozzak vele, de ahogy hazaértem máris hiányzott. Akár az, hogy nem kell kiengednem a kocsiból, pórázt rátenni, oszt úgy ügyeskedni a dolgokat, hogy ne csavarodjunk össze a pórázzal amíg bezárom a garázst, a táskával se akadjon össze, és semmi se hulljon ki a kezemből… mert normi, hogy legtöbbször egyszerre akarok felvinni mindent…

Aztán dolgoztam egy csöppet, és akkor vettem észre, hogy hiányzik mikor ki akartam menni a konyhába és óvatosan tettem le a lábam a földre és arra figyeltem nehogy rálépjek. Ugyanis az asztalom alatt szokott tanyázni… Na igen. Ekkor vettem észre, hogy igazából mennyire megszoktam 😀  És csak pár óra távollétről volt szó! Délután vissza is jöttem.

Ma reggel 5.55 perckor ébredtem. Történetesen nem PrezLee ébresztett fel. Ő most kint aludt a konyhába, tesztelem, hogyan lesz a legjobb megoldás, és úgy néz ki ez be fog válni. Ha ott aludt nem mocorgott nekem 4 órakor 😀 szóval okés volt minden. Na de reggel bekapcsoltam a Tvt, mert mivel nem szoktam ilyent nézni most valahogy volt egy órám amíg igazából fel kellett kelnem… és persze Discovery. Valami állatmentő műsor volt éppen.

Na ezen kissé megakadtam és úgy elgondolkodtam. Volt egy csaj volt neki 2 dobermannja. És jött a hurrikán, el kellett menniük. Bezárták a kutyákat a lakásba. Én ezt nem értem. Kurvára nem értem. Főleg azt nem értem, hogy ezek KOCSIVAL “menekültek” és nem is akármilyennel… nem szerencsétlenek voltak akiket mittudomén feltoloncoltak valami nyomorúságos buszra, hanem masszív terepjárós “szegények”… És képesek otthon hagyni a kutyát.  Ha csónakkal szedte volna ki őket a katonaság… nagyon összeszorítva a fogamat még ezt is le tudom nyelni, hogy azok nem teketóriáznak sokat a kutyával…. menekülnek meg izé.

Ha meg ott hagyja az állatot akkor nagyon fogja be a száját és akkor ne nyávogjanak hogy ők így meg úgy oda és vissza vannak a kutyájukért!!! Mert NINCSENEK. Egy vacak tárgynak tartják, amit csak úgy ott lehet hagyni egy hétig. Na ez az ami kiborít. És csinálják a nagy nyálas állatvédő műsorokat.

Azt tudom, hogy ha itt ilyen hurrikánok lennének, és el kell menjek hát olyan isten nincs, hogy PrezLeet itthon hagyjam. Inkább nem megyek.  És nem hinném, hogy olyan nagyon fanatikus lennék. Vannak nálam 100x fanatikusabbak is. De ha egyszer fogalmam sincs mikor térnék vissza, persze a ház akár összedőlhet is, mert elvégre azért kell elmennem… akkor hogy hagyjam a veszély kellős közepén a kutyát amelyik nem fog tudni felmászni a tetőre ha netán arra van szükség, hogy megmeneküljön…Ha két hetet egy ketrecben is tölt el, úgy, hogy kap vizet meg valami kaját akkor is 100x jobb annak az állatnak ha a gazdája mellett van… mintsem bent hagyva egy házban. Na nem nézek többet TV-t. Már a discovery channel is fertőz a hülyeséggel.

Szóval… igenis vegye csak elő mindenki a Kis Herceget és olvassa el az oda vágó részt:

” Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…”



Na ez is megvolt

Történelmi pillanat volt ma 8.25 perckor 😀 PrezLeet “megharapta” egy másik kutya, egy centi per fél  centi seb éktelenkedik az oldalán. Nem tom mi történt és hogyan, mert én az épületben voltam ő hülyéskedett valami ebekkel kint, de szerintem nagyon meglepődött az úrfi mikor megcsípték  és ijedtében elrohant… Szerencsére rohanhatott amíg a szeme látott, mert fent voltunk a domb oldalon ahol “négyzetkilométerekig” sehol senki… télleg… ideális hely volt tapasztalat szerzésre. Se ember se autó se állat…

Megnéztem, nem vérzik, ez van, nagyfiú, túléli… Előbb vagy utóbb ennek is meg kellett történnie. 😀

PrezLee azonban rendes eb, ugyanis két lovacska is volt a tanyán és azokkal kicsit sem törődött. Furcsálltam is, hogy nem akart velük barátkozni…

A világ közepe!

Felfedeztem, megtaláltam a világ közepét! Az a baj, hogy egyenesen kettőt találtam meg és ugye mikor két világ közepe ütközik az majdnem felér egy Csillagok háborújával!
Na de kezdjem az elején… Tegnap kimentem falura. Mert úgy volt nekem kedvem, pénteket tartottam és amúgy is miért ne?  És persze PrezLee is jött, mert ugyan biza hogy is hagynám itt mikor falura megyek Győzikéhez?  Minden rendben is volt egész estig.

Kis ideig kint hagytam az udvaron (úgy 11 és 12 óra között) amikor is PrezLee nyafogott végig, hogy ő ugyan biza nem akar kint maradni, ő be akar jönni és hogy is gondoltam, hogy nem engedem be… Mit képzelek??? Végül beengedtem (nem volt szándákom kint éjszakáztatni, bár gondoltam egyszer ez is megérne egy próbát.. olyan túlélő szinten, semmit se adnák neki, pokrócot sem, semmit, boldoguljon ahogy tud…de most nem erről volt szó) még egy negyed órát sóhajtozott meg olyan csuklás szerű hangokat hallatott mint a kisgyerek aki nem tudja abbahagyni a sírást… Szóval elég meredek ötlet a kint hagyni éjzakára  😀

Persze pokróckája leterítve a földre és persze, hogy a szobában, az ágyam mellé. Reggel fél ötig nyugisan aludtunk. Én legalábbis. De fél 5-kor felébresztett… Jött ment, nyafogott. Mázlijára “kedvesen” ébresztett, mert nem ment fel a cukrom, hanem megsimiztam a buta fejét… Erre lecsendesedett és amíg simiztam a fejét addig csendben ült és elégedett volt… abbahagytam azzal a szándékkal, hogy na én még alszok, erre megint nyafi, megint bökködés, megint hiszti… simogatás.. abbamarad. Szóval… a következtetés az, hogy ha FOGLALKOZTAM VELE… bármi is legyen a foglalkozás akkor csend volt és PrezLee őhercegsége csendben ült… ha nem akkor hisztizet…

Nos innen vontam le azt a következtetést, hogy PrezLee a világ közepének gondolja magát!!! Hmm ezzel nem is lenne olyan nagy baj, ha igazándiból én nem érezném ugyanezt!!! Mert pechére nekem is heves meggyőződésem, hogy a világ közepe márpedig én vagyok, a többi minden körülöttem forog… hogy is lehetne akkor PrezLee a világ közepe. És innen a csillagok háborúja is… mert mikor két világ közepe találkozik nyilvánvaló, hogy abból csak harc meg csata lesz!!!

Arra is rájöttem, hogy itthon, amikor is én az emeletemen alszom, a világunk közepei nem tudnak hevesen kollízióba lépni, mivel én 2.5 méter magasan vagyok..és sanda gyanúm, hogy PrezLee nem pontosan fogja fel, hogy én hol vagyok ha fent vagyok… Mivel volt olyan, hogy felágaskodott 2 lábra én lenyúltam és mikor megszagolta a kezem heves örvendezésbe kezdett… mintha akkor észlelte volna hogy az a kilátszó fej aminek a hangja hasonlít az enyémhez az is én lennék…

Hát így állnak a dolgok…  Megfejtettem a falusi álmatlan hajnalaim titkát és most csak azt kéne megértessem a konok fejével, hogy márpedig a világ közepe én vagyok és nem vagyok hajlandó alább adni!!!

Megj. Bár ha jól megnézem és jól belegondolok… az útóbbi időben PrezLeenek például mindig van biztosítva kajája itthon, nekem nem biztos, neki külön autós pokróca van, meg két másik pokróca, nekem csak 1, külön pihe puha fekhelye, mert jaj azt biztos szereti, ha a boltba járok tuti neki is hozok valamit mert úgy örül neki, ha csipogos játékot látok biztos megveszem neki, mert hogy imádja (10 percig, majd takaríthatok), ha PrezLee úgy gondolja, hogy a szárazkenyeret az íródában jó megennie akkor “legalább addig hallgat” alapon rá se szólok… és ha PrezLee akar nekem mutatni valamit például a balkonon, akkor hozzám rohan, megbök majd elvárja, hogy menjek utána és én mint a kiskutya megyek is “nézzül meg mit láttál” alapon… hmmm mégiscsak ki forog ki körül????????

Tiszta gáz!!!

Étvágy

Sokan panaszkodnak a kutyákra, hogy dög melegekben nincs étvágyuk… micsoda szerencse azért, hogy ilyen gondom nincs PrezLeevel! Ő eszik akkor is ha kánikula van. Sőt még olyankor is szokott lopni. Imádja a száraz kenyeret, ami a folyosó végén van egy zacskóban. Még nagynéném hozta, hogy vigyem ki falura, de elfelejtettem… Aztán egyszer csak észrevettem, hogy biza abból jó adag hiányzik. PrezLee csemegézni a száraz kenyeret és még hogy szereti ropogtatni… Bezzeg ha azzal etetném, akkor biztos nem kéne neki.

Ez az étvágy azonban komoly gondokat tud okozni… Emlékszem a másik kutyám állandóan keserítette az életemet, mert csontsovány volt és enni se akart csak mikor kedve szottyant. Azt hitte volna az ember, hogy éheztetve van. Na és ha elutaztam netán, őt meg a szüleimnél hagytam… jézusom az maga volt a tragédia, mert napokig nem volt hajlandó enni…

Az is biztos, hogy PrezLeevel egy két “szabályt” betartottam… Enni csak egyféle tápot kapott. Ha netán hasmenése volt, akkor csirkehús, rizs és zöldség keveréket kapta egy két napig (baba korában persze), majd vissza a tápra. Semmi egyéb. Reggel délben este táp és annak ellenére, hogy nekem teljesen logikus lett volna, hogy rémesen megunja és nem fogja enni többet ez pont nem történt meg.

Az etetés is úgy zajlott, hogy megkapta a tál kaját, volt negyed órája, hogy megegye, majd a tál elkerült a magas polcra, ahonnan nem tudta elérni. Nem is nyammogott sokat az ételen, nyelte mint kacsa a nokkedlit, nagyon ritkán történt meg, hogy a tálban maradt valami…