Kategória: Ontopic

PrezLee a konyhába volt mikor megérkeztem. Alig tudtam leültetni, végül csak a két hátsó lábára ült le, az elsőkkel meg meg akarta “fogni” a kezeimet. És olyan hihetetlen mimikája volt.. Mint aki nem tudja hogyan lehetséges, hogy mégis ott van az akit elveszettnek hitt… Tényleg nem tudok a fejébe látni, de szerintem a kutyák úgy fogják fel, hogy elment akkor nincs. Nem áll neki gondolkodni hogy visszajön vagy ilyenek… Lehet, hogy itthon ha hagyom akkor elüldögél mint a bejött, mert meg van szokva a helyzettel, de mint amikor nyilván otthagytam péntek éjjel és elhúztam a kocsival… őt “cserbenhagyva”….szóval nem tudom, ha nem e hitte, hogy na most végleg megléptem…
Azért jó, hogy nem olyan mint a másik kutyám, amely lelki beteg lett ha anyukáméknál hagytam egy két napot és nem volt hajlandó enni.

Nem mondom, hogy közel voltam a síráshoz, mert azért annyira nem, de nagyon megható volt, ahogyan nézett rám mintha csodát látott volna és nem akart tágítani mellőlem. Mikor indultam haza és a kocsikulcsot a kezembe vettem azonnal felpattant és szoros követést alkalmazott nehogy lemaradjon megint, és csak egyszer kellett neki mondanom, hogy hopp be, pedig a kocsi az utcán volt… mégsem rohant fel alá az utcában…

Szóval PrezLee uraság itthon van, jó fáradt, jó koszos…Ma alszik, holnap valószínűleg jókutyi lesz és egész nap fog aludni 😀

A hétvégét a zebem nélkül töltöttem és kezdetben nagyon fura érzés volt. Még csütörtökön kivittem falura, így pénteken maradt időm pakolni és elindulni. Valahol hiányzott a kutya, de kimondottan jól esett, hogy nem nyaggat és nem uralkodik felettem egy csöppet. Mert szépen rájöttem, hogy nem ő az én kutyám, hanem valahol sikerült neki engem a saját tulajdonába vennie. Mert akárhogy nézem mégiscsak körülötte forog a világ… ugye ha én el akarok menni valahova, ő az akit el kell rendezzek … ha én lennék a világ közepe akkor csak bevágnám az ajtót és viszlát… 😀

Na … a hétvége kellemes volt, kicsit zavaró lett volna (főként másoknak) PrezLee tolakodó jelleme, úgyhogy jó, hogy nem vittem. Bár megkérdeztem és nem igazán voltak ellene. Csak hehe… ők még nem tudják kicsoda PrezLee 😀 Biztos okozott volna galibát meg fejfájást rendesen…

Ha egyszer úgy döntök, hogy viszem nagy “társaságba” az ebet, akkor tuti biztos 2 “felszerelést” bepakolok.. a rugós divájszot, amivel ki tudjam kötni valahova és egy két hatalmas csontot amivel tudjon jól elszórakozni. Akkor talán kevesebb hülyeséget kell kivédeni. Egyszer csak elviszem 😀 Hadd okozzon örömet másnak is ne csak nekem… talán megúszom úgy, hogy senkinek semmit nem kell kifizessek … vagy lesz sok pénzem s akkor meg hadd okozzon galibát…

Kicsit későn értem haza ma, úgy fél 11 tájt… elhúzódtak a hétvégére vonatkozó megbeszélések. Aztán kiderült, hogy nem estefele, hanem kora délután indulunk. Gondolkodtam, hogy is legyen mint is legyen. Végül úgy döntöttem, hogy legjobb megoldás, ha még ma kiviszem PrezLeet falura, akkor holnap nyugisan pakolhatok és lézenghetek, oszt délre elérek ahova kell és minden a legnagyobb rendben.

Nagyon örvendett az úrfi amikor a nyakába akasztottam a pórázt, és amikor látta, hogy veszem a kocsikulcsot is elkezdett tombolni. Kivittem, persze azonnal jó nagyot játszott Győzővel… kb egy fél órányit maradtam, majd volt nagy hacacáré amikor haza akartam jönni. Mert őkegyelme látta, hogy indulok s akkor neki “normi” volt, hogy ő is jön… Ki is ugrott az utcára, megkergetett egy macskát, majd visszajött hamar és táncolt a kocsi fele… Meglepődött amikor behívtam az udvarra, majd félig kinyitott kapun sírültem ki 😀

Miután hazajöttem, beszéltem anyukámmal, azt mondta egyelőre jófiú.

Amúgy kiránduló pajtásoktól megkérdeztem, mit szólnának az ebhez 😀 Nem lett volna ellenükre de mint kiderült ahova megyünk van valami ház, ahol van három vagy négy juhászkutya. Mivel soha nem voltam ott, hát gondoltam jobb ha most biztonságba marad otthon. Na meg megint nem saját autóval megyünk, oszt egész nap csak az urasággal kellett volna foglalkozzak 😀

Eh egy kis pihenés nekem is kell. Meg milyen jó lesz viszontlátni két nap múlva!!! Hű de mennyire fogunk örvendezni egymásnak.

Hű de rég nem írtam! Azóta hazajöttünk faluról telnek a megszokott hétköznapok, séta meg társai és nem igazán történt semmi említésre méltó. Na meg mit is lehet írni egy angyalról? A csodába jófiú lett a zebem, alig csintalankodik, tényleg erről mit is lehet írni 😀 Na nem mintha olyan nagyon rossz lenne ez így… Egy icipicike kis pihenés azért rámfér, és most olyan jó, hogy jókutya, ügyeskutya!

Ebben a rémes kánikulában kissé átálltam az éjszakai melóra, nem egészen de nagyjából, így reggel 5 óra tájt megyünk sétálni az ebbel és annyira jó a levegő, hogy mind mennék. Persze ha nem lennék olyankor már hulla fáradt… Na és az is remek, hogy olyankor szinte csak mi vagyunk az utcán!

Ezután következik egy adag alvás, majd a garázsba viszem a dolgát végezni, amit vagy megtesz vagy sem, utóbbi időben nem igazán akar ott csinálni semmit, majd később olyan 5 után, de inkább 6 óra tájt megyünk egy nagyobb körsétára. És a rövid esti séta ami 11 óra után, szokott történni.

A héten nem voltunk görkorizni, mert nagy bánatomra a fogorvost jártam. Ezért kissé keretek közé volt szorítva a sétánk, mert mindig idejében haza kellett érnem, de azért csak megjártuk magunkat valamennyire.
Hétvégén merényletet követek el a zebem ellen…ugyanis még pénteken, de az is lehet, hogy holnap estefele kiviszem falura és otthagyom 😀 Megyek a hétvégén kirándulni és most egy icipicit nem akarom vinni magammal. Végül is a harmadik alkalom lesz, hogy nem csak néhány órára hagyom magára, hanem több napra. Na és nem is magára, mert elvégre jó helyen lesz, meg Győzike ott van neki “társaságnak”!

Ma eljátszadoztunk és rájöttem, hogy PrezLee egy nagyon okos eb 😀 Na jó mindig is tudtam! Játszódtam vele pacsit-csacsit játékot (jobb láb, bal láb) majd nem csak kézjelekre, hanem én is emelgettem a lábamat.. majd szépen elhagytam a kézjeleket és csak a lábaimat cserélgettem 😀 Utánozott, annyira aranyos volt mint valami kis majom.
Persze a kezembe volt a tegnap kapott Rögbi labdája és nem adtam oda neki amíg nem végezte amit kértem tőle… A labdáért hajlandó volt megtenni mindent.

Na most ez a “kedvenc” játék. És nagyon vigyázok rá! Nem adom oda neki csak rövid kis időszakokra, épp ha elvégezte a gyakorlatot, majd veszem is el… máris kezd bolondulni érte 😀 Hátha lesz valami amiért akár a “világ végégig” is hajlandó menni…

Most épp a balkonon van, mivel iccaka lévén nagyon kellemes ott az idő és néha beleugat az éjszakába :))) Vagy mint a szélvész berohan, megbök az orrával és nagyon izgatottan jelzi, hogy menjek nézzem meg amit látott… Ha nem reagálok azonnal, akkor ugatni is kezd 😀 S akkor tudom, hogy valami “komoly” dologról van szó! Rohanunk megcsekkolni… általában valami kutyát mutat nekem…Pedig mind tanítottam neki a “hol a pénzt”… miért nem tud egy jó vastagra megtömött pénztárcát mutatni? Ej ej…

Ma PrezLee úrfi apukámmal ment Gyurihoz látogatóba. Motorbicigliggel. Mert közben azt is megjavították. Igaz, hogy már valami 20 éve ácsorgot ezen motorbiciglig, de eljött az ideje, hogy újjá szülessen. Na még egy dolog amit meg kell tanulnom, csak éppen legyen kicsit stabilizált a motorbicikli “állapota”…
Na és apukám felpattant a kétkerekű vasparipára és PrezLee rohant mellette. Tetszett neki a móka 😀
Cudar kutyánk volt oda és vissza a motorbicikliért. Ő fiatal korában azzal volt szaladtatva és mikor a hangját meghallotta azonnal heves hisztibe kezdett.
Amúgy meg elindult az ATV!!! Hát most már kicsit sem csodálkozom azokon akik belebolondultak, mert bevallom én is az ő népes táborukat szaporítom mától pedig csak pár métert mentem vele jobbra balra ! Aki aszongya hogy nem jó ATV-zni az szerintem irigy 😀 Mert szenzációs egy érzés ülni a hatalmas brummogó masinán az meg visz előre hátra!

Még csak az udvaron lehetett kipróbálni mivel a fékeket is rendbe kell tenni, de indul gombnyomásra, be lehet tenni sebességbe és hát semmi ördöngösség nincs a vezetésében!

PrezLeenek ez a divájsz is tetszik (nekem még jobban) ellenben ezzel is úgy kezdi mint a görkorival 😀 meg akarja enni a kerekeit. Arra már rájött, hogy menjen félre az útból ha “felhördül a nagy állat”, de szerintem első kiruccanásunknál már megszokja és fog szaladni mellette ahogy illik. Nagyon várom!