Kategória: Ontopic

Na jól kidöglöttünk mind a ketten! Egy újabb szoba rögbi partit játszódtunk le, úgy látom nagyon sikeres volt a stratégia, hogy a játék kellős közepén vettem el és tettem a labdát félre. Már tudja azt, hogy “rügbi???” mert hiszen az játékot jelent, és imádja ezt a bolondos játékot… Szalad a labdával, meg elkapja meg ügyeskedik, hogy ne kapjam el én. Még egy ideig kell gyakorolnom vele a szoba változatot, oszt majd megpróbálom szabad téren is lássam mennyire köti le… remélem, hogy szeretni fogja.

De biza kifárasztott a lökdősödés PrezLeevel, meg a menekülés a labdával… Hihetetlen mennyit lehet nevetni egy bolond ebbel…

Na egy teljesen új játékot találtunk! A szoba rögbit! Hú és ez mennyire vagány! Pont mint a rögbiben, alig vannak szabályok, van egy rögbi labda és rohan vele aki elkapja. Legalábbis a mi szoba rögbinkbe ez a lényeg. Oszt kicsit csavarva a dolgokat mikor elveszem tőle, előre dobom és máris lehet rohanni a labda után. Hihetetlenül élvezi PrezLee… csak fel kell készülni, hogy nagyon komolyan veszi a játékot! Faultol is rendesen, mert ugye a harapást azért lehet faultnak nevezni nem?… Vagy talán mégsem, hiszen ha el akar szaladni és másképp nem tudom elkapni akkor én is megfogom a lábát…Na meg lökdösödünk tolakodunk… Szuper!

Szóval remek szórakozás, jó lenne találni egy csapatra valót és játszani egy hatalmasat terepen… Ja mindenki legyen megfelelő felszerelésben 😀

Nahát milyen vagány kiruccanásunk volt ma!  Persze PrezLee kissé kiviselte magát és megmutatta mennyire lökött fickó ő, de azon kívül, hogy a pokróc meg egy két ruhadarabbunk koszos lett, nagy “tragédia” nem történt. Ja szinte fájóra nevettük a hasunkat…

Kezdetben vala ugye az utazás… Ez kissé “komplexebb” és bonyolultabb volt, mert  a kocsiban nem csak ketten voltunk PrezLeevel, hanem még két “idegen”. Ettől függetlenül volt neki elég helye, csak épp mindig ott akart ülni, ahol a “kollega” is… Végül valahogy boldogultak és kiegyeztek, ki melyik ablaknál üljön. Egyel több személy nem hiszem, hogy befért volna… Még jó, hogy a negyedik lemondta a jövetelt, azt hiszem komoly gondjaink lettek volna.

Megérkeztünk és hű meg ha, ugyanis az egyetlen hely amelyet ismertem a tó körül, és megfelelő volt az ebnek is (nem meredek, sziklás mint a többi) az éppen foglalt volt. Szerencsénkre (nem tudom, hogy a kutya miatt vagy sem) de elhúzódtak kissé odább a “kellemetlenkedők” (na persze, azok mi voltunk, mert mi érkeztünk később). Így elfoglalhattuk a helyet. Miután reggeliztünk, be is cuppantunk a vízbe. Kellemes volt, PrezLee is bejött, nagyon ügyesen úszik! Végül az egyik barátnőmnek jött az ötlete, hogy ússzuk át ketten a tavat.

Eb miután jól összekoszolt minden pokrócot és fekvő alkalmatosságot madzagra került, elővigyázatosságból vittem a piros rugós divájszt magammal, és mivel én elmentem úszni, nem mertem szabadon másra hagyni. Gondoltam biztos ami biztos, inkább legyen megkötve. Persze csak egy rönköt találtam de az is bőven elég volt, mert PrezLee okos és tudja, hogy ha a rugós divájsz rajta van akkor ő “fix”.

Na igen, az úszással mint távolsággal nem lett volna baj, de kimondottan utálok nagyon “mélyre” bemenni a tóban, mindenféle szörnyhal jut eszembe meg, hogy ott pusztulok meg ha hozzám ér valami… Végül csak átúsztuk a tavat, majd visszafele még rosszabb volt… persze hal sehol, nem jött az foglalkozni velünk de azért nem volt a legkellemesebb érzés 😀 Hiába na ezt még gyakorolnom kell… valszeg holnap az uszodába :))))

A túlpartról hallottuk, hogy ugat… kiderült unatkozott 🙂

Elméletileg ha el nem fejeltem, holnap hozok képeket… most hulla fáradt vagyok (de PrezLee is :D)

Megint fürdés témája! Jaj de jó. Felvetődött még pénteken “barátok közt”, hogy menjünk egyet fürdeni. Ez így szép és jó is lett volna, csak mint kiderült baráték strandra gondoltak… Ezzel sem lett volna semmi baj, csakhogy nekem ez komplikációt jelentett volna… mégpedig azt, hogy szegény ebem egész nap itthon ücsörög, és délben haza kell szaladjak kivinni a sarokig… vagy kint hagyom megint falun és akkor 2 út, hogy hazahozzam…Végül sikerült meggyőznőm a népet, hogy hagyjuk a fenébe a strandot, menjünk a közeli tóhoz 😀  Itt PrezLee is pancsolhat, meg elvan és mi is.

A hétvége első részében voltunk falun, itt szombaton PrezLee uraság 3x ment fel a hegyre apukámmal a motorbicikli után szaladva. Ma egészen nyugodt 😀 Azt hiszem van egy enyhe izomláza az úrfinak.  Legyen meg az ATV, mert akkor viszem én is szaladni, egyelőre még fékgondok vannak.

Ma egy nagyon merész gondolatom volt és majdnem pórul jártam… de ne szaladjak megint így előre a dolgokkal… Barátnővel voltunk “női estet” tartani. Ellógtunk a pasik elől a mallba oszt osztottuk az észt, cipőket próbáltunk fel, ruhákat néztünk és kritizáltuk a felhozatalt majd utolsó pillanatban rohantunk be vásárolni ezt azt az élelmiszer részlegre. Persze ott is megnézegettünk táskákat meg tollaslabdát de végül is a lényeg, hogy a KFC-be akartunk “csikint” enni. De ez nagyon nem jött össze nekünk mivel az idő szépen eltelt ékszerek, cipők és ruhák “úgyse veszem fel de azért lássuk csak miről van szó” típusú próbálgatásával. Mire a KFC-hez értünk a redőny le volt húzva. Indultunk a Pizza Hut fele, de ott se jártunk szerencsével…
Gondoltunk egyet s nagyot, hogy mi van ha rendelünk pizzát itthon?? Ebben megegyeztünk oszt amíg ő megrendelte a pizzát én elmentem sört venni…

Itt jön be a képbe PrezLee …aki ezeddig otthon ücsörgött és várta, hogy tekergő gazdája hazatérjen a sopping centerből. Gondoltam ejsze magassarkú, nem gond, a nonstop közel van, odáig elmegyek négykézláb is, most ezért nem fogok cipőt cserélni… Pedig lehet okosabb lett volna egy mallbeli tipegőt átváltani valami “all terrain” (ha nem is 4×4-es) baktatóra…
Oldalamon a kis táska fityegett (nem másért de abba szándékoztam suvasztani a söröcskéket), és elindultunk a nonstop fele… Hát vagy kétszer akkorát rántott rajtam a zebem, hogy majd ott akadtak össze meg vissza a lábaim (ja és szoknyába is voltam). Nem törődött ő azzal, hogy kicsit sem kutyasétáltatós a viseletem… Na és egyszer jól elémbe vágott (mondták a szakik, hogy szigorúan egy oldalon vezessem de okosabb voltam náluk és ott viszem ahol jól esik) hogy majdnem y-ba raktam a szinte x lábaimat!!!

Bevallom ez a kb 400 méter oda és 400 méter vissza a nonstopig fárasztóbb volt mint egy magashegyi túra. Legalább megtanultam, hogy magassarkú és PrezLee az két teljesen összeférhetetlen cucc… Legközelebb biztos felveszem az “all terrain” szandálkámat, biztonságosabb nem másért… vagy továbbra is extrém sportot űzök.

Na nem kéne sokat fecsegjek arról, hogy mennyire jó kutya lett PrezLee, mert kezdem felfogni, hogy tulajdonképpen csak fáradt volt mostanában. Hiszen többször voltunk falun, rohangált motorbicikli után és játszott Győzővel, és olyan sűrűk voltak a kimenetelek, hogy nem ért rá kipihenni magát.
Tegnap már úgy döntött, hogy bemutatja azért mit tud és elkezdte cibálni a szőnyeget az irodában, majd “pizsama osztás” után a párnáját kezdte el szétszedni. Rászóltam és csak nézett rám, megmondom őszintén nagyon pimaszul, majd újra kezdte.
Persze mikor rászóltam és egyre csak emelkedett a hangom, akkor végül abbahagyta…

Tegnap voltunk a “hagyományos háromszögben”, nem tudtam eldönteni, hogy menjek e görkorizni vagy sem. Mentem volna nagyon csak túl meleg volt és nem volt kedvem még várni vagy 2 órát amíg kellemesebb lesz a levegő. Így elmentem gyalogosan a háromszögbe, direkt vittem magammal a rongyit oszt azt cibáltuk az árnyékba.

Fura szokást vett fel…amiről jó tudni annak aki úgy dönt, hogy PrezLeevel akar játszani 😀 semmiképpen ne szaladjon előle, mert első reakciója, hogy megfogja az ember kezét vagy lábát 😀 😀 😀 Harapni nem harapja, de elég az ha szaladás közben pont a lábát kapja el az embernek… Még nem estem hasra de ha így folytatjuk akkor az is következik.