Kategória: Ontopic

Hehehe na igen volt egy ilyen utazás is, több nagy valószínűséggel nem lesz. Mondjuk 3 ember+PrezLee elmegy, de 4 ember+PrezLee már kín szenvedés, és a vicc, hogy nem PrezLeenek, hanem a 4 ember közül kettőnek… Nekem iszonyat jó dolgom volt, mert ugye elől ültem… és még a kormány is az én kezembe volt, ami még jobb. PrezLee meg hátra került. És ő nem annyira mafla, hogy hagyja magát, szóval kilökdösödte a helyét, belelihegett az emberek fejébe, fülébe, tolakodott, lökdösödött, helyezkedett…

Max ha meg nem szokja, hogy elől üljön… És mintha csak a gondolataimat találta volna ki, már másodszor történt meg, hogy nagyon ügyes, kissé támaszkodó ülszbe helyezkedett az első széken, és úgy ült mint a feszület ott! Ha úgy maradna akár utazni is lehetne négyen a kocsiba.. Talán ha kitomném elől, ahol az ember a lábát szokta tartani, akkor még kényelmesen el is tud feküdni… Mert azt, hogy az első ülést hogyan kell kiszerelni sajnos még nem fedeztem fel…

Szóval… most “tanuljuk” az elől ülést… mégpedig úgy, hogy ha ügyesen ül elöl (pl. ha bemegyek benzint venni, akkor szokott előre vándlizni) akkor megdícsérem és nem küldöm hátra mint régebben…

Ha minden jól megy holnap költözik az ágy meg az asztal… Aztán mi is egy időre “székhelyet” váltunk… Szóval… szedtem össze az ágyon tanyázó téli cuccokat… nem hiába nevezik azt rettenetes szobának 😀 A múltkor rendeztem és az összes téli holmit kipakoltam, és elrendeztem a nyáriakat… aztán ott felejtettem minden egyebet az ágyon jó sokáig… Na de hogy most elvisszük az ágyat… hát valahova kell tennem ezeket a cuccokat, így nekiáltam szépen kiválógatni és félre tenni mindent ami fog kelleni, és minden egyebet zsákolni ami nem fog kelleni.

Dúdolgatok magamban, egyszer csak hallom ugat PrezLee a másik szobában, jobban mondva a balkonon, és trappol is hozzám… hát nem tudott megállni, egyenesen nekiment az ágynak… ekkor megint majdnem baleset történt, mert látva a meglepett képét kikacagtam és án

😀 Na ide is eljutottunk… Éneklő meg beszélő eb lett PrezLee… tegnap annyit kacagtam rajta… nagyon kommunikatív kedvében volt, és mivel nem egy hülye kutyával van dolgom, kezdem belátni, hogy kb úgy forgat ahogy akar… csak ugat kettőt és a bolond gazdája szökik, hogy megnézze miért… így szokott kihívni nézze meg az utcán járkáló kutyát vagy épp ha a szomszédok jönnek haza…

Nos tegnap, nem is olyan későn, inkább korán, és nem is tegnap hanem jobban mondva ma hajnali 2 óra körül kerültem ágyba. Persze nagy halom “még csak elolvasom ezt a kis cikket” (valami 50 frissen nyomtatott oldal, 2-t olvastam belőle, elfáradtam a röhögéstől) aztán alszok módon. Fekszem az ágyamban az emeleten, PrezLee a földszinten a helyén. Szabályos fekszikben, néz ki a fejéből. Egyszer csak nyafnyafnyaaafnyaf nyaf.  Majd egy vaunyaffnyaffvau vau következik… Még olvasva, szinte automatikusan mondom neki… ne nyafogj, sőt tovább magyarázok neki… “tudod, hogy nem szeretem ha nyafogsz” … erre ő is hozzáfűz még egy két nyafnyaf vau vau-t. Aztán így szépen elbeszélgettünk, jó 15 percet és csak akkor hagyta abba a nyafit amikor leoltottam a villanyt.

Az érdekes a nyafogásokban, hogy van amikor kimondottan idegesítő hangokat üt meg, de az valahogy teljesen más szokott lenni mint ez az iccakai koncert. Most formálisan az volt az érzésem, hogy ő unatkozik és azért hallatja ezeket a hangokat “beszélget” , na meg ha válaszolok válaszol ő is… A pofijára is valami egészen fura kifejezés volt kiülve, nem az a kétségbeesett, vagy tudja a fene milyen mimika, hanem ahhoz hasonlított amikor az emberek egymás között csak üressen fecsegnek az időjárásról, hogy ne hallgassanak…

Mondtam már, hogy imádom ezt a lökött ebet???

😀 😀 😀

Adott a “wügbi” labda. Egyszerűen imádja… Hú mekkorákat szoktunk lökdösödni!!! Meg kegyetlenül faultoljuk egymást… Sejtem (de biztos nem vagyok benne), hogy az elég nagy seb a könyökömön az is egy rögbi meccsünk eredménye lehet… biztos nem vagyok benne, mert egy nap csak megjelent. Görkorival nem estem, biciklizni nem voltam, meg nem vertek… ez az egyetlen komoly sérülést okozni képes sport amit mostanában üzünk.

Igen ám de a szabály az szabály… hogy felborzoljam az idegeit rendesen és valami függőséget okozzak neki a labda iránt, hát napi 10 percnyi játék erejéig lehet a labda közelében. Ez pedig azt jelenti, előkapom a labdát, elrikkantom magam, hogy “rügbiiiiiI” majd rohanok is, menekülök vele. Persze ő mindent megtesz, hogy megszerezze… hagyom is, hogy elvegye majd rohanok én utána, trükközünk egy sort oszt elveszem és elteszem a labdát. Már oda jutottunk, hogy tegnap amíg kinéztem a balkonon, ő besomfordált és elkaptam két lábbal az asztalon, a labdát próbálta ellopni 😀 Ez meg nagyon jó jel (nem az a jó, hogy az iróasztalomról próbál lopni, hanem , hogy érdeklődik a labda irántt)…

Majdnem megesett a ló esete 😀 Szerencsére PrezLee uraság meg volt kötve. Jött egy bácsi, szekéren, gyanutlanul és persze a szekér elé ló volt kötve. Én a kutya mellett voltam, tartottam a pórázt. Az igazat megvallva, nem gondoltam, hogy ugrani fog… és megint nagyon sunyi dög volt… mert megvárta amíg kb. olyan 2-3 méterre van tőlünk a ló, hogy menjen el mellettünk, amikor a bolond istók szökkent egyet, amolyan “tűnés innen mert ideges leszek” stílusban. Lefogadom, hogy ez a kutya TUDJA, ha így szökik megijednek tőle… még a pofája is röhögött… És majdnem baj történt, ugyanis szegény lovacska megijedt a hirtelen ugrásától. Pedig csak amolyan 25 centit ugrott, még csak nem is ugatott. Lehet nevezni dobbantásnak is…

A stoppnál meg a kodist ugatta meg… 😀 na igen, mikor jött a kocsi fele, megböktem az ebet, hogy “Csipd meg” 😀 értette ugatott kettőt, hogy most a koldus szökkent odébb a “sánta” lábával együtt…

Azt hiszem első és utolsó csillagászati megfigyelésén volt PrezLee uraság 😀 Mert kérem nem bír magával. Ha valaki szóba elegyedik vele, az aztán nehezen szabadul tőle. Kötekedik és nem hagy neki többet békét. Szerencsére a jó távolba talált valami ásnivalót és lett belőle hosszú lábú kotorék eb… mind kotorta ő a nem tudom mit, de szerencsére nem lábatlankodott olyan jó másfél órát… Időnként felvakkantott, ez nagyon jól jött, mert tudtam, hogy még megvan és tovább szemlélődhettünk…

Sikerült néhány béna képet készítenem, még messze nem jók semmire, de megtanultam  2 új beállítást 😀 Itt láthatóak a “remekműveim“!