Fura dolgok…

Az igazság az, hogy olyan mélyen tudok aludni mint egy zsák krumpli. Alszok oszt annyi. Lehet vinni a házat a fejem felől, mindaddig amíg a párnám és a takaróm, na meg a matracom megmarad. Az ébresztőóra se mindig jár sikerrel a reggeli ébresztéssel, annak ellenére, hogy már ötödmagával van… Szóval na nehezen ébredek meg. Mégis az eb… képes csodákra.

Éjjel 3óra 40 perc. Alszok. Kétségkívül alszok, mert egyszer csak felébredtem. Arra, hogy PrezLee motoszkál lent, jön megy, a helyére fekszik, majd megint elindul. Na jó… lekecmeregtem az ágyból, felöltöztem és levittem… igen, kellett pisilnie. Érdekes, hogy rájöttem mennie kell… Máskor is van, hogy meghallom a mocorgását, de általában tudom, hogy csak szétnéz vagy valami baja is van.

Faith a 2 lábú kutya

Amikor először megnéztem a képeket, videót valahol volt egy olyan érzésem, hogy igen, ez így van rendjén. Most meg nem tudom eldönteni hogy helyes-e amit ezek az emberek ezzel a kutyával tesznek vagy nem. Az mind ok, hogy egy születési rendellenességgel rendelkező kutyának is adtak egy esélyt… amit a természet nem adott volna meg, ugyanis épp a tulaj írja le, hogy a kutya anyja nem igazán gondozta a kétlábú kölyköt.  Tehát a természet törvényei szerint elpusztult volna. Sajnálatos, minden élet aminek vége szakad az sajnálatos, de attól függetlenül a természet rendje.

És ők megmentették. Még ez is jól van. De az, hogy immár mindenféle reklámizére használják fel a szegény kutyát… nos az már nem ok.Azonban megint ok, ha ezzel motiválnak sérült embereket… szóval … PASSZ

Nem tudom. Mindenki döntse el maga, hogy mit gondol erről. Nekem kissé keserű szájízem lett, amikor a mindenféle nevével fémjelzett termékekre bukkantam. Amúgy meg hatalmas gratula a tulajoknak, akik gondozták és megtanították hogy járjon. Úgy ahogy, de egyedül.

Faith linkek:

Hazahoztam

Hazahoztam az ebet és kérem ez a néhány nap falun jót tett neki. Meghízott egy picit. Kis gondok vannak, remélem hamarosan rendeződik… mind a kettő kutya (PrezLee és Győző is most már felnőtt lett, és hát időnként összebakalódnak, majd mintha mi sem történt volna tovább játszanak. Most itthon van és nyávog mint valami vérbeli dobermacska.

Kutya vendég

avagy ki feküdt az ágyamba 😀

Ez történt ma… kedves kutyás barátom vitte el ebét az állatorvoshoz, és hazafele menet beugrottak egy pár szóra. Cora kisasszony meg elfoglalta PrezLee helyét mint aki otthon van. Édes volt 😀 Hazajön PrezLee uraság (valszeg holnap megyünk érte) és ej haj lesz itt szaglászás hogy kicsoda feküdt az ő ágyikójában 😀

Hogy is van ez???

Azt hiszem már többször említettem, hogy dilémázom a dolgokon. Hogy ki a kié és mié és hogy vannak itt az “erőviszonyok”. Mert kérem mindenkinek azt mesélem, hogy hű babám, van nekem egy olyan szuper kutyám, meg szép, meg okos meg stb. … Fontos, hogy a hangsúlyt ugye arra teszem, hogy NEKEM van… Erre nézek ki a fejemből és kezdek rájönni, hogy ez így elmondva egyszerűen emeletes marhaság. Nem nekem van kutyám. Hanem a kutyának vagyok ott én… Biza.

Hogy történik ez? Hát úgy, hogy annak ellenére, szívesen aludnák mondjuk 10-ig, semmi egyéb nem kényszerít arra, hogy ezt ne így tegyem, ellenben mégis rengetegszer felkelek 6-kor, csakhogy őkegyelmét ki tudjam vinni sétálni kényelmesen. Igaz, nem mindig, van, hogy elalszok és ő is szeret lustizni… nem ébreszt, de azért többször megtörtént, hogy reggel baktattunk…

Ugyancsak a fenének van kedve kimenni a jó meleg házból esős hideg időben, és lám lám mégis megtörténik, mert PrezLee herceg igényli a sétát. Nem azért mert pisilnie kell… ó dehogy, azt el tudná intézni 5 perc alatt. De neki kell, hogy szétnézzen egy kicsit, megszagolgassa a szokásos fákat, megnézze ha minden rendben van, tudomást vegyen a világról és aztán lehet csak hazajönni. Igen igen. Nem a fizikai igényei miatt kell sokat sétálni, hanem hogy a lelke legyen rendben.

Na de nem is ez a fontos… hétvégén esküvőre megyek. Vagy valami ahhoz hasonló. Pontosan én se tudom mi és hogy. Csak annyit, hogy holnap polgármesteri hivatal, aztán ide aztán oda, aztán vacsora aztán a csoda tudja hova merre. És ennek “örömére” ugye mit “kezdjek” az ebbel ha nem vagyok itthon egész nap.. Még ha lenne jogsim, akkor kicsit másképp állnak a dolgok. De mivel nincs, itt készültem haptákba vágni a népet, csakhogy drágaságos uraságot (ergo a “tulajdonomat”, de inkább helyes, hogy “tulajdonosomat” biztonságos helyre, vagyis falura szállítsam.

Peregtek a gondolatok, hogy és mint, végül családi “mentőszolgálat” lett kihívva, mindjárt jönnek a szüleim a kutyáért, így elméletileg nyugis hétvégém lesz (nincs itthon a macska, táncolni fognak az egerek) 😀 És méghogy nekem van kutyám… Ezt a butaságot el kell felejteni… PrezLeenek van cselédje és kiszolgálója!

Végül is ugye jöjjenek a szüleim! Mert már azon kacagtunk, hogy időnként a “kis unokának” nevezik. Szóvá is teszem, hogy kommentet hallani se akarok, itt az unokájuk, vigyázzanak rá a hétvégén. Há nem??? A kis hiperaktiv “gyerköcre” 😀 😀

“kicsit szőrös, kicsit barna, de mi nagyon szeretjük”… nem én mondtam 😀 Hanem a nagyik….