Kategória: Ontopic

Tegnap indultunk az iccakai sétánkra. Na jó, az estire mert még korán volt… alig tizenkét óra körül… Az történt, hogy a szemetesek már jártak, és a kukát soha nem teszik a helyére. A kapu alatt volt középen. Az udvarról valami fény szivárgott össze vissza, de tisztán nem lehetett látni mi az. Én tudtam, hogy egy méter és egy kicsi, mereven álló “ellenség” a sötétben nem lehet egyéb mint a kuka, de PrezLee nem volt ennyire tisztában a dolgokkal. 😀

Szóval haladunk, a kapu alá érünk, észreveszi az ellenséget és … hirtelen morogni kezd… hátrált volna, gondolom másképp kell megközelíteni az ellenséget nem csak úgy megyünk, de azonnal hörögni kezdett… Erre én, gondoltam na itt az ideje, hogy kicsit hatalmat gyakoroljak és lássa mégiscsak milyen bátor vagyok egyenesen, határozottan folytattam az utamat…

Amíg a sarokig értünk komolyan mondom felnézett rám… olyan hű te aztán nagyon merész vagy, tisztellek, meg jaj dejó, de aztán ahogy jött sacc per kb úgy múlt el a fene nagy tisztelete és kezdte ráncigálni a pórázt 😀

Mondtam már, hogy imádom amiért ennyire makacsul hülye tud lenni???

U.I. Reggel 5 körül megint séta volt (dolgoztam az iccaka, így mielőtt aludni tértem pár órát kivittem) még mindig sötét volt… Esze ágában sem volt már megmorogni a kukát…

Már egyszer észrevettem, de akkor nem kapcsoltam és nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Igaz nincs is nagy jelentősége, csak mint érdekesség…

PrezLee kérem beállt önkéntesnek. Tudtam én, hogy rendes eb lesz belőle egy szép nap… Ma reggel, 7 óra tájt kimentünk sétálni. Minden rendben volt, semmi extra, az időjárás enyhén langyos, szinte kellemesnek mondható. Hazafele jövet megálltunk a stoppnál, vártuk a zöld bácsit, hogy tudjunk átkelni…

Ekkor történt az önkéntesség 😀 PrezLee se szó se beszéd leült mellém. Ezek szerint mégiscsak hatásos volt megkövetelni tőle, hogy üljön le a stoppnál, mert lám lám megszokta, hogy ott le kell ülni. Az biztos, hogy teljesen önkéntességen alapult ez a reakciója, ugyanis egyetlen szóval vagy gesztussal se jeleztem, hogy ezt kéne tennie 😀

Ügyes kutyi! De ne mondja meg senki neki, hogy megdicsértem, mert biztos csinál valami hülyeséget :))))

PrezLee újabban az étel kritikusom is lett. Tegnap valami olyan szörnyűséget készítettem, hogy ő, aki amúgy mindent megeszik, mindig enne, most simán kiköpte..

A napokban megint “agyvizes” az ebem. Vagyis nemnormális kiakadásai vannak, heccel és azt hiszem akar kapni a fejére. Felveszi a “kérem a pofont” arcot és hülyéskedik… szerencsére valahogy kiegyeztünk, abban, hogy a “buksit” parancsot előbb utóbb végrehajtja és mázlijára még épp belefér a tűrésküszöböm alá vele.  A “buksit” parancs meg azt jelenti, hogy na gyere ide tróger, a fejed a nyakláncba dugd és most azonnal hagyd abba ezt a buta viselkedést mert irgum burgum. Inkább elsziszegett “buuuuksssssiiiiit” kell elképzelni kezdetnek, majd egyre erősödik és fenyegetőbbé válik a hangzása mire a fejét bedugja.

Sakkor ma gonosz voltam vele. Úgy vettem észre ökelme szófogadóbb ha a szájkosár rajta van. Legalábbis az utcán végig szépen jön mellettem és nem rángat össze vissza. Így mikor odaértünk a zöldbe, levettem a nyakörvet róla és … rajta hagytam a szájkosarat. Próba szerencse gondoltam…

És lám lám icipicit hülyéskedett, meg szórakozott velem, de amúgy sokkal rendesebb volt. És így továbbra is gonosz maradtam vele.. mert egész séta alkalmából rajta volt.

Megjegyzem eléggé sietős séta volt, mert bár nagyon jól felöltöztem mégis egészen fáztam. Kesztyűbe éreztem fagy oda a kezem a pórázhoz, gondoltam ő sincs jobban, így hát gyorsan végig gyalogoltuk a távot!

Kérem szépen ma összetévesztették az ebemet… 😀 Egy nénike nézte Jézusnak, de szerintem rájött előbb utóbb, hogy tévedett, mert aztán második nézésre már elmosolyogta magát és elkezdett levegőt is venni…

Történt ugyanis, hogy elaludtam… reggel 5,46 perckor pontban megcsörrent a hangos vekker… erőm épp annyi volt, hogy elgurultam az ágy másik végébe (mert sunyi módon ott tartom) kimatattam az átkapcsol gombot szépen rádióra és úgy döntöttem, képtelen vagyok kikelni az ágyból. PrezLee aludt mint a bunda, gondoltam kihasználom az alkalmat. És így is tettem… majdnem kilencig húztuk a lóbőrt, majd nekifogott mocorogni, amire felébredtem.

Hogy  ne húzzam a szövegeléssel most nem mesélem el, miként másztam le az emeletről, botorkáltam a fürdő szobáig, és ehhez hasonló mindennapi dolgot, lényeg, hogy sikerült felöltözni sapka,sál, kesztyű is került és elindultunk sétálni. Mivel nagyon sűrűn lakott területen lakunk… ha az utcán tömeg van mindig rárakom a szájkosarat… reggel kilenc óra tájban meg igencsak van. Azt hiszem ebben az órában még soha nem is voltuk sétálni. Korábban igen, később is igen…

Tele volt az utca néppel, iskolások, munkahivatalba igyekvők stb. Menet nem volt sok gond, csak néhány hűű mekkora, odanézz! wááá meg ilyeneket hallottam. PrezLee meg “viselkedett”….Méghozzá a jó értelemben mondva. Ugyanis mintha megérezte volna a süket, hogy őt nézik és csodálják vagy csak simán rettegnek, megijednek és félrehúzódnak 😀 Mert olyan peckesen billegette a fenekét, kihúzta magát, hogy szinte még nagyobbnak tűnt mint amekkora. Na és szájkosárral is rajta, egészen tiszteletet követelő…

Nos ugyanezek a tekintetek között bandukoltunk hazafele is, amikor egyik kocsi mellett egy nénike igyekezett valahonnan valahova. És egyszer csak szembe találta magát PrezLeevel. Vicces volt, mert ő volt az aki jóformán “nekiment”, nem figyelt és nem vette észre a kutyát csak az utolsó pillanatban, mire megtorpant és felkiáltott, hogy “jaj! Jézus”… aztán mint már említettem csak rájött, hogy mégsem Jézust látja és elvigyorogta magát.

Nos ezért van PrezLee-n szájkosár… mert nem bántana ő senkit, áldott egy angyal az emberekkel de ilyen helyzetekben sokkal jobb, az ijedtség azonnal elmúlik mert ugye “védve” érzik magukat. Aham… egy vacak műanyag, másodperc alatt le tudná szedni ha hagynám 😀