Labdázunk

PrezLee köszöni szépen jól van. Kissé csodálkozik a meleg miatt és állandóan az árnyékot keresi, a helyi növényzet sem tartozik a kedvencei közé, mert majd minden szúr, de amikor elindultunk fel a domb oldalon akkor hűségesen követett. Kivétel amikor pont ugyan arra a kőre akart lépni amin én álltam és ettől majdnem a (már említett szúros) bokorba lökött engem. A finomság és a kecsesség a következő leckék lesznek csupán, nem sok reménnyel, hogy valaha ebbe beletanul.

Na de labdázunk… Akarom mondani, tanul labdázni, mert amilyen dinnye tud lenni néha a labdázást is a saját elképzelése szerint műveli.  Egy kissé kizsigerelt tenisz labdával játszunk de abban a pillanatban, hogy elkapja első gondolata, hogy ő akkor most addig trükköz amíg elszalad vele. Szerinte az a jó móka, ha hörög morog, rázza a fejét majd szökken és elmegy. Csakhogy ennek a játéknak nagyon hamar vége lesz, mert ahogy megszabadult, a labdát is elunja, eldobja és kész.

Gondoltam kihasználva az alkalmat, hogy eléggé unatkozik így néha még rám is figyel, a labdázás egy jó lehetőségnek tűnik, hogy lefoglaljuk egymást.

Ma 2x szedtem elő a labdát, úgy  5 perc és nem több időre, mire kezdett egészen jól belejönni máris abbahagytam és elpakoltam a labdát. Először oda tettem vissza ahonnan elvettem, az ajtó melletti kis polcra, de ott rögtön meglátta és el is lopta. Tehát még javában érdekelt volt a labdázásban amikor abbamaradt. Ismét elvettem tőle a labdát, most már jobban eltettem és pár órával később megint játszottunk egy sort. Kezdi megérteni (úgy tűnik), hogy a játék lényege az más mint amit ő gondol, hogy eldobom a labdát, ő meg visszahozza, de még mindig nincs meggyőződve arról, hogy ennek így is kell lennie és állandóan megpróbál eliszkolni vele.

Kíváncsi vagyok ha idővel tényleg sikerül megértenie a játék lényegét 😀

PrezLee és a macskák

Kezdjük azzal, hogy PrezLee soha nem volt valami nagy barát a macskákkal, annak ellenére, hogy nem volt ellenük uszítva. Faluhelyen azonban mindig került kóbor macska, amely hol itt, hol ott a kerítés melett-alatt-felett akart elsuhanni és PrezLee rögtön nekifogott levadászni a macskát. Na de itt a háznál van 4 macska. Nem kimondottan házi macskák, de hát ide tartoznak. Ezek közül egynek bejárása van a lakásba is, a másik ritkábban de be be néz. Kettőt még nem láttam a házba, de hát ki tudja…

Kissé aggódtam, hogy rögtön megérkezéskor fogja szétszedni valamelyiket, így előző napokban meglátogattunk egy ismerőst akinek otthon macskái vannak. PrezLee természetesen tágra meredt szemekkel bámulta a macskákat és szinte feszülésig pattant izmokkal várta a kellő pillanatot amikor neki iramodhat. Meglepetésére nem volt elengedve, hanem tiltva volt. Szegény úrfi csak nézett ki a fejéből és nem értette miért nem rohanhat utánuk.  Sőt egyik másik “pimasz” macska még meg is fújta ha közelebb merészkedett a fejével…

Amíg mi beszélgettünk és bort kóstoltunk, PrezLee csendesen szokta a macskák közeli tartózkodását. Egyszer kétszer majdnem feldöntötte az asztalt, de sikerült mindenféle különösebb esemény nélkül megúszni az első macska lest.

A második már élőben ment, nem volt idő több tanulgatásra és kimondottan tartottam attól, hogy már megérkezésünkkor PrezLee szépen “bemutatkozik” levadászva az itteni macskákat. Szerencsére nem történt meg, de a szoktatás nem olyan egyszerű. Szerencsére sikerült megszagolnia két macskát közelebbről, azok nem rohantak el, így azokkal elég jól megvoltak… egészen addig amíg valami “nézeteltérés” miatt mégiscsak elkapta a grabancát a “pimasz macskának”. 2x is. Az is nyilvánvaló, hogy nem kimondottan megölni akarta, hiszen a szájában tartott macskát semmi perc alatt kivégezhette volna, hanem inkább csak játszó pajtást keresett bennük és amiatt kaphatta el. Még azt is feltételezzük, hogy esetleg ő barátkozni ment a macskához, az meg rögtön lefújta és meg is lett az “örökharag” vele.

Szóval most kérem ott tartunk, hogy egyik macska képes szépen elsétálni vagy elkocogni az orra előtt és PrezLee mindezt szó nélkül “elviseli”.

Felhívás

A kutyus kb. 3 éves, nagyon szeretetéhes, hízelgős,követeli a simit. 🙂 Kiköveteli a figyelmet, és rettenetesen hálás minden jó szóért is. Szegényke csak szenved a menhelyen,mert helyhiány miatt nem tudták kennelbe tenni,így mióta bent van,láncon él. Éppen ezért a kutyákkal való viszonyára sem derült még fény igazán. Megkötve nem agresszív, egy hangos szava nincs a mellette kennelben lévő kutyákhoz. Hozzáértő és nagy udvarral rendelkező gazdi kezében biztosan kezesbárány lenne… oltva, chippezve és ivartalanítva fogadható örökbe. Ezeknek a költségeknek kb. a harmadát, 10.000,-Ft ot kell az örökbefogadónak fizetni. Csak leellenőrizhető, gondos gazdik jelentkezését várjuk! Érdeklődni a kutyusról: Ugatlak Alapítvány Kisvárda; Dér Enikő ügyvezető (70) 397-1795 ugatlak.kisvarda@gmail.com

itt egy link is a facebook oldalon feltett fotóhoz

58957_455172911220330_452043004_n

Szép lassan megszokja a helyet…

PrezLee uraság szép lassan megszokja az új helyet. Na meg az új módit kocsikázás terén…

Voltunk elmenve a boltba PrezLee nélkül és mivel az nincs közel, egy jó órát volt egyedül itthon. Aránylag békésen várt mikor hazajöttünk, nem volt különösebben izgatott. A szomszéd kislánnyal egészen jól összebarátkoztak, ma egy nagyon édes jelenet volt.. PrezLee mint egy kis földesúr, kifeküdt az udvar közepére egy kis ponkra, keresztbe tette a lábát és onnan nézett szerte szét magasba emelt fejjel. A kislány meg odament mellé és egy másik föld csomóra telepedett és mint egy egyiptomi kis rabszolga simogatta a kutya fejét az meg méltóságteljesen fogadta. Amúgy nagyon jól elvannak a gyerekkel, természetesen szigorú felügyelet alatt…  ugyanis nem PrezLeevel van a baj, hanem a gyerekkel, aki nem érti mikor mit is jelez a kutya és a múltkor amikor éhes volt próbált játszani vele. Így kapott egy figyelmeztető morgást, de semmiképpen nem akarom, hogy akár idáig is fajuljanak a dolgok. Inkább tanítom a gyereket mikor nem szabad közelednie a kutyához. Például ha kaja ideje van, akkor a gyereknek le kell ülnie a kb 3-4 méterre levő padra és ott megvárnia amíg megette. Ha észrevettem PrezLee-n, hogy kezd megfeszülni megint eltanácsoltam egy időre a kutyát a gyerektől. Sőt olyan is volt amikor két gyerek “kínozta”, hogy a kutyát szépen “megbüntettem” és beküldtem a sarokba. Avagy beengedtem a házba és ő rögtön elfoglalta a helyét az asztal alatt. Ami ugyebár sarok, csak épp a gyerekek karmai közül kimentve volt és nem megbüntetve, de csak így lehetett elérni, hogy békét hagyjanak neki.

Arról nem is beszélve, hogy már mindenki bőre alá becsúszott a hízelgésével, még apóst is meg anyóst is megszédítette, mikor erre jártak még valami ismerős házaspárral egyetemben, szinte extázisba került a kutya a sok simogatástól. Végül nem bírt leállni és csak pörgött mint egy kis kelekótya, erélyesen helyre kellett küldenem.

A szomszédba látogatás alkalmával találkozunk 2-3 “ellenséggel”, van egy elég méretes kutya is közöttük, de csak egyszer szaglászták meg egymást fél méterről azóta kb 3 méter a távolság amit következetesen betartanak. Egyik az utca egyik oldalán, a másik a másikon megy és “mond” morgolódik, de tettlegességre még nem került a dolog. Igazándiból egyedül Győzővel akart összeverekedni, de az is lecsillapodott, amikor hazalátogattunk. Amíg szomszédolok, kint vár a kapu előtt, elnéz egy két közeli bokorig, de aránylag a ház előtt megvár. Szekerekkel nem bajlódik, de a múltkor egy olyan tíz tagú tehén csorda ment el mellettünk és egyik “hölgy” túl közel jött.. Na azt igen rondán megugatta de amúgy csak kicsit kergeti őket amikor a ház előtti zöldön legelésznek, de azt is játékból csupán.

Egyelőre kint alszik, csak vagy 2 éjszaka engedtem be, mert nagyon hideg volt, ugatni ugat, de jóval kevesebbet mint első napokban.

Befejezés képen pár dobermannos idézet:

A dog can hear sounds 250 yards away. A Doberman can ignore you from any distance.

(source)

The basenji is the only dog that cannot bark. The Doberman makes up for the basenji.

Did you know that dogs can learn up to 50 words of any human language? A Doberman can ignore all of them.

The dog is generally considered the first domesticated animal. The human is generally considered the first animal domesticated by a Doberman.