Kategória: Ontopic

Azon kívül, hogy vasárnap? Valami nagy ünnep és én nem tudok róla, vagy csak kirajzottak az emberek mert itt a tavasz? Sacc per kb csak a második eset van.

Kimentem délután az ebemmel és bevallom, elszörnyedtem. Ekkora tömeget még majáliskor is ritkán látni, nem egy “átlagos” vasárnap! Valami 15 perc volt a séta, kétoldali undort kaptam a mindenhol csak kocsik parkolnak és nem lehet menni, a nagymamák félre röppennek a szájkosaras! kutya láttán, hogy jaj meg izé. Egyedül vigasztaló volt egy két gyerek tágra meredt szeme, amint megcsodálták a nagy kuszut. Na mindegy, majd este kiviszem még egy sétára.

Mondtam már, hogy nem vagyok oda a városért?

Még járjon a szám, hogy milyen egy bestia a kutyám 😀 mikor ez egy igazi angyalka! Ma fél nyolc fele (este) éreztem, hogy leesik a fejem a helyéről, annyira fáradt voltam, így felmásztam az ágyamba. PrezLee valahol a folyosón csámborgott, és még jóformán be se csuktam a szemem, bejött, sacc per kb tudta, hogy fent vagyok és mint egy igazi kis angyal a helyre feküdt és ott aludt “szorgalmasan” amíg én is pihentem egy jó fél órát!

Hát nem rendes az ebem??

😀 😀

Ez a bolond eb :)) Majd kiugrottam a székből, ugyanis fetrengett itt mellettem, miközben én dolgoztam. Aztán egyszer csak nekifogott vakargatni a fülét, és közben nyögdécselt, és azt hiszem a körmével megkarmolhatta saját magát, mert felvisított, de jó hangosan, hogy úgy pattantam fel a székből mint akit megcsípett a darázs… de ő is mert megijedt a fájdalomtól.

Mondom én, hogy nem normálos 😀 😀 😀

Játszunk, pontosan nem tudom, minek nevezzem, amolyan lelépősdi, megharapósdi a legmegfelelőbb. Persze se igazi lelépés nincs, és megharapás sincs. Ellenben a postás tuti biztos elrohanna világgá, ha meglátná ezt a fajta játékot. Aminek a végén, mintegy felbuzdulva a játékban PrezLee már amolyan hörgés szerűen morog. De játékból. Megfogja a karomat is, de egyáltalán nem szorít. Teljesen hihetetlennek tűnhet, de egyetlen egyszer se fordult meg a fejemben, hogy netán “bevadulna” és tényleg megharapna. De aki nem ismeri a játékunkat, azt hinné hű de nagy dolog. Az egyetlen sérülés lehetősége, hogy megkarmol a nagy kapálódzás közepette.

A játék valahogy úgy van… én teszem magam, hogy lelépem. Megérintem a lábammal a lábát, körmét, erre elhúzza a lábát, és próbálja elkapni a lábam vagy karom, közben ugye megint megpróbálom, ő megint elhúzódik, és így megy ez amíg meg nem unjuk. Amolyan jó szórakozás hülyegyerekeknek ez a fajta játék. A vicces igazán az volt, mikor ilyen tőlem tanult hülyeségeket átvitt és Győzőnek mutatott be. Kár, hogy mostanság nem nagyon játszanak…

Gondolom igen, de hogy PrezLee imád fetrengeni a fűben, vagy hóban ez tény! Ahogy kimegyünk a zöldbe, formálisan ledobja magát, látszik a “buta fején” egy fajta kábulat, és fetreng, fetreng fetreng, rohan egy kört és megint ledobja magát. Nem emlékszem, hogy Tedi kutyám valaha is csinált volna ilyent…

Hiába na PrezLee egy egészen nemnormálos barna dobermann ami azt illeti 😀

Egészen érdekes volt ez a hétvége,mivel már valahol csütörtökön elkezdődött.  Úgy estefele, délután lett letéve a lant (meló), majd holnap (hétfőn) lesz felvéve újra.

Pénteken kocsiba ültünk, kivittük a “kisunokát a nagyszülőkhöz” falura, majd ott hagytuk (elég keserves, ugye engem is visztek  pillantásokkal kísérve) elhúztuk a csíkot. Körbe jártuk Várad és környékén található autó bontok mindegyikét, végül szombat este hazaértünk a városba. “Unoka” még mindig falun tanyázott. Vasárnap a másik irányba mentünk, egészen Aranyosgyéresig, ahova elvittük a kocsi alkatrészeket. PrezLeeről közben megtudtam, hogy volt sétálni, és persze nagy lökött módjára nem akart odamenni a szüleimhez. Csak körbe, körbe rohangált mint valami eszeveszett örökmozgó. De 5 méternél közelebb nem ment.

Végül vasárnap délelőtt  mentünk ki falura, ahol! kocsiba csaptuk az “árván” maradt PrezLeet, ugyanis anyukámék hamarabb elindultak kirándulni. Végül mi is kiértünk a megadott helyre, de az úton gondoltam fárasszam le egy csöppet őkegyelmét… és lőn. Kiértünk a földútra, kitettem PrezLeet a kocsiból és elindultunk. Kimondottan élvezi ezt a fajta sportot, ő rohan a kocsi előtt, én megyek utána, ha pisilni akar lassítok, beérem, de addigra befejezi és szalad tovább. Ha elfárad akkor jön és néz be a kocsiba. Egyetlen hátránya ennek, hogy nagyon óvatosan kell menni, ugyanis nem “konstans” se szaladásban, se irányváltásban,  de mivel már “ismerem”, egészen jól boldogulunk.

Miután kiértünk, reméltem, hogy ki lesz fáradva eléggé, hogy nyugisan ücsörögjön ott körülöttünk, de elég naivnak bizonyultam, mert végig rohangált mint az eszeveszett. Voltunk egyet járni is az oldalba, egy rövidebbet, ezalatt is végig szaladt, majd míg a tűzzel volt babrálva végig rohangált. Gondolom megéhezett, mert majdnem kilopta a kezemből a kilónyi flekkennek valót, emiatt madzagra került a kajálás idejére. Hazafele elég nyugodt volt a kocsiban, de végül a fáradtság igazán itthon tört rá, kb 7 órától egyszer mozdult meg, levittem pisilni és vissza is ment önként “dalolva” aludni.

Közben kiderült, hogy kapott egy “pofont”  apukámtól, és hogy biza igencsak szófogadó is tud lenni. Persze bemutatta, hogy “itt a gazdám és azt csinálok amit akarok”, jött mellém, hozzám, hogy na hihihi meg hahaha nem megyek hozzád, de végül nem szóltam bele az ők dolgába és engedelmeskedett apukámnak is.

Amúgy meg örvendenék, ha eljutnának egy valamiféle “egyezségre”, ugyanis lehet a nyáron egy kicsit hosszabb időre kell otthagyjam náluk, kb egy hónapra, és addig jó lenne ha szót fogadna nekik is. Khm… NEKEM IS jó lenne ha szó fogadna, dolgozunk rajta 😀

Készültek valami képek is, holnap felpakolom őket.