Kategória: Ontopic

Tudtam én, hogy PrezLee nem süket, nem hülye és vaknak se vak… minden érzékszerve a rendeltetésének megfelelően működik csak éppen NEM akar tudomást venni rólam, arról amit mondok, arról amit akarok! Egy ideje szigorúra vettük a figurát. Sokkal több időt tölt egyedül, bezárva szépen a helyére, kaját, falatkát, bármit csak akkor kap meg ha előtte valamit végrehajtott, az ajtón ki be előbb én megyek, a lábhoz az lábhoz.

Sokáig úgy tűnt, hogy nem történik semmi, nem reagálta a legjobban ezeket a változásokat. Ugyanis nekifogott rendesen rongálni. Az asztalról mindent lepakolt (sótartó, terítő), cibálta szét a virágokat, a pokrócát szétszedte… de mégis valami azért csak enyhén helyretevődött benne! Immár nem az első alkalom, hogy világosan megérti és végrehajtja a “gyere ide” parancsot.  Ennek meg nagyon örvendek, most rengeteget gyakorolom vele, vagyis Gyere ide, majd simi simi, jaj de ügyes kutya, s mehet dolgára.

A bosszantó, hogy a “gyere ide” nem újkeletű parancs, és mégis mostanáig ha azt mondtam neki gyere ide, elkezdett mint egy eszeveszett rohangálni, sokszor körülöttem s még dilisebben hörögni, morogni, ugatni. Persze játékból, de nagyon frusztráló volt, amint szerettem volna megfogni (mondjuk indulunk haza, veszély, emberek akármi) és ő meg idiótaként rohan körbe körbe, néha néha még a kabátom után kap és hangoskodik… Amit ez ellen meg tenni lehet az nagyjából … SEMMI. Ha van hova akkor elindulni vagy elszaladni, de igazából semmit nem lehet tenni. Ha nem látta senki, bevallom volt, hogy már toporzékoltam dühömbe, de az sem segített….

Kérdeztem másokat, mi a teendő… sokan a hosszú pórázos megoldást javasolták, de figyelmeztettek, hogy valószínűleg nem sokat fog érni, mert lévén észlény, hamar rájön, hogy a parancs addig parancs amíg van rajta hosszú póráz… utána meg nem fogja végrehajtani… mégcsakazértsem! Az egész megtanulásban az volt a rossz (és amíg nem tökéletes addig rossz is marad), hogy nincs elég hely ahol könnyen lehetne ezt gyakorolni.  Ha kimegyünk falura ott minden rendben van, mert “szélnek” eresztem majd ha nem jön faképnél hagyom, elrohanok és tudom, hogy ha fél kilómétert se jön utánam az se baj, mert nem üti el a kocsi. Ha kiruccanunk a zöldbe, megint minden ok… de itt a városba, hát egyenesen katasztrófa!!!

Most akkor örvendezek, hogy ilyen szépen kiderült, hogy mégsem süket az eb, és az alkalmi süketsége is csak alkalmi 😀 …

Nem is vettem észre ma egész nap, hogy péntek volt! Valahogy olyan kurtán furcsán vasárnap hangulatom volt. Azt hiszem gyakrabban fogok kivenni a hét közepén szabadnapot. Mi a fene, elvégre és utóvégre ki az aki megmondhatja nekem mikor mit csináljak? Senki 😀 és ezt nagyon szeretem!

Szóval ma PrezLee a fél napot az udvaron töltötte. Nem érdekelte a hideg, hol komolyan szobrozott a bejárat előtt, vagyis ülve figyelt jobbról balra, hol elrohant és ellenőrizte hogy minden rendben legyen a “tanyán”. Hiába nyitottam ki az ajtot neki, nem akart bejönni. Gondolom ha fázott akkor rohant egy kört…Ha meg nem fázott akkor ült.

Győző szegény még a malacos mókán se vehetett részt, mert régebben nem egyszer történt meg, hogy Malac Manci is nekilódult játszani és egyik másik kutyát feldöntötte… és most ez igazán nem hiányzott Győzinek. Ma mintha mintha már letette volna a fájós lábát, de ez még mindig amolyan sehol semmi. Ellenben ahhoz képest, hogy eddig teljesne a levegőbe hordozta, az is valami ha éppen a lábújjkáival megérinti a földet. Mindenesetre rém bánatos volt, hogy ő az ablakon keresztül nézhette csak az egész cirkuszt (amit PrezLee rendezett a disznóval)… meg a sétába menetelt. Szivszaggatóan szomorúan tud nézni… úgy általában is, de most mióta sokat van nyugalomra “ítélve” még inkább!!!

Ebéd után elindultam és egy jó nagyot tekeregtem PrezLeevel és Balázzsal. Az indulást trükkösen kell megoldani… ugyanis a kapuba megtörtént, hogy nekifogtak civakodni, ki menjen ki elsőre… és akkor meg kell oldani a külön kimeneteleket… ma kimetnem PrezLeevel és elindultam az úton felfele, majd apukám kiengedte utánunk Balázst… szerencsére kint egészen békésen megvannak egymással. Néha néha még elhangzik egy egy morgás, de semmi komoly.

Pár órája érkeztünk haza, és jelentem őkegyelme ki van fáradva, mert azóta egyhúzamba alszik… sőt a kocsiba is végig aludt!

PrezLee kimondottan turbó tud lenni. A múltkori éjszakai kalandok miatt úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a két kutyát kint hagyni, a konyhába, ahol eddig is kettesben aludtak. Nem is volt ezzel semmi zűr, egészen hajnalig, amikor is a két lököttre rátört a játszhatnék és neki is fogtak.

Kimentem, lecsillapítottam egy két hangos “mész a helyedre” , “csend legyen” és “azt a mindenit” beszólással őket, majd visszatértem aludni. Ja persze csak szerettem volna, mert nem úgy megy az… A mocorgást továbbra is folytatták, én meg tettem magamat, hogy alszok…8 körülig sikerült aludnom, majd ismét megébredtem PrezLee rettenetes hisztijére. Erre elindultam pizsamába, fél papuccsal a lábamon és a másikkal a kezembe, hogy na most aztán jó nagyot kap a kobakjára. Erre kiderült, hogy hát apukám indul sétálni vele és Balázzsal, azért van a nagy haddelhadd!!!

Hát ne legyen mérges az ember??? Nem elég, hogy felébreszt, félig mezitlábason kioldalog a hidegbe és még annyi elégtétel se jut osztályrészül, hogy egyet sózzon a kobakjára az elvetemültnek??? 😀 😀

Lévén, hogy a karácsony hagyományos családi ünnep, természetesen a családdal töltöttük. Igen ám, de mivel Győzike beteg lábacskával rendelkezik, hát utolsó pillanatra halasztottam a kijövetelt, hogy minél kevesebb gond legyen a két ebbel.  Végül Győzőt meggyőztük, hogy “most az eccer” nemhogy szabad, hanem kötelező bejönnie a szobába… nem akarta elhinni, mivelhogy eddig neki a szobába nem volt szabad bejönnie, ez PrezLee privilégiuma volt. Szóval Győzőt bezártuk a belső szobába, és PrezLee elvolt a  lakás többi részében. Minden egyes alkalommal, amikor Győző kijött (pisilni meg hasonlók) egy negyedórás örömködés volt a két kutya részéről.  Elég simán mentek a dolgok ebből a szempontból.

PrezLeenek nagyon tetszett a karácsonyfa, majdnem ledöntötte, majd mindenáron le akarta csípni a díszeket róla. Végül azokkal is megbékélt és elszórakoztam rajta a nyakába akasztott óriás zenélő csengővel. Na ezt egy ideig nem tudta mire vélni és csodálkozva hallgatta a karácsonyi muzsikát. Szerencséjére ettől is megszabadult mert leszakadt a madzagja…

A karácsonyi vacsora alatt többször kellett rekciumozni az ebet, mert ő is az asztalra akarta tenni a fejét, nehogy lemaradjon valami jóról, majd nagy nehezen megadta magát és lefeküdt az asztal alá. Ez lehet nem volt a legjobb ötlet, de igazán csak éjjel derült ki. Ugyanis PrezLee kipihente magát!!! És emiatt egész éjjel mocorgott. Kezdte azzal, hogy a ruháimat lepakolta, majd a papucsomat kezdte el rágcsálni, pechére felébredtem és mindent magasra helyeztem. Ekkor kezdte az ajtókat nyitogatni, a redőnyt félig letépni, majd a szüleim szobája fele vezető ajtót próbálgatta. Persze ez olyan 10-15 perces szundító szünetekkel, hogy azért kelljen minden alkalommal megébrednem a tevékenykedésére!

Mikor végre ezeket is megunta, nekifogott a flakonnal játszani, ami természetesen a síri csendben jó hangoskodás volt. Ezt is elvettem tőle, ekkor kitalálta, hogy csak ül (feszesen vigyázzba vágja magát) és nyafog meg sípol. Leteremtettem egyszer kétszer, erre befejezte és úgy tűnt végre nyugodtan alhatok egy két órát, de kiderült, hogy tévedtem.

Egy adott pillanatban, arra ébredtem, hogy olyan 15 centire a képemtől egy nagy barna dobermann fej bámul a képembe meredt szemekkel, enyhén megbabonázodva. Ahogy kinyitottam a szememet farkas szemet néztem ezzel a tüneménnyel, ami hirtelen átváltott egy örvendő dobermann fejbe, mert gondolom észrevette, hogy sikerült felköltenie, és akkor jááááááácccuunnkk????? pofi következett. Neeem jáccunk, pucolsz a helyedre… aham, gondoltam én, mert ekkor ő már játszott és a takarót cibálta le rólam meg a párnámat akarta ellopni… Érdekes módon a rokonaim jutottak eszembe 😀 mégpedig azok, akik szerint a “dobermann nézi az ember nyakát” – innen lehet folytatni, hogy azt képzelik, hogy nézi és a nyakára fog szökni. Mert PrezLee kétségtelenül nézte a fejemet, meg a nyakamat, de alig várta ébredjek meg… s gondolom szívesen képen nyalt volna ha nem nyitom ki a szemem idejében…

Valami 8 óra körül jutottam el oda, hogy “megszabadultam” tőle és pár órát ezután aludhattam… ugyanis ki lett csapva ökegyelme az udvarra, meg a konyhába. Érdekes, hogy otthon soha nem csinálja az eszét, éjszaka alszik… de itt… tudja a fene, itt totál bedilizik…

A ledes nyakörv kérem kipurcant. Jobban mondva megszakadt a szál, nem bírta a strapát, vagyis fikarcnyit se ér- mint ledes nyakörv!. Az ötlet remek lett volna, és PrezLee mint karácsonyfa pótlék is jól nézett ki, de a második használatkor felmondta a szolgálatot. Igaz, a hibás valahol én voltam.. NA 😛 nem azért mert a nyakára én tettem fel, hanem egyszerűen azért mert a vékony lánccal használtam és egyszer keresztbe állt a lánc a ledes nyakörvén, ami gondolom az első feszítéskor jól belevágott a vékony szálba. Na nem baj.

Csináljunk úgy mint Micimackó amikor a mézet megette a bögréből és, hogy mégis vigyen valamit ajándékba Fülesnek, hát nekiajándékozta a csodaszép bögrét, amire Bagoly ráirta, hogy “boldog születésnapot”… szóval örvendjünk, hurrá hurrá, mert legalább mint fényvisszaverő nyakörv megmaradt, és nem is kell izguljak, hogy kifogy az elem :D… a ledes gyűrűnél kevesebbet tartott, ellenben kicsit drágább volt 😀 Még szerencse, hogy a további ledes izéket is megrendeltem, valahol nem biztam én ennek a nyakörvnek a hosszútávú használhatóságában!!!

😀 Ezt most szerintem kevesen találnák ki!!! De ez lett Győzőnek a legújabb beceneve 😀 Pobeda. Mint az orosz óra márka, csupáncsak azért mert állítólag (a tv szerint, és mint tudjuk a média nem mindig mond igazat …) az, hogy Pobeda azt jelenti, hogy Gyözelem 😀