Az eredeti recept szerint Tejszínes mandarinos csirkemell volt, de hát valahol semmi érdekes nincs abban, ha az ember pontról pontra megcsinálja az eredeti receptet. Talán első alkalommal érdemes, hogy legközelebb legyen viszonyítási alap, de végül is ugyanolyan mókás elsőre “belekontárkodni” és ha nem sikerül, akkor másodjára talán elolvasni még egyszer azt a receptet, most már pontosabban…
Elmentem soppingolni végül is. A hideg miatt kellett beszélnem egy jó fél órát magammal, hogy na indulj, menj, hajrá, stb, de végül is “aránylag” egyszerűen ment a meggyőzés… mert valamennyire muszáj volt. A vendégek már tutira beígérkeztek, s nem mondhattam nekik, hogy óóó bocsi, nem tudtam, hogy ma ilyen hideg lesz, én meg dög vagyok kimenni vacogni, és ne haragudjatok, de halasszuk el tavaszra, addig hibernálok a jó meleg szobában.
Nos ez volt az egyik ok… a másik meg az, hogy tegnap felfedeztem, hogy a bakancsom megunta az egészet és a feladta a szolgálatot, a pindurka hasadásból egy tátongó lyukszi lett, meg felpattant az elején egy jó adag .. mindegy, hogy mi, szóval szevasz bakancs köll ám másik helyzet alakult ki.
PrezLeet elrendeztem, majd egy csont társaságában magára hagytam, és elindultam. Valami két óra alatt megjártam az egészet, majd nagy hősiességem megünneplése végett délutáni szépségalvást iktattam be. Prezlee rendes volt, közreműködött, az ébresztőóra elött csak 20 percel költött hamarabb. Séta következett, majd nekiálltam főznicskézni.
A recept jól módosult, mert természetesen mint minden jóravaló étel ez is hagymával kezdődött, majd a fűszerezés is kicsit különleges volt, ugyanis volt magyaros fűszerkeverék és török fűszerkeverékem itthon. Egyik egyik kezembe másik a másikba és vaciláltam, hogy melyiket használjam. Egészen addig, míg azt mondtam török, magyar, egy gyaur másik nem, mit számít, egyezkedjenek ott maguk közt a húson, én biza fele ilyen fele olyant használok. Olyan lett ez mint a mesében jól sikerült vegyes házasság 😀 FINCSI… Na meg fél marék oregánó, bazsalikom, rozmaring és miegymás is került az ételbe. És természetesen gerezdekre szedett mandarin helyett, kis kockákra vágott narancs, illetve igazi tejszín helyett “édes tejfől” meg rendes tejfől keverve. A többiekben az elkészítés hasonlított a receptben leírthoz.
7 órakor megérkeztek a barátaim, persze kutyástól, és ekkor elkezdődött a hacacáré. Mert PrezLee mindenkinek örvend aki hozzá jön látogatóba, ha van kutyája, ha nincs neki, de ha kutyát is hoz, akkor boldogsága határtalan. Negyedóra szökkentyű, porgentyű és egyéb hasonló szerepek eljátszása után a “nyafi ária” kezdődött mert Cora nem akart vele játszani és ezt nagyon méltatlannak találta az urfi. Ráadásul kapott is a fenekére vagy kettőt, hármat, az újságtekercsel, mert rémesen sokat hisztizett, és nem akart semmiképpen a helyére meni. Jó félóra jelenet rendezés után lecsillapodtak a kedélyek, de ekkor kezdödött a másik kutya fürdetése.
Eddig Cora az egyetlen aki a fürdetési torturára önként bemászott a kádba! Nem akartam elhinni, de tényleg, egyedül indult el, kicsit kellett a hátsó lábait segíteni, mert magasabb mint az a kád amelyez hozzá van szokva. A kádba is tiltakozás mentes volt az egész fürdés.
Pár kép is készült természetesen… PrezLee itt is mindvégig lelkes szemlélő illetve besegítő volt. Minduntalan a kutyalány füléről nyalta le a vizet.
Fürdik a szép leány:
PrezLee meg természetesen segít…
Ezután már lecsillapodott az úrfi is és inkább a labdáját szedte szét miszlikekre
Cora meg, mint a jógyerekek fürdi után szundizott egyet:
Két nagy kutya kicsi helyen is elfér (nehezen 😀 )
A vége fele már szerencsére mindkét eb megunta a helyzetet és lepihentek egyik jobbra, másik balra, lehetett normális emberként beszélgetni egyet a vacsora után. Majd egy rövid sétára is mentünk a két kutyával, de a fürdetésre tekintettel Cora felvette a Star Trek ruháját:
Indulás előtt meg egyik gazdijáról a másikra tekintgetve “na megyünk már szemekkel”…
