Kategória: Ontopic

Hát ő se kell menjen a szomszédba egy kis “gonoszságért” ami azt illeti… PrezLee ugya a kényes, fényes városi kutya… legalábbis a falu szemében így van számontartva. Aki ugyebár kocsival utazgat, ide oda van hurcolva, neki mindent szabad, a lakásban lakik (hüüü igaz???) meg társai. Persze emiatt rengetegen a faluból úgy gondolják, hogy nemvagyunknormálisak… Ráadásul Győző is még mindig bent lakik, vagyis persze napközben az udvaron tanyázik, de azért éjszakára még a konyhába alszik…

De a gonoszsága az nem ebből jön… hanem, hogy Győző soha nem akar a pokrócra feküdni… a csupasz betont kedveli a legjobban, arra úgy terül ki mint aki éppen napozok. Mert van neki pokróckája, meg szőnyeg… Nem kell… csak akkor, és csakis akkor ha ott van PrezLee… Mert akkor “gonoszul” úgy intézi, hogy ha lehet mindkét pokrócra terüljön el… És leginkább a PrezLeejét használja.

A kert tiszta latyakos lett… aránylag elfogadhatónak tűnt mikor megérkeztünk, de a két “kicsi” ki lett terelve az udvarra, ahol annyira összetapicskoltak mindent, hogy most minden csupa sár… de hogy a két kutya hogy néz ki!!! Na hát szörnyen! PrezLee olyan szürke lett mint az unalom (az szürke nem?) , meg foltos, meg koszos, de Győző… hát készült néhány kép…

A” szerencse”, hogy a melegben hamar megszárad, kihullik a bundájából az egész és kifehéredik… csak úgy magától. Persze egy homokbuckán ébred meg reggelre , de legalább nem maszatol mindent össze például farokcsoválás miatt… Próbálták anyukámék lemosni a lábait, de mikor itt van PrezLee akkor ez nem kifizetődő mulatság… ugyanis a következő félórában ugyanúgy néz ki!  Jelen esetben készültek képek 😀 , majd holnap betoldom őket, mert nincs nálam USB kábel a fotógéphez…

Történt ma, tudja a fene hány órakkor… mert aludtam, délután. Ja és nem is akkor történt, hanem utána amikor felébredtem.  Eszembe jutott, hogy kéne menni… sakkor felcihelődtem és kb semmi perc alatt pakoltam össze… de PrezLee már érezte, hogy VALAMI történni fog… Hogy ez nem olyan sima séta, hanem ez valamivel több mint a séta… nekifogott veszettül rohanni előre hátra. A képére ki volt írva a boldogság. Előre rohant az ajtóig, vissza, majd megint előre, egy két vakkantás, szoval örömmámorban uszkált (szökkent) …

Elgondolkodtam, hogy HONNAN tudja??? Abból, hogy egy két cuccot beteszek a táskába? Egy szót se szóltam hozzá… csak jöttem mentem… mondjuk reggelente is szoktam elmenni otthonról, úgy hogy a táskába csomagolok… ugyanabba a táskába. Olyankor nem ugrabugrál, nem vidámkodik… és otthon is szokott maradni… Na de őkegyelme most nagyon is jól tudta, hogy ebből menetel lesz, és ő se marad itthon.

Nem igazán füllik a fogam ahhoz, hogy a fellegvárra vigyem a “gonosz dögöt”… így gondoltam egyet és nagyot, becsüccsentünk a kocsiba és kimentünk a Bükkbe… Ja… azt hiszem péntek délutánonként nem kéne gondolkozzak egy csöppet sem… nem az első alkalom, hogy hülye gondolataim támadnak, amiről persze csak akkor derül ki, hogy hülyeség amikor már úgyis mindegy… Mint a déli 3 órakor való Kolozsvár-Várad útvonalon kocsikázni (pénteken…). Most nem volt éppen dugó, csak kicsit több autó furikázott az utcán, ami mondjuk csak annyiból volt baj, hogy lassabban értünk oda… de volt naaaaaagyon borus égbolt…

Jó, ez most tán nem fog visszafordítani, de valahogy ilyen időben a felázott talajon, a sárba nem igazán van kedve az embernek sokat bóklászni. De azért mentünk egy csöppet… fel a dombon, meg le, meg egy kicsit az erdőben, majd kiértünk egy tisztásra… ami tele volt szeméttel… Szörnyű milyen szemetet hagynak maguk után az emberek … siralmas…

Végül szép lassan visszaindultunk, még egy kicsit közben gyakorlatoztunk PrezLeevel, gyere ide, ülsz, fekszik, maradsz, nem akart elrohanni, és normális távolságokra kószált végig…

Megint van új pórázunk! Egy ideje úgy tűnt PrezLee pórázfogyasztása kissé alább hagyott, de a multkor bebizonyította, hogy ezen tevékenységét nem felejtette le… ennek következtében 2 hetet jártunk sétálni a kölcsön pórázzal, ami egy jó vastag lánc volt…

Ezen kölcsönpóráz miatt meg akkor is kesztyűt kellett hordanom, amikor kint nem volt olyan rettenetes hideg… lévén, hogy fémből volt, fagyott rá a kezem. Ugyancsak a póráz miatt, egy nap fura dolgot vettem észre… csak akkor még nem tudtam mitől vannak… a kezemen hatalmas kék foltok jelentek meg… Először azt hittem, hogy a játék hevében PrezLee elkapta a kezemet, és akkor ütöttem meg, vagy a nyakörvével, vagy netán nekimentem az ajtófélfának, szóval teljesen tanácstalanul néztem magam elé, hogy mégis HONNAN ekkora kék foltok… Tippeltem, hogy a láncal lehet kapcsolatos, és következő sétakor meg is érkezett a bizonyíték!!! Az történt, hogy “lábhoz” gyakorlás közben, enyhén lazább pórázzal mentünk, majd mikor PrezLee húzott… vissza lett rántva a póráztól! Igen ám, de a póráz lévén hosszú, kígyozott egyett és csattant a közepe a kezemen… Na igen, két ilyen “csattintás” után azonnal tudtam, hogyan szereztem be a hatalmas kék foltjaimat!

Na de most nem vettem neki fémpórázt, hanem olyan fajtát ami eddig is volt…

Elment az esze a drága kutyámnak… Az éjjeli adatmetnési akció után nem tettem el a laptopot az asztalomról. Persze ennek következtében mindenféle kábel lógott össze vissza. Többek között a laptop tápkábele…

Persze  mindez mellettem, valami fél méterre… Egyszer csak.. PrezLee vakkantgat a “történésnek” és mikor odanézek szikrázik a kábel! Mi a franc? Kirántottam a konnektorból, majd leordítottam az ebet, aki helyre is pucolt azonnal és megnéztem a kárt… Hát… elrágta kérem a laptop tápkábelét… szerencsére a “kisáramos” részt… ami az átalakító után volt.

Na jó… nem kimondottan tragédia, elvégre meg lehet forrasztani azt a kábelt, csak rémesen idegesítő, hogy eddig soha nem nyúlt a kábelekhez és most …”vénségére” bolondul meg??? Ej a csuda vigye el!

Még jó, hogy nem csapta a földhoz a 220V! Ja és mindezt úgy, hogy… fél méterre volt tőlem, zene se szólt, semmi, egyszerűen dolgoztam és nem figyeltem rá eléggé… Rémesek tudnak lenni néha…