Tegnap hirtelen szögezték nekünk a kérdést, hogy megyünk-e? Végül megegyeztünk, hogy ha elvállalják tőlem a mosogatást, akkor hajlandó vagyok “feláldozni magam”. Hmm így történt, hogy elmentünk világgá egyet. Kicsi autókázás, kicsi ez meg kicsi az, végül kaptunk egy szuper helyet, ahol mi voltunk meg valami kóbor madarak, itt PrezLee ki lett csapva a kocsiból, és egy darabig szaladt a kocsi mellett, előtt és néha után. Jó sáros lett a zeb is, a kocsi is.
Persze készültek képek, ahogyan üldögélt a kocsiban, ahogy elaludt, meg ahogy igyekeztem letörölgetni róla a sarat.
Érdekes, hogy semmi perc alatt “tulajdonába” vette ezt a kocsit is. Mikor készültünk beülni, alig volt idő a pokrócot elrendezni, mert ő mindenáron be akart mászni. Mikor megálltunk, kiszálltunk a kocsiból, azonnal áttelepedett a sofőr melletti ülésre és onnan figyelt. Illetve “megvédte” a kocsit valami bámészoktól 😀
Finom vegyesen vannak, össze meg vissza. Eszetlen tyúk a lelkem néha, rém idegesítő máskor… de még mindig csodálkozom.. HOGYAN TUDTAM ÉLNI 3 ÉVET kutya nélkül? Hogyan tudtam létezni egy ilyen imádni való “zavaró tényező” nélkül? Mert az.. akárhogy nézem az. A hétvégén pl. miatta lemaradtam egy buliról. Nem hagyhattam volna magára egész éjszaka és “kitudja mikor érek haza reggel” módra. Pedig torta, barátok meg minden volt a pakliba. De más városban… nekem meg nincs jogsim, úgyhogy… ez van 😀 maradtunk itthon mint nyugdijasok és smseztünk a többiekkel.. Jó buli mi? De mindezen hátrányok ellenére, és még sok egyéb idegesítő tényezők ellenére is… csak bambulok és nem értem… hogyan létezhettem eb nélkül annyi ideig 😀
Egy percig se bánom ezt az agyatlan ebet…
Na sok a szöveg itt vannak a képek (kicsi kínai turista módon)
“Singing in the rain” – csurom vizesre áztunk egyik este… és igen, eljártuk a singing in the rain-t. Neki nem tetszett annyira, nekem jobban. Ja meg nagy premier 😀 első közös kép . Csak hogy lássa mindenki, én is létezek nem csak ő. A gyengébbek kedvéért a nagyon ázott vizes csürke én lennék. Rajta kevésbé látszik …
Nehéz az élet… és elaludt, a fejét a lépcsőre hajtva 😀 annyira édi bédi, muszáj fotózzam. Csak az a baj, hogy amiért “gonosz” és mindent elront, a fotógép általában nagyon védett helyen van. Amíg odaérek, hogy megszerezzem, megmoccan 😀
itt uncsizik és rombol 😀
Evett 😀 rizs is volt a kajába. Azonnal látszik, mindig marad az orrára ragadva egy pár szem.
Hörögve morogva meg akarta enni a saját lábát, és mint látható, az ágyát is költöztette azelőtt… mert nem mindig tetszik neki a lépcső alatt…
Márkás Kappa labdája volt ám neki… 2 napig. Aztán most van egy kipukkantott márkás Kappa labdája… Még mindig szereti de focizni már nem lehet vele. Az igaz, hogy nem is ajánlott, ugyanis a focizni vágyókat hamar elintézi… A lábukat akarja megharapni azoknak akik a labdát célozzák meg. Még mindig keresünk önkénteseket egy focimeccsre. Eddig senki nem jelentkezett 😀 Vajon miért?
Kényeztetve…
Kutyaélet heh??? ja ja …
Elég hülye alvó póz, de kell hagyni az egyéniségét ugye kifejlődni, asszem ezek mér EU normák is … Kissé azt a “leborult szivarvégét” mondás jut eszembe róla…
Ismét a kedvenc… néha féltékenységi rohamaim is vannak, de még türtöztetem magam…egy nap majd odacsapok… vagy kizárom a zebet a helyiségből mert ez nem járja, hpgy őt mindenki simogatja UGYE igazam van???
A kis inas…
“Hát ez mög mi?”
Még volt egy két sorozat, de most nem lelem őket 😀 Egyelőre ennyi…
Hát felesleges volt aggódnom. De azért jó, hogy ezzel azzal felkészültem. Pokróc, hasmenés elleni pirula, gumikacsa és társai. Az úton nem volt semmi baj, és rájöttem, hogy neki mindegy milyen autóba ül addig a pillanatig amíg az autóba ülhet a hátsó ülésen. Menet közben megálltunk egy félreeső helyen itt kirohanta magát, persze megtalált egy hatalmas pocsolyát és egyenesen belecaplatott. Valami nedves zsebkendőkkel letöröltem, de a tappancsairól nem sikerült leszednem rendesen, erre gondolta ő, megkíméli a saját pokrócát, bepattant a kocsiba, majd egyenesen az első ülésre telepedett.. Jó, azt is letöröltük nedves zsebkendővel…
Mikor megérkeztünk ez a bolond eb olyan lázba égett, hogy majdnem vonszolt maga után, mindent meg akart nézni, megszagolni, hiszen ott még soha nem volt. Egyszerűen látszott rajta, hogy remeg az izgalomtól, hogy akkor most mi van. Kétszer jól meg is cibáltam mert majd kirángatta magát a kezemből.
Végül felértünk a lakásba, még le se vettük a kabátunkat mire PrezLee uraság már birtokába vette az egészet. Ki be rohant minden szobából, megnézett, megszagolt minden félét, majd meglátta a tükörben a “másik” kutyát. Na erre rendezett egy cirkuszt 😀
Miután kinevettük magunkat és nekifogott a labdát gyilkolászni, ott hagytuk a lakásban, szerencsére ilyen téren le az összes kalapokkal, ha ott a pokróca a világ végén is hagyhatom, megvár. Nem nyafog, vinnyog, hanem kicsit rosszabb 😀 Nekifog szétnézni és tevékenykedni. Valami negyed órát hiányoztunk és mire visszajöttünk 3x+konyha+fürdőszoba ajtaja tárva nyitva volt, annak ellenére, hogy a folyosón hagytuk… és egy két dolog el volt mozdítva a lakásban. Párna meg cipő… Kárt nem tett semmiben 😀
Ezután egy csendes, kellemes este és délután következett volna ha nincs ott PrezLee, de mivel ott volt rengeteget kacagtunk.. hol rajta, hol saját magunkon. Estére abban a szobában, ahol én aludtam leterítettem a pokrócát (a mobilt) és nagyon ügyesen aludt az ágy végében, nem indult meg járkálni, nem akart az ágyra mászni.
Reggel 6 órakor elmentünk városnéző sétára, na meg egy kicsit megmozgatni a legényt, hátha akkor kicsit nyugodtabb lesz napközben. Nem is volt vele baj, persze néha kellett irgum burgumozni vele, meg helyre teremteni, de a lényeg az volt, hogy imádta a köztünk való jövés menést. Volt, hogy önként elvonult, megkerestem és az ágy mellett aludt, volt, hogy hozott labdát kicsit játszani, volt, hogy odament valakihez (és ez gyakran előfordult) és kicsikart valami simogatást… És volt hogy kikövetelt valami kaját.
Persze ahhoz képest, hogy az enyhén hiperaktiv gyerekek jutnak eszembe róla, és már kezdem azt gondolni, hogy ő is valami olyasmi, egészen jól megvoltunk. Visszafele az úton nézelődött kifele, majd elaludt. Azért kimerítő lehetett neki is ez a “herce hurca”, na nem fizikailag de a sok friss élmény, a sok új ember akinek egész nap örvendhetett, szóval ez kikészítő azért neki is.
Következzen pár fotó 😀
PrezLee néz ki az ablakon… csodálatos idő volt, na meg dugó rendesen
s olyankor mit csinál az ember? Hát fotózza a fotótémát…
illetve vezet ugye…(szegény én :((( utccsó előtti vezetés nap volt a 30 napos “böjt” előtt…
PrezLee uraság meg hátul tovább csintalankodik 😀
mi ez mi az mindent meg kell nézni…a Bonchidai kastélyt is… kívül belül persze!
majd ettől az élménytől elfáradni és jókutya módjára elaludni végre …
megérkezés után herceg módra elfogadni a kényeztetések különböző formáját…
hülyeségeket tanulni, mint például, hogyan kell a csapból vizet inni…
majd ellesni a nagyfiúktól a mosogatás technikáját…
ja értem akkor azt a víz alá teszem…
és akkor tiszta lett! Nahát ez fantasztikus 😀 😀
s akkor egy kis gondolkodási idő…
meg egy méla pofi… egy kicsavarodott alvás…
aztán segített főzni… és megtanulta mi a zöldborsó!
ismét alvás következett… egyesek meg irigyelték 😀
majd másnap következett…
elvolt egy ideig a labdájával
amit persze ott “szedett össze”
és föltétlenül fontos volt, hogy én is benne legyek a játékban, ami abból állt, hogy odahozta a labdát, majd morfondírozva elvette tőlem és elment…
kicsi bámészkodás következett:
majd még egy filmnézés, amit őkegyelme végigaludt, és az úton hazafele sem történt semmi érdekes.
Hühh … kezdjem tán az elejétől. Már rég nem voltam semmiféle ilyen kutyás megmozduláson, és még mindig nem tudom eldönteni, hogy vigyem-e PrezLeet kutyakiállításra. Gondoltam, elmegyek, részt veszek mint külső megfigyelő, aztán ha rám tör a hirtelen vágy, hogy mutogassam az ebem és nézegessék a szakértők mi a jó, mi a standard és mi nem, akkor benevezek a november 14-15. megtartandó kolozsvári kutyakiállításra… ha nem akkor meg 😀 láttam én egy halom szép ebet, fotóztam és rájöttem, hogy nem akarom vinni …
Kezdődött azzal, hogy 7 órakor ébresztettek… majd 10kor felébredtem nagy nehezen. A gonosz dolog az volt, hogy pénteken én kivittem PrezLee uraságot falura, mert készültem menni, de mikor reggel kinéztem a fejemből és megláttam milyen az idő, hát biza én befordultam és aludtam még egy sort.
10-kor azonban kinyitottam a szemeim és hű de gyorsan elkészültem, mert fantasztikus idő volt kint. Jó, elértem Tordára, a stadionhoz, erre úgyanaz a Dejavú fogadott mint tavaly… A stadionnál én voltam, na és valami fiatalemberek készültek menni focizni. Vicces mi? Hát nem volt az… végül a másik oldalon, egy icipicit odébb, A “Pelicanul” strandnál látok egy nagy rakás autót… Persze a kiállítás ott volt, végül megkaptam én is.
Hát, voltak néhányan, volt egy pár kutya is, na persze számszerűleg nem tudom mennyi, és nem hasonlítható össze egy kolozsvári kutyakiállítással például. De ahhoz képest elég sokan voltak. Eredményeket természetesen nem tudok, ez a szakértők dolga, hogy figyeljenek rá, de…. hoztam néhány fotót.
És jaj jaj jaj újból ismét és még mindig úgy beszerelmesedtem, hogy jaj csak na, meg irgum burgum, meg hogyismondjam!!! Volt ott 2 Bull Terrier akiket meg is simizhattam, sőt az egyik leányzó mindenképpen szerette volna közelebbről megismerni a fotógépem és annak a lencsevédő kupakját… Annyira szimpatikus, helyes és szuper kutyák ezek, hogy ha adták volna azonnal felkapom és hazaviszem őket. Persze mint kiderült, hogy látásból tegezem a gazdikat 😀 Szóval most már csak a kertes ház szükségeltetik és meglesz KrumpLee is 😀
Következzenek a fényképek… véletlenszerű válogatás.
Este van már késő este, ki ki nyugalomban… kivétel PrezLee aki valami bolond hörcsög módjára megindult éjszakai műszakban rosszalkodni. Kéne dolgoznom, és alig várom, hogy elaludjon, mert akkor oda tudok figyelni. Erre hallom, hogy tologatja,rendezgeti az ágyát, amit általában hagyok, mert becipeli a szoba közepére, majd alszik… Amolyan “csendben van” akkor békét hagyok mert ki tudja meddig tart a nyugalom…
Aztán felkelt, és sétált egyet a lakásásban… nem figyeltem egyből fel, de szerencsére mégis odasandítottam, mert nem mocorgott többet, nem rendezte az “ágyneműt”… és igen, akkor látom, hogy immár az olajos üvegemet próbálja kinyitni. Az ábrázatára az alkoholisták “kaptam piát” képe volt kiülve és nagyon csalódott lett mikor rászóltam…
A fotóval kapcsolatban megjegyzem… nem én tettem az olajos flakont oda ahol van…
Hát… tegnap sikerült betörnie egy ablakot. Szerencsére a sajátunkat… és szerencsére a lökött nem vágta el magát. Az egész úgy történt, hogy a városba készültem. És persze ha én indulok, akkor ő is indulatba jön, utolsó pillanatig reméli, hogy ő is jön. Heves lesz, meg ugra bugra, várja, hogy mikor mondom a mágikus szavakat. Persze valahol azért sejti ő, hogy talán ez nem olyan menetel, mert másképp ugra bugra mikor sétálni készülök és másképp mikor nélküle… Szóval ilyen felborzolt hangulatban szökken jobbról balra a szobában, amikor megszólalt a csengő. Hát a postás volt kérem szépen, de a csengő hangjára PrezLee vetődött, ezután nagy csörömpölés hallatszott, majd egy megszeppent PrezLee hátrált az ajtótól.
Végül kikiabáltam a postásnak, hogy várjon egy kicsit, morfondírozva kivittem az ebet a másik szobába, gyorsan leellenőriztem ha a vér nem ömlik belőle, ami bizonyára nem történt meg mert csíkot húztunk volna… majd rázártam az ajtót, beengedtem a postást, meghallgattam a szokásos sirámait, hogy milyen veszélyes ebem van stb, a sajnálkozását, hogy betört az ablakom, majd kiengedtem a postást, még egyszer leellenőriztem, hogy nem-e sebesült meg a drága majom, majd lefotóztam a művet és végül összesepertem az egészet.
egy kicsavarodott alvás…
majd még egy filmnézés, amit őkegyelme végigaludt, és az úton hazafele sem történt semmi érdekes.
