Kategória: Fotók

A tegnap előtti tekergés alkalmából készült pár kép. Nem látszik a legjobban, de elhihetitek, rémesen koszos volt!  Na meg egy két kép, hogy merre jártunk

Úgy néz ki nem allergiás vagyok hanem himlős 😀 De már a végén járok és jelentem túlélem, nem marad ám PrezLee árván! A csoda tudja honnan kaptam el, sokat gondolkoztam rajta, de nem tudok rájönni.

Rendes volt az ebem ezekben a napokban, nem zaklatott túl sokat, mert amúgy is eléggé irritált voltam a helyzettől, mindenütt kiütések rajtam és persze viszket minden ezerrel… nem hiányzott volna egy teljesen agyament eb, mert az nagyon fárasztó tud lenni.

A mai séta is rövid volt, épp kivittem a háromszögbe, hagytam egyet menjen körbe, szagolja végig a fákat, majd tovább akartam menni, a szokásos körre, de valahol nem tűnt jó ötletnek. Szédülés szerű érzéseim voltak, úgyhogy inkább hazabattyogtunk szépen öregesen.  Délután azt hiszem lázam is volt, minden esetre olyan voltam ám mint valami szentlélek, és a kence amit a patikába adtak viszketés ellen, sem segített sokat a kinézetemen 😀 ugyanis fehér volt, és persze abból jutott a párnára is, a párnáról a képemre is, egy kis pihenés után tükörbe néztem és majdnem elkezdtem visítani, hogy jaj szellem… pedig csak én voltam, hófehéren.

Ahogy mondják, jobb később mint soha, bár ebből a “tapasztalásból” szívesen kimaradtam volna… most már tudom, a himlő kimondottan kellemetlen. Nem ajánlom senkinek…

Kicsit később, hogy mégiscsak legyen foglalkozva az ebbel, játszódtunk egy sort. Mivel ilyen sebesült voltam, semmiféle hurcibálós játékra nem volt kedvem, így más mókát találtunk. “megparancsoltam” neki, hogy vicsorogjon, aztán a következő grimasz sorozat lett belőle…

Hihtetlen mennyire “putyin” képű tud lenni néha és mennyire kifejező máskor. Van amikor nézem és egyáltalán nem tudom kitalálni mi lehet a fejébe, milyen szándékkal bámul ki onnan, van amikor teljesen nyilvánvaló hogy “teszem magam, hogy vicsorgok és megijesztelek”.  Egyetlen kimutatott vicsor mellé se került semmi olyan ami ijesztő lett volna. Olyan az összes mint a falcs mosoly. Aki látta már vicsorogni az tudja, hogy ezek tanult “arcjátékok”. Amúgy nagyon randa tud lenni mikor “komolyan vicsorog”.

Az enyém, nem az övé…

Hihetetlen de ezt az ebet minden érdekli 😀

Történt ugyanis, hogy előszedtem a cuccokat kicsit rendbeszedni a körmeimet. Gondoltam ha már HÉTVÉGE van :D, miért is ne szórakozzak el ezzel a tevékenységgel. A polírozó divájsz ellenben nagyon felkeltette PrezLee érdeklődését, főleg az a fele amely elkezd szépen csipogni, amint a körmömet igazgattam vele.

Végül egy “csendéletet” készítettünk, ahol nagy érdeklődéssel fogadta a körömápolás kellékeit…

na és még egy kép csak úgy mert lökött dinnye:

Pardon, háziállatok és PrezLee dobermann :)))  Ugyanis, PrezLee imád minden háziállatot, kivétel amelyeket nem szeret. A pulyka urat azt hiszem nem szereti, mert rémesen tud csinálni, megnézte vagy kétszer, hogy mi ez a furcsa szerzet, majd jobbnak látta inkább elkerülni. Sokkal jobban érdekelték a friss kis gidák, azonban ők nem voltak annyira kíváncsiak PrezLee barátságára és a biztonságos magasból tekintettek le rá.

A vicces, hogy azon a lépcsőn csak Balázs kutya megy fel, a két úri eb, vagyis Győző meg PrezLee csak a lifttel tud közlekedni.  Győzőről nem is kell mondanom, hogy jóba van a pulykával, vagy hát inkább nem érdekli már a madár (pedig de finom husi :D), és egy kicsit tart tőle ő is. A kecskéket azonban tereli. Néha az embereket is…

S akkor következzenek a képek:

és … PrezLee meg a szelet csirkemell 😀

Nem is meg rosszul a sora ugye ugye…

Na összefoglalva elmondhatom, hogy PrezLeeből és győzőből is háziállat tisztelő ebek lettek, nem támadják, nem vadásszák őket. Kivétel a macskák, bár amilyen lökött az ebem, azok is leginkább azért érdeklik, mert elrohannak és nem tudja őket megszaglászni. Bántani szerintem PREZLEE nem bántaná őket. Győző azonban már kinyírt egy macskát, pedig ugye ő a bundis, szőrmok plüsskutya…

A hétvége az kicsit másképp alakult végül mit eredetileg tervezve volt, ugyanis vasárnap elutaztam egy közeli városba. És az időjárás miatt nem vihettem magammal PrezLee kutyát. Így még szombaton kiautóztam falura, és vasárnap reggel már fent volt a hegyen a kutya apukámmal és a másik két ebbel. Jól megjárták magukat, hatalmasat jártak, PrezLee kirohanta magát és még mindig nem fáradt le rendesen 😀 El kéne adjam Duracell reklámnak, mert hihetetlen mennyire bír rohangálni.

Aztán meglógtam, elmentem szülinapozni. Eredetileg PrezLee is meg volt hívva, csakhogy ott kutyával ellenséges viszonyok is uralkodnak a lakásban, úgyhogy be nem jöhetett volna, az udvaron meg nem lehet hagyni ilyen időben. Odafagy a kis “csóré” feneke. Ezért falun maradt a szüleimnél, én pedig meglógtam ünnepelni. Majd estefele visszatértem falura, felszedtem ebem, majd hazakocsikáztunk.  Hát ezután PrezLee lefeküdt és egyetlen nyikkanása se volt. Persze kiderült, hogy délután még egy két órás rohangálásban volt része, tehát lefárasztotta magát rendesen.

Ma hétfő és régen volt ilyen “jó” kutyám nekem 😀 Szinte egész nap aludt, még horkolt is, meg a hátán kinyúlva, a délutáni sétakor meg alig próbált meg húzni. Miután visszaértünk kb egyszer nyitotta ki a szekrényajtót, majd egyszer a fürdőszoba ajtót és visszafeküdt megint horkolni.

Pár kép…