Kétoldali izlésficamnak, vagy akár tudathasadásnak is lehet nézni a PrezLee fekhelyére kerülő huzatokat… de szó sincs erről. Egyszerű gazdasági okai vannak annak, hogy PrezLee mindenféle színű fekhelyen fekszik. Szegénynek remélem nem lesznek emiatt semmiféle hajlamai, mert egyik nap virágos, rá két napra motorbiciklis fekhelyen fekszik, aztán tudja a fene miféle macis akármit teszek a becses feneke alá!!!
De ki a bánat győz “nemnormáliskának” állandóan friss fekhellyet biztosítani, mikor egy ilyen huzat valami 24 órát tiszta, majd lesz elfogadható, aztán hú de koszos és végül jesszus, gyere cseréljem le… Ennyi idő alatt képes a fehérből feketét csinálni. Pedig mikor eszik elszedem előle… Nem is merek belegondolni, hogy egy bundásabb egyed mi sarat össze tud hordani…
S akkor kitaláltam, hogy keresek neki nagy párnahuzatokat. A szekond hendből. És persze az ember keres, akkor talál… ezeket sikerült kihalásznom ma 😀 Neki tetszik, azon nyomban birtokba vette…
S akkor következzenek a képek 😀
Az első kísérleti dolog:
Tulajdonképpen a harmadik, mert a második fehér volt, oly hamar bekoszolodot, hogy még csak fotózni se jutott időm:
A vad motorbiciklis… ezt csak a földre terítettem és mint aki honfoglalót játszik, azonnal ráült 😀
A sárga pöttyös vagy amöbás (egysejtű, paca szemmel, szellemkollekció vagy nem tudom micsoda)…
és persze az elmaradhatatlan macis…
Közös kép, a még ép fekhely huzatokkal… maradjon meg legalább ez, mert a huzatok tuti biztos nem lesznek hosszú életűek… ha nem más a sok mosástól pusztulnak meg, de e a jobbik eset lenne…
A büszke tulaj…
Meg egy dobermann pofi is … bónuszként…
