Na vajon mi??? Foto, fénykép, photo, image, picture, pikcsár… aki ebből nem érti az úgyse fogja megérteni
Ez egy olyan helyzet volt…amikor PrezLeere rájött a hoppárlé. Mindenképpen annyira közel akart hozzám ülni, feküdni, hogy lökött el a székemmel együtt. Ja és nem elég, hogy túl közel fekszik, de még mocorog is, meg fészkelődik, csak nehogy nehogy oda tudjak figyelni arra amivel épp foglalkoztam. Nagyon sunyi egy állat… komolyan mondom. A legcsavarosabb trükköket veti be, csak figyeljek rá. Persze rögtön és azonnal, ahogy neki ez eszébe jut.
Bolond ez a kutya 😀 De annyira jó, hogy ilyen bolond… Amióta megérkezett a várva várt tavasz, kizöldült a fű, azóta a fűben fetrengés szokását vette fel a fiatalúr! De látszik rajta, hogy egyenesen imádja amit csinál, csak veti le magát és fetreng, fetreng és fetreng…
Következzen néhány fűben fetrengős dobermann fotó!
De az, hogy a fűben imád fetrengeni az egy dolog… a viccesebb része az mikor így találom a szobában is…
Hát nem egy mókamester ez a lökött barna dobermann??? 😀
Négy kis kecske született … kettő tegnap és kettő ma. Valami 4 órás volt a két “fiatalabb”… és mivel időnként az anyakecske (az egyik) az első két napban nem akar foglalkozni a kicsikkel, ezért emberi gondozásra szorulnak. Igen ám, de PrezLeenek és Győzőnek is meg kellett ám ismerkedni az új “családtagokkal”… Hja, kettőt Győző már ismert, és hős nagy testvérként tegnap őrködött mellettük, de lökött PrezLee ma látott életében először kis kecskét.
Úgy gondoltuk, hogy a legjobb megoldás, ha a kecskék a ládába vannak, ahonnan nem tudnak kimenni, nehogy PrezLee vadász zsákmánynak nézze… Hát nem nézte, mert PrezLee el volt ragadtatva a kicsiktől, azon nyomban elkezdte tisztogatni és nyalogatni őket mint valami anyuka… Aztán nem bírt magával, nem tudott betelni a kicsikkel, nekifogott nyüsszögni, nem tudta hova tenni magát örömében. Egy másodpercig se jutott eszébe, hogy bántsa őket…. ami nagyon jó dolog :)… mert egyszer a domboldalon legelésző juhcsordát kissé szétkergette… Na nem akarta azokat se megenni, de hát ha rohantak előle akkor ő biza rohant utánuk… És persze azok nem voltak “családtagok” sem 😀 😀 😀
Arról nem is szólok, hogy a sár és esős idő miatt legalább egy kiló sarat hoztunk haza… ugyanis az udvart Győzikével felszántották rendesen a nagy játékukban…
Az ovoda:
a dobozban, nehogy vadászsákmánynak legyenek nézve, vagy akár “lepacsizva” mert az is végzetes egy ekkora kis állatkának… PrezLee mancsal nem lehet viccelődni 😀
Az első pillantás:
és máris mosdatja őket:
… a képen látszik, hogy PrezLee mennyire koszos lett az udvari hancurtól!!!
és a két “kicsi” nézi a még kisebb 4 kecskét :))
és ilyen rettenetesen sáros lett Győző!!! Reggele letisztul, ugyanis megszárad a melegben, kihullik a sár a bundájából és olyan lesz mint új korában… Ellenben a konyhából 1-2 lapát porszerű homokot kell kiseperni!!!
Juj ez a hétvége igazán “kegyetlen” volt PrezLeenek… Ritkán történik ilyen, mert a hétvége az “szent és sérthetetlen”, de most így alakult. Valami munkával voltam elmaradva és muszáj volt befejeznem. Voltunk sétálni, játszodtunk rongyhúzósdit, de nem voltunk se a réten, se a mező, az erdőben sem és még falura se vonultunk ki egy udvari játékra Győzővel.
Persze kicsit éreztem ám, hogy hiányzik neki a mozgás, de sajna ilyen is van. Majd legközelebb…
Addig is kb ezzel töltötte el az uraság a hétvégéjét…Ja azon kívül, hogy szétrágta a foci labdáját…
Második felvonás:
Még életében nem látott PrezLee sípályát meg sízőket sem… gondoltam elviszem, mutizzam meg neki, hogy ilyen is létezik, nehogy már buta maradjon…Persze nem sízni mentünk, mert azt MÉG nem műveljük, de ki tudja, lehet eljön annak is az ideje majd egy szép nap.
Minden esetre még jó, hogy igencsak felkészültem és vittem a hosszú pórázt, mert lett volna ott pánik és káromkodás rengeteg, ha PrezLee beszabadul a sízők közé!!! Mert PrezLeenek nagyon tetszettek a csúszkáló emberkék, olyan HÚÚÚÚ De vagány menjünk fogjuk meg szökkentyű volt végig, az emberek nagyrészének is tetszett PrezLee, a másik része meg remekül szórakozott azon ahogy engem rángatott az eb jobbról balra, de volt egy pár aki nagy ijedt képpel mért végig, hogy jesszus mit keresek a vadállattal az emberek között… Annak ellenére hogy egy pindurka kisbaba is volt “társaságunkban” , mégis egy valamivel nagyobb gyerekkel “rendelkező” frusztrált mama alig bírta megállni szó nélkül, hogy valami 10 méterre megközelítettük a kutyával a gyerekét… Mondom… 10 méter, kutya pórázon, mellettünk másfél éves gyermek és ő meg majd leszúrt a tekintetéve… persze ha lett volna kit 😀
Aztán volt aki megkérdezte, hogy megyünk-e őzet fogni, volt aki viccesen megjegyezte, hogy ha elszabadul biztos megeszi őt, amire a válaszom az volt, hogy ez természetes, és még reggelit se kapott ma… de szerencsére ezek már amolyan vicces megjegyzések voltak. Egy bácsi kitalálta, hogy biztos azért olyan izgatott a kutya, mert érzi a szalonna szagát.. nemrég ettek… Most nem akartam felvilágosítani, hogy nem a szalonna miatt, hanem ő már csak ilyen “izgatott” mindig…
Végül elhagytuk a sípályát, elsétáltunk jó messzire a “veszélyektől” és elengedhettem végre az ebet. Persze a póráz továbbra is lógott rajta, csak én nem fogóztam a végébe. Normális távolságok között mozogott, majd “letámadott”… mármint engem és meg akarta enni a cipőmet, cibálta a nadrágom szárát és majd felborított. Persze meg kellett ráncigálni őkelmét ahhoz, hogy abbahagyja… de amúgy minden a legnagyobb rendben volt. A pici kapott egy nagy puszit a kutyától 😀 Tiszta véletlenül még fotó is készült róla!!!
S akkor következzenek a képek!!!
mmmmmmmm juj fogjuk meg azokat a mozgó izéket ott ni!!!
ezt láttuk:
Itt a kutya, hol a kutya??
Húúú de vagáááááány!!!
tééééllleg nagyon klassz helyre jöttünk ám!!!
Nem győzők csodálkozni!!
Mit mondtááál???
Megeszem a lábadat!!!
A simi…
és a pusziiiii!!!
és a bánatos fej, visszafele indulás előtt…
Na meg a PrezLee szállító kocsi a hegyen :))
Becs szóra többet nem dícsérem meg az ebet! Mert olyankor elmegy az esze… vagyis a világnak nem dícsérem meg.. mert őt szoktam, sokat, hogy ilyen ügyes, meg olyan ügyes… de van amikor épp csak leírom, hogy jaj de rendes volt és szinte azonnal produkálja magát… Vajon minden dobermann ennyire lökött??? Vagy csak az én barna ebem sikeredett enyire “félre” 😀 😀 😀
Ma voltunk tekeregni egyet… már úgy indultam, hogy végre eszembe jutott vinni a fotógépet, mert nemsokára tavaszodik és nem lesz képem a kutyával a hóban!!! Szóval kiértünk, kocsi leparkolva, egyszer kétszer leordítva a feje ebnek, mert azonnal ki akart ugrani, de hát ő másodiknak mászhat ki a kocsiból, akármennyire is boldog legyen, hogy végre kiértünk…
Ja mielőtt elfelejtem, persze, hogy már nagyon akart kimászni, mert beszaladtam egy zsák kaját is venni és azzal is telt egy pici idő a “rendes” sátáltatás órától… Nem sok, de elég, hogy szegénynek nagyon kelljen már pisilnie… Szóval kiszálltunk, ás elindultunk a domboldalon. És mivel tegnap olyan aranybogár volt, hát ráakasztottam a madzagot, és hagytam szaladgálni… persze ekkor fogta magát és elhúzott a francba… mert valakik szánkóztak a domb másik oldalán… hát azt hittem megüt a lapos gutta!!! DE komolyan… Na akkor indulj el felfele, mert ki tudja ki a bánat tartozkodik ott és épp üvölt hogy “letámadta” a kutya, vagy mittudom én… de mégse hagyhatom garázdálkodhatni… legalább lássák az emberek, hogy igyekszem… Közben visszajött nagy boldogan, elkaptam a madzagot, magamhoz hívtam még mielőtt szörnyen ideges leszek,volt egy ülsz, fekszik és egy jó darabon pórázon mentünk… megy “gyere ide” -t “játszodtunk”…
Kétszer felborított, egyszer meg a fotógépet megmártottam a hóban… Mert amikor ő jön, akkor mindenki álljon félre, mert a dobermannoknak nincs fékük… legalábbis a fiatalabbak még nem fedezték fel, hogy olyasmi is létezik.
Na végül egy nagyot sétáltunk, kellemes volt az idő egészen, de azért már nagyon várom a napsütést is…
Ellenben jó hír!!! Már nem sötétedik olyan korán 😀
És akkor pár fénykép:
persze jellemző, hogy azok a képek amelyen a leghelyesebb a pofija, vagy a legjobban áll, vagy a legjobb a szög, azok lettek túl sötéttek, túl világosak… 🙁 Ez van fotózni tudni kéne, és ez még nem igazán meg 😀 De mint látható, gyakoroljuk …