Tegnap, mármint szerdán már valahol én nem bírtam a lakásban ülni és nagyon untam a mindennapos “cirkuszokat” a háromszögben. Így kocsiba ültem, kimentem a domboldalra. Hát kérem szépen egy akkorát jártunk, hogy csak na. Nagyon jól esett. És végre itt móresre lehetett tanítani az uraságot. Mármint gyere, mert ha nem én biza otthagylak és hátra se nézek. Nagyon egyszerű dolog ez mikor kilométernyi helyem van minden irányba… Mert ha el is marad, előbb utóbb szélvészként rohan utánam.
Szerző: PrezLee
Megint “megölöm!”
Tegnap séta közben megint teljesen agyatlan volt a lelkem.. az utóbbi napok se voltak valami fényesek, de tegnap kissé ki is húzta a fércet az úrfi. Még szerencse nem zuhogott az eső, mert azt hiszem azonnal agybajt kapok és ott pukkanok szét. Az történt, hogy lökött ebem valami hontalanok által szétdobált csontot talált meg. Néha ott szoktak tanyázni…. és felkapta, majd mint egy kerge majom elkezdett rohanni össze vissza. És persze, dehogy ismeri olyankor a “fujj”, “gyere ide” és végül semmi egyéb parancsot sem … ilyenkor csak nagyon nagyon pimasz pofival rohangál, kb 3-4 méterre tőlem és heccel. Jobban mondva kinevet, kikacag és élvezi a helyzetet. Mikor azonban ezt a játékot egy jó félórán keresztül műveli és sehogyan se akarja abbahagyni, a csontot még mindig nem ette meg, és igencsak jó lenne ha nem enné meg… mert amilyen tróger tudja, hogy azt nem szabad, de annál inkább csinálja… akkor felmegy a cukrom.
Szerencsére megtanítottam, hogy a kiabálástól ne stresszeljen be. Mert ugye mikor felmegy a cukrom, emelkedik a hangom. Még az hiányzott volna, hogy a kiabálásomra mondjuk világgá menjen… ezt direkt gyakoroltam. Ismerem magam és tudom, hogy előbb utóbb hangoskodás lesz a vége ha dühi vagyok. Így legalább tudom, hogy az autók elnyomják az én dühömet… és jól kikiabáltam magam én is. PrezLee mindvégig röhögött… Aztán egyszer hozzávágtam az esernyőt… ez hatott. Elejtette a csontot, és mintha valami mágikus izé esett volna ki a szájából, ezután alábbhagyott a nagyképűsége… Hívtam, gyere.. persze majd szétrobbantam.Végül sikerült elkapnom, volt egy szidás, egy kis rázogatás, egy kis “nagyon hülye vagy” (jól megaszontam neki).
Azt hiszem ideje megint előszednem a hosszú pórázt… Érdekes, hogy milyen rég nem voltak ilyen gondjaink. Na elővesszük és gyakoroljuk, hogy a “gyere ide” az most is és mindörökké egy kötelezően végrehajtandó parancs, nem egy fakultatív dolog. De azt hiszem, ő mégcsakazért is rohangált, mert látta mennyire felbosszant ezzel és szerintem azt is tudja, hogy akkor sacc per kb. SEMMIT se tudok tenni ellene.. Max megdobni az esernyővel 😀
Csak okos dobermannokkal ne kezdjen az ember… Ej ej…
Duracell kutya
Apukám szokta mondogatni, hogy ez a kutya, mármint PrezLee biztos Duracell elemekkel működik mert mindenki kidől mellőle de ő még mindig rohan és pörög. Még csak kezdem fogni a fejemet, hogy milyen nehéz tél áll előttünk, mert ugye nem fogunk tudni két három órát kint ülni és lötyögni olyan gyakran mint igényelné, na meg én utálom a telet ráadásnak… és bezárva a szobába hát rémes lesz. Na nem baj, huzigáljuk majd a rongyot óra hosszat a szobában, legalább a fűtéssel simán spórolhatok majd, hiszen mindig kell rongyot rázogatni, ne unatkozzon eb, ő meg visszacibál, kész sport, kimelegszem minek akkor fűtés???
De rémes lesz… Tavaly még volt valahogy, mert azért mégiscsak egy félig meddig gyerek kutya volt, elég sokat aludt… és azért hamarabb kifáradt.
Na majd csak lesz valahogy. Ezeddig a legbosszantóbb az, hogy mikor indulhatnékja van, mert unatkozik például, megy az ajtóhoz nyitja ki és indul el a lakás többi fűtetlen részébe felfedező útra. Persze az ajtót nyitva hagyja, emiatt jön be a hideg, abba kell hagyjam a munkát, visszakísérjem a tekergőt, becsukjam az ajtót, egy két irgum burgummal leteremtsem az ebet, helyre kísérjem, majd visszaüljek és kezdjek azon gondolkozni, hogy vajon hol is hagytam abba az egészet….
Hogy is mondjam 😀 ennek rigli lesz a vége. Pénteken voltam Baumaxba és a vicces az volt, hogy nem találtam… Na legközelebb addig keresem amíg meglelem.
Gézengúz
Hát… tegnap sikerült betörnie egy ablakot. Szerencsére a sajátunkat… és szerencsére a lökött nem vágta el magát. Az egész úgy történt, hogy a városba készültem. És persze ha én indulok, akkor ő is indulatba jön, utolsó pillanatig reméli, hogy ő is jön. Heves lesz, meg ugra bugra, várja, hogy mikor mondom a mágikus szavakat. Persze valahol azért sejti ő, hogy talán ez nem olyan menetel, mert másképp ugra bugra mikor sétálni készülök és másképp mikor nélküle… Szóval ilyen felborzolt hangulatban szökken jobbról balra a szobában, amikor megszólalt a csengő. Hát a postás volt kérem szépen, de a csengő hangjára PrezLee vetődött, ezután nagy csörömpölés hallatszott, majd egy megszeppent PrezLee hátrált az ajtótól.
Végül kikiabáltam a postásnak, hogy várjon egy kicsit, morfondírozva kivittem az ebet a másik szobába, gyorsan leellenőriztem ha a vér nem ömlik belőle, ami bizonyára nem történt meg mert csíkot húztunk volna… majd rázártam az ajtót, beengedtem a postást, meghallgattam a szokásos sirámait, hogy milyen veszélyes ebem van stb, a sajnálkozását, hogy betört az ablakom, majd kiengedtem a postást, még egyszer leellenőriztem, hogy nem-e sebesült meg a drága majom, majd lefotóztam a művet és végül összesepertem az egészet.
És közben dúdoltam a következő nótát 😀
Annie Lennox – Walking On Broken Glass
Menj a helyedre!
Szegény ebem… kilakoltattam. Az történt, hogy kissé átrendeztem a lakást. Csak épp egy picit. És úgy néztem ezután én fogom elfoglalni az íróasztalommal télvíz idején az ő helyét. Nem másért de kellemesebb kicsi helyen de melegben dolgozni, mint nagy helyen de hidegbe… Fogtam magam, vettem a kis szőnyeget, meg a párnáját és átköltöztettem a lépcső alá. Csak nézett, hogy mégis, hogy képzelem és mit gondolok. Majd szóltam neki, hogy menjen a helyére. Továbbra is nézett bután, majd elindult a megszokott sarkába, de közben kapcsolt, hogy ejsze nincs ott a “helye”, de valahol nem akart bebújni az új helyére sem. Pedig nem zavarja a feljáró, nagyon is jól elfér tőle. Végül bejöttem és őt kint hagytam “gondolkozni” 😀
Jó másfél óra után mentem vissza, és természetesen elfoglalta az új helyét. Ugyanis máshol csak parketta van, az az egyetlen kellemes, alvásra megfelelő hely. Így gondolom elunta magát, megcsekkolta mi van abba a sarokba, majd lefeküdt és aludt egyet.
Tiszta szerencse, hogy többször van váltogatva a helye, vagyis falun is van helye, meg hol kint a konyhába, hol a szobába aludt, így a hely neki ott van ahol a pokróc, vagy párnája található.
Angolul :D
Úgy gondoltam itt az ideje, hogy PrezLee be legyen mutatva a nagyvilágnak is… Ezért elkészült egy angol változat is, persze az közelről sem tartalmaz annyi mindent (még) mint a magyar, a kalandok továbbra is magyarul lesznek leírva, mert úgy egyszerűbb, és ha valami fontos meg érdekes, akkor meglesz angolul is…
Íme:D