Eléggé szürke hétköznapokat élünk mostanság. Nincs te kaland, nincs te hirtelen ötlettől vezérelt kiruccanás, nincs hétvégén kirobogunk falura sem. Ez a vezeklés, amiért baklövést követtem el. Na van ilyen is, legalább fogjuk tudni milyen szuper mikor megint mehetünk!!!
PrezLeen is kicsit meglátszik, hogy kevesebbet mozog, morcos, mocorgó, meg valahol kedvetlenebb is. De ő is kibírja. A napi hosszú sétánk megvan, ugyanakkor reggel ha el nem alszunk rövid séta, ha elalszunk csak pisilni viszem, és este megint rövidebb séta.
Ma a drága ebem rendes volt, ugyanis képes volt lábnál menni. Időnként kezd olyan érzésem lenni, hogy mégis csak sikerülni fog “betörni”, mégis el fogja fogadni, hogy én vagyok a főnök és nem ő. Garancia rá nincs, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy hosszabb rövidebb időkre engedelmeskedik, nem akar minden áron előttem baktatni, hanem szépen fél fejjel mögöttem jön. Kis hisztije volt, de nem tartott sokáig, ugyanis ott volt egy élősövény, amin átmásztam és biztattam ugorja át. Nagyon ügyesen megtette. És nem egyszer.
Olyan érzésem keletkezett, hogy lehet, most kéne elkezdeni valami komoly tanítást, jutalomfalatozást ezerrel, mert eddig teljesen nemnormális volt. És úgy emlékszem, hogy olvastam valamit arról, hogy sokszor későn érnek.
Ma kétszer is hívtam hozzám és döbbenten álltam a helyzet előtt mert jött. Persze ilyen esetben öröm megdicsérni, és megint elküldeni játszani egy kört. Na majd valahogy lesz. Lehet a héten sikerül sofőrt kapni aki kivigyen egy mezei járkálásra 😀
Első hét, hogy nincs jogsim, és hogy szegény mi nem tudjuk megejteni a szokásos kiruccanásos sétánkat. Amire hetente kb. kétszer kerül sor. Általában. Na ehem ezt csak a rosszmájúak gondolják így, mert azért a dolgok nem így vannak. Pont úgy alakultak a az események , hogy kérem sofőrünk van aki jelentkezett ezen magasztos feladat elvégzésére, hogy mehessünk tekeregni egyet. Így volt ez kedden is, hatalmasat jártunk a mezőn, még nagyobbat mint amire számítottam, jól besötétedett mire visszaértünk a kocsihoz. Megnéztük a várost egy olyan szögből, ahonnan még soha nem láttam ESTE, mert ugye a “szöget” felfedeztem nappal…. Hát kérem nagy buta módon nem vittem fotógépet… Nem baj, legközelebb.
Szóval remélem ma tekergés összejön. 😀 Ha nem kénytelen leszek megint városi betonsétára vinni az ebet. Az is jó, de persze csak akkor ha nincs más jobb…
Hát felesleges volt aggódnom. De azért jó, hogy ezzel azzal felkészültem. Pokróc, hasmenés elleni pirula, gumikacsa és társai. Az úton nem volt semmi baj, és rájöttem, hogy neki mindegy milyen autóba ül addig a pillanatig amíg az autóba ülhet a hátsó ülésen. Menet közben megálltunk egy félreeső helyen itt kirohanta magát, persze megtalált egy hatalmas pocsolyát és egyenesen belecaplatott. Valami nedves zsebkendőkkel letöröltem, de a tappancsairól nem sikerült leszednem rendesen, erre gondolta ő, megkíméli a saját pokrócát, bepattant a kocsiba, majd egyenesen az első ülésre telepedett.. Jó, azt is letöröltük nedves zsebkendővel…
Mikor megérkeztünk ez a bolond eb olyan lázba égett, hogy majdnem vonszolt maga után, mindent meg akart nézni, megszagolni, hiszen ott még soha nem volt. Egyszerűen látszott rajta, hogy remeg az izgalomtól, hogy akkor most mi van. Kétszer jól meg is cibáltam mert majd kirángatta magát a kezemből.
Végül felértünk a lakásba, még le se vettük a kabátunkat mire PrezLee uraság már birtokába vette az egészet. Ki be rohant minden szobából, megnézett, megszagolt minden félét, majd meglátta a tükörben a “másik” kutyát. Na erre rendezett egy cirkuszt 😀
Miután kinevettük magunkat és nekifogott a labdát gyilkolászni, ott hagytuk a lakásban, szerencsére ilyen téren le az összes kalapokkal, ha ott a pokróca a világ végén is hagyhatom, megvár. Nem nyafog, vinnyog, hanem kicsit rosszabb 😀 Nekifog szétnézni és tevékenykedni. Valami negyed órát hiányoztunk és mire visszajöttünk 3x+konyha+fürdőszoba ajtaja tárva nyitva volt, annak ellenére, hogy a folyosón hagytuk… és egy két dolog el volt mozdítva a lakásban. Párna meg cipő… Kárt nem tett semmiben 😀
Ezután egy csendes, kellemes este és délután következett volna ha nincs ott PrezLee, de mivel ott volt rengeteget kacagtunk.. hol rajta, hol saját magunkon. Estére abban a szobában, ahol én aludtam leterítettem a pokrócát (a mobilt) és nagyon ügyesen aludt az ágy végében, nem indult meg járkálni, nem akart az ágyra mászni.
Reggel 6 órakor elmentünk városnéző sétára, na meg egy kicsit megmozgatni a legényt, hátha akkor kicsit nyugodtabb lesz napközben. Nem is volt vele baj, persze néha kellett irgum burgumozni vele, meg helyre teremteni, de a lényeg az volt, hogy imádta a köztünk való jövés menést. Volt, hogy önként elvonult, megkerestem és az ágy mellett aludt, volt, hogy hozott labdát kicsit játszani, volt, hogy odament valakihez (és ez gyakran előfordult) és kicsikart valami simogatást… És volt hogy kikövetelt valami kaját.
Persze ahhoz képest, hogy az enyhén hiperaktiv gyerekek jutnak eszembe róla, és már kezdem azt gondolni, hogy ő is valami olyasmi, egészen jól megvoltunk. Visszafele az úton nézelődött kifele, majd elaludt. Azért kimerítő lehetett neki is ez a “herce hurca”, na nem fizikailag de a sok friss élmény, a sok új ember akinek egész nap örvendhetett, szóval ez kikészítő azért neki is.
Következzen pár fotó 😀
PrezLee néz ki az ablakon… csodálatos idő volt, na meg dugó rendesen
s olyankor mit csinál az ember? Hát fotózza a fotótémát…
illetve vezet ugye…(szegény én :((( utccsó előtti vezetés nap volt a 30 napos “böjt” előtt…
PrezLee uraság meg hátul tovább csintalankodik 😀
mi ez mi az mindent meg kell nézni…a Bonchidai kastélyt is… kívül belül persze!
majd ettől az élménytől elfáradni és jókutya módjára elaludni végre …
megérkezés után herceg módra elfogadni a kényeztetések különböző formáját…
hülyeségeket tanulni, mint például, hogyan kell a csapból vizet inni…
majd ellesni a nagyfiúktól a mosogatás technikáját…
ja értem akkor azt a víz alá teszem…
és akkor tiszta lett! Nahát ez fantasztikus 😀 😀
s akkor egy kis gondolkodási idő…
meg egy méla pofi… egy kicsavarodott alvás…
aztán segített főzni… és megtanulta mi a zöldborsó!
ismét alvás következett… egyesek meg irigyelték 😀
majd másnap következett…
elvolt egy ideig a labdájával
amit persze ott “szedett össze”
és föltétlenül fontos volt, hogy én is benne legyek a játékban, ami abból állt, hogy odahozta a labdát, majd morfondírozva elvette tőlem és elment…
kicsi bámészkodás következett:
majd még egy filmnézés, amit őkegyelme végigaludt, és az úton hazafele sem történt semmi érdekes.
Egy videó a dobermanokról. Érdemes megnézni, mennyire félreértett fajtáról van szó, mennyire tele vannak az emberek előítéletekkel… Mondjuk érthető is, hiszen kinézetre is tekintélyt sugall, de amúgy igencsak rendes “dögök” tudnak ők lenni. Azért olyan jó hallani azoktól akik megismerik egy kicsit PrezLeet, hogy “jaj hát egyáltalán nem ilyennek képzeltem el, hisz ez olyan mint egy macska, annyira bújós, kedves lelkes” …
Meglepő az utóbbi egy két napban tapasztalt engedelmessége a herceg úrfinak…Mind ráncolom a homlokom és keresem a miérteket, mert valami trukknek csak kell lennie, valamit mesterkedik, mert nem lehet, hogy benőjön a feje lágya… A mesékben már nem hiszek rég, és ha PrezLeeről van szó, akkor soha nem lehet letenni a csatabárdot…
Az történik, hogy mondom neki… ülsz, erre mi történik? Leül. Az esetek 85%-ban elsőre, és csak icipicit tétovázva. De amint mondom máris kezdi mozgatni a hátsó felét lefele, aztán megadja magát és lezuttyan…Szóval gyanús és fölöttébb furcsa, hogy nem kell “megharcolnom az igazamért”.
Másik példa…a fürdetés az eléggé macera szokott lenni. De nem a fürdetés maga, hanem a kádba juttatás. Mert a kádba csak akkor szeret bemenni mikor tudja, nem szándékozom megfürdetni. Ha fürdetési szándékkal hívom be a fürdő szobába akkor menekül. Néha azért gondolkozom, hogy furcsa… furcsa, hogy tudja mit szándékozom csinálni, és nagyon ritka, hogy eltévessze.. eddig nem is igen történt meg 😛
Szóval, tegnap, a mai menetelre tekintettel fürdés mottóval a fürdőszobába rendeltem zebet. Húzodott persze, de fürdőszoba ajtó becsukva, nyakörv megfogva és mondom neki. Hopp be… Most ide egy felhúzott szemöldökű csodálkozó szmájli illik, mert kérem PrezLee első két lába máris a kádba volt és … nem tiltakozott eszeveszetten mint máskor.
Mi a fene lesz tán nem fog “megjavulni”??? Aztán állhatok és gondolkozhatok, hogyan ronthatom el ismét.
Ja … reggel felkeltem, becsomagolni, azóta egyhuzamban izgul. Nyafog, áll mellettem, nem tudom levakarni, egy fél lépésre se tágít tőlem. 😀
Hű ha nagy buli van kilátásban, na nem olyan nagy, de PrezLeenek biztos nagy, hiszen elmegyünk nemsokára a városból, egy másik városba, addig autózunk ugye egy nagyot amit imád, és tele van izgalmas dolgokkal, mert a közepén meg fogunk állni egy kicsit, hogy mozogjon a drága, majd odaérünk, és idegen lakásban leszünk, na és főleg, hogy holnap jövünk csak haza… És még lesznek ott emberek, meg irgum meg burgum és bevallom kezdek hülyére izgulni, hogy mennyire lesz “kegyetlen” ez a hétvége.
Ilyenkor válik érthetővé a milliónyi izével felszerelt kismamák aggodalma, hogy minden legyen náluk… Ugyanis ez a bolond kutya is egy táskányi cuccot igényel. Sőt… Mert kell a pokróca, az lesz a kocsiba leterítve, illetve azon fog aludni ott. És jó, ha ott is “helyre lehet küldeni”. Aztán két tál, egyik víznek, másik kajának. Aztán kaja, 2 napra most csak “pirulát” vagyis száraztápot viszek neki, az is egy zacskónyi. Na és a kis könyvecskéje legyen nálam, zacsik, meg a piros rugós divájsz ha netán valahova oda kel rögzíteni adott időpontban. Még gondolkozom, de azt hiszem az utazáshoz ennyi elég lesz… Ja tettem még hasmenés elleni pirulát neki.. víz szerencsére van ott is..
egy kicsavarodott alvás…
majd még egy filmnézés, amit őkegyelme végigaludt, és az úton hazafele sem történt semmi érdekes.