Barátnő

PrezLeenek van kérem barátnője. Alighanem kezd szerelembe is esni az úrfi… Nagyon édik kettesben, jönnek mennek, egyik a másik után. A kiscsajnak is tetszik ez a fess legény… Nagy lesz a búbánat amikor a hölgyet hazavisszük. A titkozatos “nőszemély” egy spanyol csajszi, bundába jár, és fajtája szerint Akita Inu. Fiatal még, alig 11 hónapos, de nagyon tudja hergelni PrezLeet. Ide oda egy egy puszit, majd elrohan, odébb megy, teszi a hülyét, hagyj békémet játszik, mikor meg PrezLee végre békét hagy neki… akkor ismét elkezdi piszkálni.

A kisasszony Spanyolországból utazott velünk a kocsiban, és ennyire rendes ebet ritkán látni. Persze volt kellemetlenség is, de ez is a gazdájuk miatt volt. Ugyanis ők úgy gondolták, jobb ha valami idióta pirulával beetetik a kutyát amitől kábult lesz és “nem okoz semmi gondot az úton”. Csak éppen hogy ettől volt szédült és ájult és a legdurvább szerpentineken és helyeken hányt. Na az eléggé kellemetlen volt 😀 Ugyanis még jó 10-15 kilométert kellett menni amíg megállhattunk, hogy kipucoljuk az autót. Végül szerencsére elmúlt ennek a vacak pirulának a hatása, a kutya helyrejött, és onnantól kezdve fantasztikus volt az utazás.

Amikor megálltunk, a kutya kiszállt a kocsiból, a parkolóban szaladgáltunk egyet, nem akart elmenni, szófogadó volt, elvégezte a dolgát, majd félóra múlva kinyitottuk a kocsi ajtót, önként beugrott a kocsiba, kicsit nézelődött és amint elindult a motor, a konstans búgásra kinyúlt és elaludt. A következő megállóig aludt, vagy max egyszer megfordult a saját tengelye körül és aludt.

Olyan is volt, hogy várnia kellett pár percet a kocsiban, amit ezután éberen őrzött. Nagyon helyes kis kutya. De tényleg.

Bosszantó, hogy egyesek képesek így “megszabadulni” a kutyától, csak azért mert megunták. Mert ezzel a leányzóval pont ez történt. A férj kamion sofőr, tehát keveset van otthon, az asszony meg hol dolgozik hol nem, de a kutya az ő nyakába szakadt. Bár gondolom erre felkészülhetett volna, ugyanis a férje MINDIG kamion soför volt, a kutya megvásárlása előtt is. Na de nem idegeskedek mert csak magamnak teszek rosszat. Olyan mesékkel jöttek, hogy ilyen rossz, olyan rossz, meg társai. Csak azt az egyet felejtették ki ebből az egyenletből, hogy a kutya marhára unta magát. A napi 2 rövid  séta, onnantól meg menj a helyedre egyáltalán nem elégítette ki a foglalkozás igényét. A gyerek még játszott vele néha néha, de amúgy senki nem figyelt rá. Ja akkor ha elkezdett rongálni, akkor ő volt a központba. És erre mi volt a reakciója? Hát rágott szét mindent, mert ahogy ezen tevékenységhez nekikezdett menten vele foglalkoztak.

Szóval … a nagy “szakértelmükkel” egy csomó hülyeséget követtek  el a gazdáék, és természetesen az emberi hülyeségnek a levét a kutya issza meg végül, mert “rosszasága” miatt most kicsapják falura, ki a francba egy isten hátamögötti helyre, ahol mint szokás a kutya egy haszonállat, akinek az a szerepe, hogy ugasson, és sacc per kb. vagy elmegy világgá tekeregni, vagy egy félméteres láncon fog felébredni, hogy “nehogy megszökjön” és “szokja a helyet”.  Lévén igazi falusi emberek ahova kerül, nem látok jó sorsot ennek a kutyának. Sőt… bár ne lenne igazam, de valószínűleg nagyon meg fogja viselni ez az egész herce hurca és vagy begolyózik és azért, vagy simán bedilizik és azért de kezelhetetlen lesz.

Ugyanis a kiskutya lelkis… panzióba hagyták és erre kihullatta a szőrét, állítólag bánatában. Még törtem a fejemet, hogy tartsuk meg. De valahol nem nagyon van rá lehetőség… Na meg az okostojás gazdája az “falura falura mert ott jó dolga lesz”. Megnézem én fél év múlva a jódolgát neki. Egy tárgyként kezelt állatnak igencsak jó dolga lesz kicsapva az udvarra… aki eddig egy panellakás negyedik emeletén lakott és meg volt szoktatva minden féle földi jóval.

Helyek

Érdekes helyeken járkáltunk. Városkák, falvak mind nagyon zsúfoltak, nem láttam csak icipici zsebkutyákat. Akiknél lakunk egy akitával rendelkeznek, akit mi fogunk hazavinni, és ez már nagykutyának számít. PrezLeehez képest ez a kutya…JÓ kutya, csak épp rombolós időszakában van.

Sokszor eszembe jut PrezLee. Nagyon okos döntés volt otthon hagyni. Spanyolország egy kicsit hát hogy is mondjam savanyú szájízzel hagyott egy két szempontból… Persze az én képzeletem volt a hibás, mert valahogy másképp képzeltem el. Valahol vártam, hogy látni fogok a narancsültetvények mellett szép a zöld mezőket… na ezt nem láttam. Ahol nem volt narancs vagy egyéb ültetvény… ott szikla volt és semmi sem nő!  Mindenhol ültetvények és ültetvények és ültetvények. Na jó, az utak környékén főleg.

És hihetetlen az emberek mennyire szeretnek tolongani. Legalábbis a lakások egyik a másikhoz van ragasztva, nincs sehol semmi hely, kicsik, az utcák keskenyek ihaj csujhaj… Végül csak sikerült látni szabad tereket, de ott nem lehetett ültetvényt létesítni.

Az utak mindenhol nagyon jók.

Sokszor jutott eszembe, hogy itt mit művelne PrezLee, ott mit művelne…

Ma kacagtunk egy nagyot, mert meglátogattunk Valenciában valami helyeket és ott van egy épület ami alatt hatalmas medence, és elképzeltük mekkora cirkuszt rendezne ha beszabadulna abba a vízbe 😀

Almástészta

Nem tudtam milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek… és nem is vagyok biztos abban, hogy le akarom írni.  Nem mondok neveket. Az emberek akik ezt megteszik, rendesek. De tényleg. Amit tisztelek bennük, hogy a kutyát nem teszik az utcára. Gondoskodnak róla, jó helye lesz, de mégis kiteszik abból a környezetből amiben az a kutya megszokta, hogy él. És idegesek rá. Nagyon. Most éppene azért mert elrágott egy kábelt. Ez nagy tragédia ugye… csakhogy amit ők nem vesznek észre, az, hogy egyáltalán nem figyelnek a kutyára. Az elvan egész nap. Egy intelligens kutya. Okos. És unatkozik. És ők a mindennapok mellett nem figyelnek rá. Tegnap például itt ücsörgünk a lakásban. A kutya nyilvánvalóan jelez, hogy menni akar. Menni szeretne. Az ajtó előtt ténfereg. Még megkérdem a gazdáját… nem kell-e kimennie a kutyának? Ott áll az ajtó előtt… És nagy nehezen egy jó óra után kivitték. A kutya a lépcsőház aljáig bírta. Ott eleresztette. És persze ki a “hülye”? A kutya. Ez “nyilvánvaló”.

Most meg… szájkosár van rajta. Persze ez semmit se ér már. Ellenben amit elért a kutya… hogy figyelnek rá. Akkor is ha szidják.

11 hónapos. Na ez van. Nem akarok nekik leckét adni, mert úgysem hiszik el. Ők az okosa, ők tudják. De a szívem mélyén megkérdezném… a gyereket is elküldenétek… oda ahol kap kaját és  vigyáznak rá csak ne idegesítsen? Na brrrr mindegy.

Holnap

Holnapra az a tervem, hogy leviszem a csomagokat, bepakolok az autóba, ebet is persze, bár ő nem csomag… és elindulok. Kimegyek falura. Ez eddig egyszerű, könnyű és világos utasítások sorozata. Leírtam őket, mert érzem, hogy kezd összekeveredni minden, még ezt kell még azt kell tenni, juj azt se felejtsem el, arra is jusson idő, azt is meg kellett volna csinálni és társai. Szóval holnap, bevásárolnom kell valami szendvicshez valókat, elkészítenem az útravalót és ne felejtsem itthon a kutyát … Jaj jaj 😀

hehehehe

Csak szórakozott a lelkem 😀 Azt hiszem nagyon kirohanta magát azért volt olyan bágyadt. Ma már kimondottan kommunikatív volt, sőőőőőőőt kijelentem, hogy kötekedett. Meglátogattak anyuék, és láss csodát egyszer csak PrezLee elkapta a csuklómat, úgy tartott és naaagyon huncut szemekkel nézett. Szóval masszív izomláza volt neki, amire egy kicsit az elszenvedett vereség is rátett. Nem fog sokáig tartani a lecke amint látom 😀

Érdekes dolgot olvastam… miszerint egy átlagos kutyáját sétáltató kutyatulajdonos a séták jóvoltából többet mozog mint egy átlagos fitness terembe járó! Merthogy az átlagos kutyasátáltató egy hét alatt valami 8 órát gyalogol, mig az átlagos fittneszező valami 80 percet tölt testgyakorlatokkal!

Kiszámolva egészen reális. Ugye akár kis sétákból, rövidebbekből is szép kerek percek adódnak össze….Hmm ha belegondolok, hogy mi úgy napi átlag 1 órát sétálunk a nagy séták alatt csak, akkor egészen szép eredmény jön ki. Még reggel is szoktunk menni egy 15-20 percre, este is kimegyünk a “sarokig”, még néha lekérezkedik… hát persze hogy megmozgat az eb 😀 Juj és el is felejtettem a hozzáadandó nyári nagy sétákat a domboldalon, ami eltartott az is jó órát másfelet, majd lenyomtunk egy adag görkoris szaladást 😀 És tavaszra tervezem megvenni a bringa tartot a kocsira …lesz ott nemulass 😀

itt az eredeti cikk 😀

Virgoncabb!

Jelentem a délelőtti és tegnapi “állapotához” képest ma már egészen virgonc volt. Gyanítom, hogy nemcsak az volt a baj, hogy kicsit meggyúrták a másik kutyák (ez az egóját kicsit leverte, nincs komoly sérülése), hanem hatalmas izomláz is lehetett a dologban. Úgy mozgott tegnap és ma délelőtt mint valami kivénült őszvér, alig tette jobbról balra a lábait.  Nem voltunk sétálni se, hanem csak rövid pisilsz oszt vissza kiruccanásokra. Délután már felpattant mikor kaját osztogattam neki és nyusszögve követelte a részét, majd a késő esti sétára virgoncan indult.

Na jó, hogy nincs semmi komoly a ficsúrral!  Még egy két nap és kiheveri a hétvége fáradalmait, aztán kezdődik minden elölről, remélem azért balhé nélkül… és majd 9-10 napig fog tartani.

És eltaláltátok… NEM VISZEM magammal.

Nagyon izgalmas lett volna ha hosszan elnyújtva mehettünk volna. De a menetel legalábbis arról szól, hogy beülünk és tekerjük a kilométereket, majd váltunk és megint tekerjük, majd megint váltunk és megint csak nyomjuk a gázt mint süket a csengőt  kb 2900 kilométeren keresztül. Neki is és nekünk is sokkal jobb ha itthon marad. De végül is csak akkor lehetett volna vinni ha ketten megyünk. De mivel 4-en megyünk már nem marad neki hely. Még szerencse 😀 Józan ésszel azt mondom.