Szerző: PrezLee
ÜÜÜÜGYES!
Csendes családi hétvége volt ismét, a legjobb a dologban, hogy ilyenkor kicsit felszabadulok a “kutyagondok” terhe alól. Már csak azért is, mert PrezLee nem engem nyaggat reggeltől estig hanem Győzőt, vagy éppen Balázst… Komolyan mondom, agyilag pihentető, hogy egész nap az udvaron rohangál. Szombaton az okosodás után egyenesen kijöttünk. Vagy 4 órát kint tartozkodtak az ebzetek az udvaron, cibálták egymást, valami báránybőrt loptak és szétszedték, majd megint egymásnak estek… Délutánra az udvar úgy nézett ki, mintha tele lenne döglött kismacskákkal, pedig csak szétszórt báránybőr darabbok voltak mindenhol. A pár órás játék után következett egy kis pihenés majd ugyanott folytatták ahol elkezdték.
Reggel a sétát elintézte édesapám, így simán aludthattam 11 óráig… De jó volt! Majd eljátszottam egy kicsit az energiatakarékos konyhatündért… mármint végigolvastam néhány receptet, de addig nem jutottam, hogy mindezt komolyan vegyem 😀 Persze segítettem anyukámnak megsűtni a húst, megmelegíteni a körítést, de kb ezzel kifújt minden konyhatündérkedésem…
Délután sétálni készültünk, de végül nem mentem sétálni, hanem kipucoltam a kocsit kivül belül mert igencsak ráfért a drágaságra. Amíg kocsit mostam, addig PrezLee, Győző, Balázs meg volt sétáltatva anyukámék által… szép nagy karmolással az oldalán érkezett vissza a kutyám, de majd elmúlik… gondolom Balázs okozta neki játék közben…
Hétre hivatalos voltam vendégségbe, így fél 5 körül elindultunk hazafele. Igen ám, de még jóformán ki se értem a faluból, amikor látom, hogy az úton iszonyatosan hosszú sor féklámpa látszik… gondoltam egyet és nagyot és a kerülő útra tértem. Hát “döbbenten” tapasztaltam, hogy az út legrosszabb szakasza meg van javitva! Mármint lehetett száguldozni és közben nótázni az “autó egy szerpentinen-t”, jó hangosan, és rettenetesen falcsul persze…
Végül hamarabb hazaértem ezen az úton mintha a röviden jöttem volna, mert szinte 2 autó volt csak előttem… végül Bács környékén itt is felgyültek a kocsik, de a “dugó” folyamatosan haladt és nem kellett állni.
Kicsit izgultam, hogy mit fog csinálni a rosszcsontom azalatt a pár óra alatt amíg nem leszek itthon, de szerencsére a kiadós hétvégi fárasztás nagyon is hatásosnak bizonyult, mert bár 12 után értem haza, és csodák csodájára SEMMI kár nem fogadott itthon! Vagyis PrezLee nagyon ügyesen végigaludta a távollétemet! Ez aztán az ügyesség!
Olajbogyó avagy Maszlina
Ma vettek anyukámék olajbogyót… (minálunk ezt maszlinának hívják, ezért így is fogom nevezni). Persze imádom, szoktam én is venni és olyankor maszlina-betegséget kapok, mert rosszullétig tudom enni a finom lehetőleg fekete bogyókat. Ezért is szoktam nagyon keveset venni… lényegtelen eszmefuttatás. Szóval annak nagy örömére, hogy ismét itt vagyok 😀 vettek egy elég nagy adag maszlinát. És persze még jóformán ki se pakoltak mikor már csemegéztünk anyukámmal… gondoltam egyet és nagyot egy darabbot nyomtam PrezLee szájába is… persze kimagolva, nehogy má baja essék … és sejtettem is, hogy nem fog neki ez nagyon tetszeni. Nem is tetszett, messze köpte, mint régen a rágógumit. Ekkor jutott eszembe Tedi kutyám, akit minden hülyeség felzabálására rá lehetett venni ha annyit mondtam: “jön a seprű és elviszi”… hagyma, csípős, kenyér, kaja (nem volt kajás) mindent lenyelt csak nehogy a seprű elvigye…
PrezLee lelkét nem zavarja a seprű tevékenykedése ha eszik… tőle a seprű soha semmit nem vitt el, szóval ha eszik nem érdekli ha mondjuk sepregetek körülötte… ha nem eszik akkor meg mindenáron játszani akar vele.. de ma bosszantani akartam. A maszlina darabot megint odaadtam neki és azonnal rákezdtem hogy “add ide” erre… megette. Mert az “add ide” igazából neki azt jelenti, hogy “mégcsakazértsem” … csak ő másképp nevezi. Na de, hogy ez ne véletlen legyen… adtam még egy maszlinát… lássuk képes lesz azt is megenni??? És igen, azt is megette, mintsem “ideadta” volna…
Elnevettem magamat… ez a viselkedése annyira emlékeztet a másik kutyára… 🙂
Szombaaaaaat!!!
Juppi juppi megint szombat van. Érdekes módon reggel fél 7-kor szólt a telfonom ébresztő órája … nem egyszer, nem kétszer, hanem 4x. Mert rájöttem, hogy mindenféle beállítási lehetőség van még, nem csak a sima ébresztő… Morning call, Alarm, Daily alarm és a Calendar funkciónál… valahol röhögtem magamban, hogy ennyire holt biztosra készültem reggel korán felkelni, mert ha fel “akarok” kelni akkor elég egy vekker is… persze a sokáig ordító ébresztőt is beállítottam, illetve megkértem apukámat telefonáljon… biztos ami biztos alapon 😀
Persze mint már szokásos ilyen esetben, az első nyikkanására a telefonnak már felébredtem, majd sorra, 2-3 percenkét kapcsoltam ki az ébresztő funkciókat. Szerencsére egy jó félórával korábbra rendeltem meg az ébresztést így maradt egy kis idő “vesztegetni való” … ami természetesen azért szükséges, hogy az ember érezze milyen jó is volt aludni… és még jár pár perc forgolódás a takaró alatt…
8 kor azonban kipattantam eszeveszetten az ágyból mert eszembe jutott, hogy be is kéne csomagoljak, nem sokmindent de ezt azt, és a kutya félíg ép pórázát is meg kell “tákoljam”… mert a múltkor őkegyelme elrágta az egyik végét… Szóval sietős kapkodás kezdődött, becsomagoltam mindent, majd épp, hogy elértem 9-re a találkozó helyre. Innen még mentünk egy kicsit, majd kezdődött a kutyik okosítása. PrezLee természetesen ismét esztelenül viselkedett, végül is mást nem is szoktam elképzelni csak néha álmomban… végig érezte, hogy “itt valami lesz” és nyivákolt, indult volna, rángatott szóval minden ami hozzátartozik, hogy kifejezze “jaj de jó történik valami”.
Ma is csak játszodtak vele, de ma már sokkal jobban ment a hurka megfogása mint a múlt szombaton. Elsőre elkapta és cibálta, jó nem tökéletes még a fogás, de úgy éreztem megértette mit várnak el tőle. A fiúk igazán ügyesen dolgoznak a kutyákkal… simi és dicséret jár ha ügyes a kutya…
Ma rengetegen összegyültek, volt ott olyan 10-15 ember és egy csomó kutya.
PrezLee nagyon hisztis 😀 Nem szereti ha meg van kötve, nem szereti ha nem mehet oda minden kutyához, és egyáltalán, nagyon csúnyán néz, amiért ott vagyok tőle pár méterre és még csak figyelembe se veszem. Ilyenkor szokott kényeskedő módon ugatni, vagyis nem haragosan hanem nyafogosan, miközben néz és látszik a képén a sértődés. Ma szerencsére voltak valami ágacskák, azokat kezdte el rágni dühében, illetve a földet ásni, csak kifejezze nemtetszését a helyzettel kapcsolatban. De végül megnyugodott, és lefeküdt az avarba, onnan nézelődött…
Kell vegyek egy szerkentyűt, nem tudom mi a neve, de majd elmutogatom mi is kell nekem, valami erős akármi, amivel ki lehet kötni a kutyát és nem tudja elrágni sem… mert ez a madzag bár kibírt 2 szombatot, a harmadikat garantáltan nem fogja…
Most törhetem a fejemet, hogy mivel fogom vinni sétálni mondjuk hétfőn… eh, ráér majd akkor, valószínűleg elszaladok valamelyik boltba és veszek valami pánt szerűséget, mert jóval olcsóbban megúszom mint hetente 1 pórázt!
A leckék befejezése után (ma rávették, hogy ugasson is… bár ez elég nehezen ment :D) meg kijöttünk falura. Szegény eb, végül délben kapott reggelit, most pedig a délutáni szunyókálás következik mert vagy 2 órát játszott az udvaron Győzővel.
Ja és ne feledjem … a lökött csak belépett a szobába és azonnal felpattant az ágyra!!! Ihaj csuhaj lesz kapsz következik ha nem tartja tiszteletben az ágyat!!!
Szájkosár…
Ma szinte végig szájkosárral haladtunk. Vagy 2x le akarta szedni, de aránylag… nagyon jól viselte. Jót tett neki a múltkori szájkosár hordási lecke. Nem mondom, hogy tetszett neki, mert akkor kétségkívül nagyot hazudnák, de ez van, más nincs ha sétálni akar ezentúl szájkosárral kell vigyem.
Sajnos itt a törvények nagyon kuszák. Senki nem tudta eddig pontosan megmondani nekem, hogy akkor most, hogy is van? Mert van egy bizonyos törvény tervezet… ami kimondja, hogy bizonyos fajtákat szájkosárral kell vinni, de amikor a törvényt elfogadták ezt a paragrafust kijavították, miszerint a “harapós, agresszív kutyákat” kell szájkosárral vinni… na de kérdem én, hogy ha egy idióta rendőr megállít, hogy miért nincs szájkosár az eben, ki fog mellém állni és mondani, hogy ááá ez se nem agresszív se nem harapós?
A másik komoly gond, hogy van egy bugyuta helyi határozat, amit még 1996-tól kedves elöljáróink nem voltak képesek frissíteni, ami szépen kimondja, hogy MINDEN kutyát kötelezően szájkosárral kell sétáltatni. Kezdve a csivavától, dobermannon keresztül egészen a parki turmixig. Szóval mindent. Persze, megnézem én mikor fog tegyem fel egy rendőr kötekedni egy 3 kilós ölebet sétáltató nénikével, amiért a kutyáján nincs szájkosár.. mert nem fog. Még akkor sem, ha a kicsi “féreg” hatvanszor hamarabb megharap egy embert mint az én “fenevadam”… de ilyen a világ, az emberek nem okosodnak, hanem mind úgy néz ki, hogy butulnak…
Na lényegtelen, eddig megúsztuk mindenféle bünti nélkül, most a púpom se kívánja, hogy megbüntessenek amiért nincs….
Az igazság az, hogy azért is döntöttem a mellett, hogy ezentúl szájkosarat is fog viselni, mert látom az emberek reakcióját… frászoznak és félnek tőle 😀 Na hadd tegyék, és becs szóra merem állítani, hogy szájkosárral még jobban fognak frászozni és félni is mert aki nem tudja… az gondolom megkérdi magától, hogy mi a fenét van szájkosár rajta, ha nem harapós??? Kár, mert PrezLee nagyon jó kutya, és a nyakamat teszem rá, hogy ok nélkül soha senkit nem bántana… de nem hiányzik, hogy valami sápkóros vénasszony megijedjen mert tegyem azt a kutya felé nézett és jaj irgum-burgum nem volt rajta semmi…
Nagyon örvendek, hogy ennyire “zökkenőmentesen” sikerült rávennem az ebet, hogy a szájkosarat ne akarja lekaparni a fejéről… mert így bármikor csak fel, le csatolom és minden a legnagyobb rendben van… mert lesznek helyzetek és helyek, ahol biza nem fogom szájkosárral hordani, de ott amúgy se lézengenek rendőrők azokban az órákban…