Szerző: PrezLee

Hogy falun mindenre szükség van azt már egy jó ideje tudom… de, hogy vannak bizonyos tárgyak amelyekkel városon, rettenetesen jól lehet szórakozni az menet közben derül ki… senki ne gondoljon semmiféle furcsaságra 😀 Egy hatalmas kartondobozról van szó… amibe a hűtő volt csomagolva. Még mindig fáj a hasam a röhögéstől, mert hogy nem vagyunk mi PrezLeevel normálisak az is százas. Szóval adott egy hatalmas karton doboz… amit félre akartam pakolni de közben az nem volt hajlandó félre állni az útból és elterült a földön… ekkor jutott eszembe az, hogy akár neki is foghatnánk megtanulni átbújni az “alagúton”.

Eddig minden sima és világos. Gondoltam, ha átmegyek a túlsó végéhez, ez elég ok lesz PrezLeenek, hogy kövessen és utánam jöjjön. Nem volt elég. Csak állt és nézett az “alagút” másik végén, de semmiképpen nem akart bejönni. Jó, akkor bemászok én, és azon nyomban hasra is feküdtem az alagút teljes hosszán. Hát azt a képet amit vágott NEM LEHET LEÍRNI. Teljesen érthetetlen pofival bámult be a dobozba és hevesen elkezdett ugatni. És ez még nem minden! Mert cseles voltam és egy kupac párizsi kockával kezdtem csalogatni befele. El is jutott a doboz közepéig de onnan kihátrált. Nem tudta megkerülni, vagy bejött vagy a falatka elmaradt. Nem erőltettem, vagyis nem rángattam be, de nem is adtam neki falatot amíg be nem jött.

De egyszer se akart végigjönni rajta. Nem hitte el, hogy semmi bántódása nem lesz neki, és az sem volt elég bizonyíték hogy én a dobozban voltam 😀 Süket eb, csak mind ugatott és nézett be a dobozba de nem akart bejönni… Jó, akkor nézd, kiszórom a falatkákat a doboz másik végébe… ez sem vált be… Inkább nem kell neki kaja! Ekkor utána mentem és átrohantunk a lakáson, majd a másik oldalról közelítettük meg a “rémséget” és ott ismét bement félig. Ekkor gondoltam egyet, s nagyot, hirtelen bekúsztam a dobozba és kijöttem a másik végén. Kicsit könnyítettem a dolgán, mert megemeltem a dobozt, hogy ne kelljen egyből kúsznia, hanem csak átszaladnia. 2x átjött 😀 Végül úgy döntöttem, hogy mára elég a hangoskodásból, és a röhögésből is, és elpakoltam a “kúszódát”. Holnap majd ismét előveszem, csak belejön…

Hát nem egyenesen röhelyes??? Egy karton doboz elég egy ember és egy kutya jó háromneged órás szórakoztatására… Ki hitte volna!

Sötét van kint, nagyon sötét… csak valami izgő mozgó fények cikáznak a ház falán. Amikor lementem a kutyával elfelejtettem meggyújtani a villanyt ami az egész udvart bevilágítja… nagy hiba volt, mert így az udvaron szinte szurok sötét maradt. Vidáman dudolgattam magamban mit sem sejtve a veszélyt. PrezLee pisilt, kissé kába és álmos volt amikor elindultunk, mert azelőtt pár percel ébredt fel… ő sem vette észre az ellenséget! Már kifele tartottunk a garázsból, kicsit többet időztünk mert felmostam a földet is, ezalatt a kutyának is volt ideje felébredni… és amint kijöttünk, zárom a garázst PrezLee nagyon ideges lett! Mert ő meglátta… hamarabb mint én … nekem annyi időm maradt, hogy bezártam a garázst és jó szorosra megfogtam a pórázt. PrezLee morgott, nem ijedt az meg, a baj az, hogy az ellenség sem!!! Egy tapodtat sem mozdult csak állt némán a sötétben… a kapu tárva nyitva, az utcáról bejövő fények sejtelmesen világították meg hatalmas testét… Nagy is volt, kövér is! Hirtelen ötlettől vezérelve még csak azért sem ijedtem meg… elindultunk az ellenség fele. PrezLee hátán a szőr az ég fele állt, a morgása egyre erősödött… ahogy közeledtünk egyre jobban…  majd felfedezte ő is azt amit már rég láttam… az ellenség nem volt “más” mint az udvari kuka 😀

Legtöbb esetben a kutya hülye viselkedése miatt a gazdája a hibás… ma volt egy eset egy németjuhásszal…

Felértünk a fellegvárra, a németjuhász már a gödörben tartozkodott… nem akartam direkt oda menni, mert még nem láttam a kutyát azelőtt… nem tudtam kiféle miféle. Igen ám de a kutya felszökött a gödör oldalára, arra amerre mi voltunk mert meglátta PrezLee-t. Mire felért, hát én is elengedtem a kutyát ne legyen ebből gond… a két kutya megszagolta egymást, forogtak egy sort körbe körbe és elkezdtek játszani!!! Vagyis minden a legnagyobb rendben volt. Nem akarták megenni egymást.

Hát ha már igy áll a bál fogtam magamat és “leköltöztem” én is a gödörbe, kutyástól. A gazdája, egy néni, azonnal elkezdett sápítozni… na nem amiért oda mentem, (gondolom azért engem is elküldött a francba és a fenébe) hanem a kutyájára… formálisan látszott az eben, hogy egyre jobban túrázodik fel… mármint a németjuhász. Még mindig mondom a nőnek, hagyja őket, ne is szóljon hozzájuk, mert elintézik maguk között… NEM ő még csak azért is előszedett egy labdát (marha…), hogy azzal csalogassa a kutyáját magához. És igen a kutya odament… valamennyire, de az is tette az alkalmi süketet mint PrezLee szokta… majd a labda miatt majdnem összekapott a két kutya… PrezLee érdeklődött a játék után, a másik meg védte… egy labdabolond kutyánál ez teljesen normális reakció…

De nem lett még mindig semmi… a két kutya elkezdett szaladni egymás után… JÁTÉKBÓL… a nőci meg mind nem hagyott békét a sajátjának… mind próbálta csititgatni, de ezzel nem azt érte el amit szeretett volna… a kutya egyre bőszebb lett, ejsze itt a gazdi megvéd alapon és majdnem nekiszökött PrezLeenek… végül mégsem lett semmi komoly, mert a néni megfogta a kutyáját és elhúzott a pi…….roscsizmába. És váltig állítom, hogy ha nem pofázik bele, nem tutujgatja az ebét, hanem simán hagyja őket, még csak rájuk se néz, rájuk se szól akkor SEMMI az égvilágon nem történik… De ez a frász és félsz, hogy Jaj nehogy történjen pont ez okozza… igenis baj fog történni… Na legközelebb kikerülőm ezt a kutyát… és nem a kutya miatt, hanem a gazdája miatt…

Még merje azt mondani valaki, hogy drága ebem nem éhenkórász! Ma egy egész tál kaját kapott vacsorára… és mikor én vacsoráztam ismét nyálazott nekem mint az eszeveszett! Miután befejeztem kapott 3 szelet csóré kenyeret és úgy ette meg mint aki egy hete nem kapott enni…a fene se érti, mitől éppen ennyire éhes állandóan… mert soványnak nem sovány, sőt, most, hogy egy picit emeltem az adagját, mert úgy tűnt kezd csontosodni a lelkem mintha visszatette volna magára pár nap alatt a hiányzó dolgokat… és mégis akármikor, szinte akármit képes megenni…