Szerző: PrezLee

Eddig hihetetlen szerencsénk volt a zacskókkal… már csak remélni tudom, hogy idővel sikerül leszoktatnom erről a süket hóbortról, és természetesen azt is, hogy továbbra is semmi komoly baja nem lesz. Ma sikeresen kikakilt egy zacsit… persze a “hegyiek” amellett, hogy megértik mekkora egy komoly gond ez (mármint a zacskóevés) már röhögnek rajtam 😀 Igaz én is röhögök mert nem sokat tudok csinálni többet… Azzal “piszkálnak”, hogy még örvendhetek is, elvégre hamarosan a kutyám egyenesen a zacskós kakit fogja produkálni, csak felkapom és bedobom a kukába… Aham… na jó vicc ide, vicc oda… de nagyon bosszantó ez a szokása.

Ha elindulok felé, akkor egyetlen dolog ami történik, hogy nem “rágodik” a zacskón, hanem úgy egybe lenyeli mint kacsa a nokkedlit… ha nem megyek fele, akkor még van esély arra, hogy mégsem tetszik neki annyira és kiköpi. Eddig az egyetlen ami bevált, az, hogy megdobtam valamivel abban a szent percben, hogy a szájába AKART venni valamit… ez kissé elugrasztotta a zacsitól és volt pár másodpercem oda rohanni, elvenni és eltüntetni mielőtt ő tette volna meg. De nem mindig van a kézügyembe dobnivaló! És nem mindig abban a szent másodpercben veszem észre, hogy be akarja kapni, hanem csak mikor már csámcsogja…  Ördögi kör minden esetre…

Ma 4 körül elindultam sétálni. Kicsit fáradtnak éreztem magamat, úgy terveztem lerohanunk pár köröcskét gyakorlatozás képpen a kutyával majd hagyom egy kicsit játszani a pajtásaival és egy kettő hazajövök. Na már azt is kezdem eltervezni, hogy többet nem tervezek!!! Mert természetesen nem lett semmi a nagy tervezgetésemből…

Elindultam és az utca végén nagyon bántam, hogy nincs nálam a fotó gép. Egy alak, olyan 40-45 éves hanyatt feküdt a földön, csupa vigyor volt az ábrázata, a táskája a feje alatt és “napozott”… mármint olyan volt mint aki a strandon a csajokat nézegeti ahogy ellibbennek előtte… Ami kissé hibádzott, hogy nem volt sehol semmi strand, fürdőruhás csajok se lézengtek arra, és a nap se sütött már oly erőssen, hogy napozni lehessen… Na de egy tök részegnek gondolom ez nem okoz nagy dillémát… Egész a teniszpályákig röhögtem rajta… Egyesek, akiknél volt telefon megálltak és fotózták, ő meg mint aki jól végezte dolgát elterülve, vigyorogva sziesztázott az aszfalton… Jól kezdődik a délutáni séta gondoltam…

Kicsit időztünk a teniszpályák mögött majd elindultunk a fellegvárra. Már volt ott egy kistermetű, enyhén dobermannos 7 hónapos kutyi ott, akivel PrezLee majd 1 órát rohant mint az eszeveszett… itt dölt dugába a “majd egy kicsit gyakorolunk” tervem… mert a két lököttet nem lehetett leállítani! Egy adott pillanatban PrezLee rajzfilmbe illő pofára esést hajtott végre, de felszökkent és rohant tovább mintha mi sem történt volna. Kicsit később megérkeztek a többiek is. Majd elindultunk egy körsétára. Igen ám, de PrezLee nyakából az egyik villogó elveszett… a másik meg itthon van, szóval semmi hasznát nem vettem. Hiába na olcsó húsnak híg a leve alapon letudtam ezt is, végül is jó, hogy még van egy… Így ma PrezLee nem volt a Gyűrűk ura, pedig megnéztem volna milyen szépen villog ma is.

Alig indultunk el a körsétára, hát mit látnak szemeink: a sétányra egy fiatal pár (gondolom a csávó taxis) kocsistól be van húzva, ott ücsörögnek a motorháztető tetején, és romantikáznak… mint az amerikánus filmekben… kész röhelyek voltak, mert ehhez természetesen hozzájárul, hogy a hires Manele zörögjön a kocsiból jó hangosan… szerencsétlenek 😀 gondolták, hogy valami jó dugott helyre bújtak be, erre jön egy halom ember nagy dög kutyákkal….

Nem volt kedvem tovább körözni, pedig ma vodkás kávé, vagy kávés vodka volt a “menű”, így a  lépcsőknél elbúcsuztam és szépen hazasétáltunk.

Nem én, egy néni. Még szerdán történt, de akkor nem jutott eszembe lejegyezni eme dolgot. A helyzet egyszerű volt. Vártam a kocsi mellett, hogy mindenki megérkezzen, és láttam, hogy lököttem olyan fura pofikat vág miközben néz kifele a kocsiból. Így kiszálltam és megpróbáltam lefényképezni kintről, hogy mégis mit láthatnak mások mikor autózunk. A fényképek nem sikerültek a legjobban, mert az ablak visszatükrözött mindent, de attól függetlenül jót röhögtem azon amit láttam.. a szende képét ahogyan bámul kifele.

Na és ekkor haladt el egy öregasszony egy öreg emberrel. Kis hátizsák volt rajtuk, gondolom sétálni, kirándulni mentek… Amint elhaladt mellettem az öregasszony eccer csak hallom: “Úgy utálom ezeket”…biccentett egyet, pontosan nem értettem mit utál, mert a sorakozó autókon kívül nem volt semmi egyéb és azok becsszóra nem álltak úgy, hogy bárkit is zavarnának. Még mindig csodálkozta néztem szét, mégis a  kellemes szerda délelőttben mit utálhat egy vénasszony éppen annyira???

Hát mivel semmi egyéb nem volt amit oly nagyon utálhatott volna, gondolom vagy a kocsisokat utálta, vagy a kutyásokat vagy természetesen a kocsis-kutyásokat… Megsajnáltam a vénasszonyt… mennyi felesleges energiát fektet abba, hogy “úgy utálja ezeket” ahelyett, hogy törödne azzal amit szeret. De az ő dolga… gondolom rém boldog tud lenni ha ilyen könnyedén akad a “horgára” valami friss utálnivaló.

Gyűrűk ura volt ma PrezLee! A legszebben villogó zöld piros fényű ledje neki volt… ja mert neki volt egyedül olyan villogója ami zölden és pirossan villogott … még vagy 2 kutyának volt fehér ledes lámpa akasztva a nyakába, de ilyen stramm icike picike nyakéke csak az uraságnak volt. Hát ahhoz képest, hogy rettenetesen olcsó volt, és ahhoz képest, hogy vagy 10 közül csak kettő működött végül is pompás kis szerkentyű… na igen ha a felhasználását nézzük… mert még mindig azon a nézeten vagyok, hogy rém ronda 😀 DE bevált??? BE bizza!

Na de a továbbiakban őfelsége ma biza megint megmutatta, hogy kemény legény… Megérkezés után úgy terveztem, hogy egy kicsit szaladunk körbe, de ez a tervem dugába dölt… rögtön, mivel ott volt egy kutya akinek kedve volt rohangálni és hát PrezLeenek is kedve volt rohangálni, így hagytam őket rohangálni… Azonban ez a kutyi hamarosan hazament, így pár kört még sikerült szaladni PrezLeevel, de nem igazán volt rá kedve… Így hát hagytam a fenébe a “gyakorlatozást”, meg aztán eléggé szépen megy már és még gyakorlunk majd a napokban.

Még nem érkeztek meg a többiek, ezért flakonkergetésbe kezdtünk… hol én, hol ő rohant a flakonnal, jobbanmondva inkább ő (nehogy má :P) de néha el kellett vennem tőle és elszaladnom, hogy érdekesebb legyen a játék. Mikor a többiek is megérkeztek, egyszer csak egy idegen kutya is csatlakozott a bandához. Igen ám, de ez a kutya eléggé marakodó lélek lévén, előbb összeverekedett az egyik fiú kutyával, majd elkezdett PrezLeenek is morogni. Hát ijesztő volt azért PrezLee “válasza” megkeményedett és csak állt, morgott vissza… Nem ijedt meg egy kicsit sem, de végül szerencsére nem lett balhé a dologból, mert természetesen nem hiányzik, hogy most legyen kilyukasztva…

Kezd gyönyörűen menni lábnál, olyan szépen, hogy elég lenne 2 újjal fogjam a pórázt. Persze, kicsit könnyebben megy amikor ki van fáradva, arrafelé még szokott egy kicsit sietni, meg néha néha kell irányt változtatni, de akkor is azt mondom, hogy elég jó. Sőt… a korához képest nagyon jó!!!

Ma is gyakoroltuk a behívást és csodák csodájára “aránylag” visszajön amikor hívom… Előbb utóbb csak megtanulja ezt is.

Ma úgy érzem nagyon okos voltam… dicséret jár magamnak… mert nem felejtettem elmenni és vásárolni olyan gurtni izét, amiből amúgy is megveszem a pórázokat… és biza vettem. Egyelőre 5 métert, és abból máris tudok készítettni 3 pórázt. És így sokkal kevesebbe kerül a kedves ebem póráz rágó hóbortja! Na meg beszereztem egészen vékonyat is… azzal fogunk menni  a kiállításra. 😀 Csak azt lenne tudni, hogy milyen hosszú pórázzal szokás a dobermannokat felvezetni… Mert természetesen lila fogalmam sincs. Na sebaj, majd kialakul és természetesen akkora lesz amekkora és olyan amilyen. Jó lenne beszerezni egy snake-et de ha nincs hát nincs…

Ma tényleg remek formában működött az agyam, mert semmit nem felejtettem el azok közül ami eszembe volt, hogy el kell ma intézni. Kifizettem a telefont, az internetet, benéztem a villanyszámlát lerendezni de rettenetesen sokan voltak és nem volt kedvem sorban állni, meg turkáltam is, nem sok sikerrel de azért ott volt a vadászati láz és “muszáj” volt szétnéznem …

Nem utolsó sorban említem meg, hogy még az is eszembe jutott, hogy este sötét van. Na nem így és nem ezért, hanem a tulajdonképpeni gond azzal, hogy sötét van… mégpedig a sötétben a kutyám nem látszik merre csámborog. Akartam valami olcsó sziri szari ledes égő akármit beszerezni, mert szándékszom megrendelni ledes nyakörvet, de addig is hátha akad valami ötletes. Be is mentem egy kinai kacat-boltba, nagy nehezen sikerült megtalálnom a ledes herkentyűk polcát… és itt egy pirinkó dologra bukkantam… kérem szépen LEDES GYŰRŰ… Na hogy kinek jutna eszébe ilyen ocsmányságot hordani, ezen még most is tűnödök, de lám lám nem is egyet, hanem kettőt vettem ebből a divájszból. Az ára egy negyed csomag cigihez mérhető, így próba szerencse alapon megvásároltam a két gyűrűt és ma este PrezLee lesz a Gyűrűk úra! Kiváncsi vagyok, hogy legalább pár méterre fog-e hatni, és hogy mennyi ideig fog megmaradni a nyakán… Most már csak az kell eszembe jusson, hogy ne felejtsem itt a gyűrűt… de arra nem visz a lélek, hogy a kezemre húzzam… annyira ronda 😀

Na de kép is van ám!!! Biztosan hamar elveszítjük.. maradjon csak meg 😀