Sajnos (vagy szerencsére? … igazából nézőpont kérdése) úgy alakultak a dolgok, hogy PrezLee uraság ezen a héten falun fog “nyaralni”, és ott fog rosszalkodni Győzővel. Ma meglátogattam, és vittem neki egy adag marha csontot, ami már kb. 2 hónapja a fagyasztóban volt, megfőzve várta, hogy eszembe jusson… na most eszebe jutott, éppen beadtam neki, simi simi a kerítésen keresztül és máris tovább kellett állnom. Egy “szakértőt” cipeltem ki, az meg felmérte a területet, onnan meg a polgármesteri hivatalhoz mentünk, ahol egy csomó százéves térképeket nézegettek és onnan megint vissza Kolozsvárra. Szegény PrezLee nem nagyon értette, de most ilyen “komplikált” helyzet állt elő, és el kellett viselnie.
Szerző: PrezLee
Nagyon gonosz gazda
Vagyok ám… kint hagytam falun … és alig telt el két óra és máris hiányzik a rosszalkodása… végül is valahol muszáj volt kint hagynom… kedden reggel korán viszem a “szakértőt” falura, hogy mérje fel a telket.. már több hónapja várunk a “cédulás” szakértő néni megjelenésére, és most volt ideje… nem volt kedvem megkérdezni, hogy mit szólna, ha a kocsiba egy kutya is utazna, így ma inkább kivittem ebedlit és ott hagytam. Elvégre neki is jót tesz pár nap távolságtartás, nekem is sikerül kipihennem a fáradalmakat és annál jobban fogunk örvendeni a viszontlátásnak.
Vasárnapi C.A.C
Ma is reggel 6-kor szólt az óra… az este azonban felfedeztem, hogy nemcsak 4 ébresztési lehetőséget tudok bállítani, hanem rengeteget 😀 Mert a calendar funkciónál, minden percre tehetek egy zajnogó figyelmeztetést!!! Na persze nem teszek, de ott van a lehetőség, hogy akár 15x is szóljon a telefonom 😀 Hát nem fantasztikus egy találmány???
Olyan hideg volt a reggel, hogy majd odafagytam. Sapkával, kesztűvel felszerelkezve mentünk egy rövid sétára, majd ködben mentünk el a kiállításra. Kicsit korábban érkeztem meg mint tegnap, és ma nem sikerült megúszni parkoló jegy nélkül… persze várhattam volna de nem akartam. Jól van ez így…
Sétáltunk még egy adagot a kutyával, rémesen hideg volt, majd jobbnak láttam bemenni mert ott legalább volt fűtés. A tegnapi helyre pakoltam le a kutya pokrócát meg a táskámat és már ott is voltak a friss ismerősök a tegnapról. A két kutya egyből elkezdett játszani, és a még félig alvó sátrat egyből felverte. Végül jobbnak láttuk lecsillapítani őket, mert már kezdtek csúnyán nézni ránk.
Ma nagyon keveset ültünk, mert csikart a hasam és ráadásul félő volt, hogy drága kutyámnak is hasmenése van… lehet a tegnapi stressz ütött ki rajtunk, mert nem vagyunk közös koszton… ki tudja? Végül marhára szerencsénk volt, mert a bírálatot a ringben a Dobermannokkal kezdték, így seperc alatt letudtunk mindent majd angolosan távoztunk… épp csak köszöntünk az ismerősöknek.
Ma kissé szigorúbb volt a bíró, és csak “ígéretest” kaptunk… De jól van ez így is. Főleg, hogy ma PrezLee nagyon hiszti-peti volt, még a ringben is cirkuszolt 😀 De egészen szépen beállt, mert Lacika szólította a ring széléről, úgy figyelte mint aki csodát lát. Szaladni is elég jól szaladt, de a hisztit azért bemutatta. Hiába na, van egyénisége a drágának 😀 Ha nem tetszik neki, akkor nem tetszik és kész. Majd belejön…
Pár Győző kép
Annyira aranyos ez a kutya! Van egy pár kép amikor egyszerűen ennivaló pofikat vág. Na kb ilyen élőben.
Na kiállítás témája
Kezdeném azzal, hogy rém fárasztó… lehet, hogy PrezLee egy jó lapáttal még rátesz, de amúgy is rém fárasztó!!! Reggel 6 órakkor ébredtem, majd elvittem sétálni, és szerencsére PrezLee rendes eb, reggel elvégzi a dolgát és délutánig nincs vele gond… mármint nem kell szedegessem a produkcióját mondjuk a kiállítás közepén… szóval reggel sétáltunk, és ez is olyan volt mint bármelyik másik nap… ma is le akarta szedni a kesztyűmet, mert ez most már mindennapi dolog. Fél nyolc fele indultunk el. Menet közben két magyarországi autó a nyomunkba szegődött… végül elértünk, leparkoltunk és ettől a perctől kezdve PrezLee megkergült… Nyűszített, nem találta a helyét, szökkent, szóval minden ami hozzá tartozik.
Bejutottunk a kiállítás területére is, majd megkaptuk a ringet és a számot meg a katalógust is… Ezután szabad foglalkozásként elmentünk és megvásároltuk a vékony nyakörvet… na ennek fölöttébb nagyon örvendtem, mert így valamennyire kordában tudtam tartani a herceget… Így sem volt valami nagyon könnyű dolgom… mert PrezLee totál “belendüld”. Na nem is csodálkozom, hiszen annyi annyi játszópajtás forma volt ott, és ő meg egyetlen egyel se játszódhatott!!! Hát ekkora igazságtalanságot!
PrezLee ismét a csúcson volt… mint mindig. Most ő volt a hangzavar egyik fő forrása… Szinte két órán keresztűl ugatott, majd egyhuzamban… Már nem csak én röhögtem rajta, hanem a dobermannosok nagy része, meg az arra járok, meg végül is mindenki… persze voltak akik rossz szemmel néztek ránk, de egyszerűen ő nem akart lecsillapodni… a himnuszt is megugatta, de ez még az elején volt. Jelentem, hogy 12 óra után valamivel “normálisabb” lett, és azután már csak 10 percenként kürtölte világgá a nemtetszését.
Fotót egyetlen egyet se készítettem, mert választanom kellett… biztos kezekben tartom a kutyát, na igen a póráz végétől, vagy elengedem galibát okozni és fotózok kedvemre… Nem igazán vágytam arra, hogy totál káoszt okozzon, a fotógépet se akartam tönkre tenni, így inkább fotók nélkül maradtam… van ilyen is.
Végül “nagyon igéretest” kaptunk, azzal a megjegyzéssel, hogy a könyökei még puhák. Még ácsorogtunk egy adagot, majd szép lassan hazafele indultunk, de menet közben meggondoltam magamat és kijöttem falura. A kutya agyilag ki van fáradva… ez látszott rajta, hogy ahelyett, hogy Győző kergetésbe kezdett volna ácsorgott az udvaron. Holnap van még egy hajrá, kiváncsi vagyok hogyan fogja végighisztizni a holnapi napot is…
Még hozzátartozik a vicces részhez… hogy kiderült létezik valami kis könyvecske… amibe a kiállítás eredmények lesznekszépen bevezetve. És már nagyon közel volt a “bevonulásunk” pillanata, amikor kiderült, hogy hát azt be kellett volna szerezni… na ekkor átvágtuk magunkat a tömegen, ami elég komplikált művelet volt, beszereztük a könyvecskét és visszavágtáztunk. Még volt egy pár lebírálandó kutya előttünk, vagyis sikeresen vissza is értünk.
