Na valamit elszúrtam az ebbel… azt hiszem elkényeztettem… más nem igazán lehet, de mostanában mindig valami egyebet akar mint ami van… jóformán reggeltől estig nyüsszög, nyafog, sír és teszi az eszét… akkor elevenedik meg a kis pofija amikor ránézek és megkérdem tőle: MI VAN??? Na és a bökkenő, hogy azt se bánja ha mérges vagyok… szóval csak annyit igényel, hogy figyeljek rá, csak rá, midig is csak rá. Mint valami rossz gyerek… és ez kimondottan fárasztó. Főleg ha dolgozni szeretnék. Ilyenkor szokott bekövetkezni az, hogy kizárom a helyére. És akkor ő ott tovább folytatja… sír, nyüszít, majd addig mesterkedik, amíg bezárja magát a fürdőbe, nagy robajjal lehúz valamit, szóval, amíg igenis kicsalogat és ismét ráfigyelek… huhh… várom a tavaszt… NAGYON. Mert akkor betölti az 1 évet … és a hadelhadd csak akkor kezdődik 😀 Jön a bicikli szezon… lefárasztási készülékként.
Szerző: PrezLee
Aghhhhhh….
Ma PrezLee fölöttébb és elképesztően agyament volt… egész nap sípolt, sírt, nyafogott és ugatott… a leglehetetlenebb pillanatokban természetesen. Este fele azonban már nagyon nem bírtam… elkészítettem a kajáját, oda is adtam neki, majd kint hagytam a helyén. Keserves sírást hallottam olyan 10 perc után… amikor rosszalkodik akkor csendben van, ha valami komoly “baj” van akkor szedi elő ezt a sírást. Hát igen… volt komoly baj… mert megint bezáródott a fürdőbe… néha tűnődöm azon, hogyan nyitja ki azt az ajtót, mert annyira be szokott szorulni hogy néha nekem is nehezemre esik kinyitni… és mégis, állandó jelleggel a fürdőbe kapom meg… bezáródva természetesen. Ellenben ma szétszedte a szemetet… az egészet. És mivel a szekrény smirglizéséből származó nagy halom por ott volt… mindezt PrezLee a képére “mázolta”… fura egy látvány volt… a Pál utcai fiúk jutottak eszembe róla, de fogalmam sincs, hogy miért…
Most 12 óra van… körbe rohangál és meg akarja harapni a saját lábát… közben ugat. Én meg elfáradtam.
Közben kísérletezem… most fülhallgató van a fülemen és teszem a totál angolt… csak periferikusan nézem mit működik és alig hallom a nyavalygását… kíváncsi vagyok mikor unja meg 😀 Nagyon az a gyanúm, hogy azért csinálja mert reagálok a nyafijára …
Mert elkezdett veszettül játszani .. egy pénzt kapott azt dobigálja, jön, megy, kinéz benéz, nyafog… és közben értetlenül nézi ahogyan én PONT írok… és nem figyelek rá. Azt hiszem teljesen kétségbe esett… mert még csak oda se néztem a sírására 😀 És ráadásul vigyorgok is… persze a képernyőre és nagyon nehezemre esik nem rá nézni, miközben ő minden erejével azon dolgozik, hogy a figyelmemet megszerezze… aham harc ez, komoly harc!!!
Aham… még nincs vége, most bambán áll a szoba közepén meg az ajtót nyítja… tudja, hogy arra is reagálok.. a fenébe, hiszen hideg van kint!!! hümm sakk matt helyzet.. vagy fázni fogok vagy becsukom de akkor reagálok a viselkedésére… na igen győzőtt!!! Végól becsuktam az ajtót… boldog volt, hogy sikerült neki… eh ez van. Majd legközelebb tavasszal folyatjuk ezt a játékot 😀
Ugat
Ja ez a friss és legújabb szokása… hogy mindenért ugat!!! És most nincs olyan hajhúzógatos szmájli amit ide betoldjak, de az illene ide… Mind gondolkodom, hogyan csillapíthatom ezt az egyre gyakrabban felhangzó kényeskedő ÉLES ugatást, de eddig csak egyetlen dolog az ami hatni szokott… PRÉÉÉÉÉZLIIIIIII HALLLLGASS!!! Vagyis mikor sikerül túlordítanom… Eh. Gondolom ez is hisztériás korszak, vagy a fene tudja mi, de becs szóra néha rettenetesen fárasztó az, hogy elkezd csak úgy ugatni…
8 hónapos dobermann!!!
Hát nem jön, hogy elhiggyjem! PrezLee ma betöltötte a 8 hónapot. Rémes egy tekergő 😀 Rettenetes tud lenni, de azt hiszem ezért tudom olyan nagyon szeretni… Minden napra valami új hülyeséget tartogat… valamit kitalál és csak fáraszt, fáraszt fáraszt!!! De … hamarosan eljön annak az ideje, hogy én fogom fárasztani…
Ma voltunk egyet szaladni… persze nem “ó jaj be nagyon sokat”, csak úgy egy kicsit, mértékkel (a jóból is megárt a sok alapon)… persze ahhoz, hogy PrezLee egy icipicit is lihegjen kéne legalább 5x annyi… De sebaj, van nekem ám bicajom!!! És tavasztól PrezLee bicikli után fog szaladni 😛 És ott már nem lesz olyan gond, hogy ki fárad ki… mert mind a ketten ki fogunk fáradni 😀
Ma voltam soppingolni, persze a kis herceget a helyén hagytam…hát nem betolakodott a fürdőszobába?? Pedig ott annyira szorul az ajtó, hogy mikor “be van zárva” nekem is nehezemre esik kinítni… de gondolom látta, hogy egyszer kétszer tiszta erőből le kell támadni az ajtót, és akkor azt teszi ő is…
Az nem lenne kimondottan baj, hogy a fürdőbe bemegy és nagy mafla módra be is zárja magát oda… hanem rágcsálja a cipőimet!!! És a szekrényem még nincs kész, hogy a cipőket ott tudjam tartani! Na valahogy csak “átéljük” ezt a korszakot!!! Végül is lehet, hogy szét kéne nézzek és valami egyéb cipőket keressek??? Lehet nem tetszik neki a model vagy a szín vagy a forma…. Hmmm, ezen a változaton még nem gondolkodtam!!!
Ellenben az a “randa” szokása, hogy mikor hívom ahelyett, hogy jöjjön elkezd veszettül körözni körülöttem, még ugat is meg játékból morog… nos ez nagyon idegesit, és kicsit frusztrál is… mert totál tehetetlennek érzem magamat. Mert még csak meg se verhetem 😀 mindig elszökken… eh… elrohanok, elbújok és rettenetesen nagy kontrolra van szükségem, hogy mikor sikerül elkapnom akkor ne “döngessem” el alaposan, hanem amiért oda jött, megállt, leült WHATEVER megdícsérjem … Ma nekivágtam egy faágat egy nagy fának dühömben… mert borzasztóan ideges lettem rá… és ő a képembe röhögött meg tovaszökkent… hát ne üsse meg a lapos gutta az embert??? Azzal biztatnak, hogy kinövi… Remélem… és azt is, hogy HAMAROSAN.. mert becs szóra semmi kedvem nincs most megtanulni lasszót dobálni…
Csere kutya akció
Múlt héten PrezLee volt látógatóba meg “gondozóba” Győzőnél, tegnap pedig Győző volt PrezLeenel… hát jó, még szerencse, hogy jelen esetben nem egy hétről volt szó, hanem sak egy napról!!! Mert hogy ez a kettő darab kutya együtt nemnormális az is biztos. 5 percet nem hagynak békét egymásnak… nem is bosszantana ha szépen eljátszanának, aránylag csendben… de neeeeem… ők kell hangoskodjanak és mindezt úgy időzítik, hogy lehetőleg már nagyon legyek elmerülve a munkába, amikor hangos és éles vakkantással (Győző) kiborít minden vizemből és kezdhetem előröl… A jobbik eset amikor csak megijedek… a rosszabb az amikor ennek következtében nyakon öntöm magamat teával… a még rosszabb az amikor jó pár óra ilyen után nagyon nyilalik a fejembe és kénytelen vagyok külön zárni őket 10 percre… amolyan természetes csillapítóként…. Kellett nekem csere kutya! Nósza megkaptam 😀
Friss rombolások
PrezLee tevékenykedik néha rendesen. Van amikor angyal ként nem bánt semmit, de vannak napjai amikor teljesen nemnormális kerge birkaként szedi szét a házat. 99.9% összefüggés van a szétszedés és a hideg között, jobban mondva a hideg miatti enyhén kevesebb mozgással…
Vegyem csak sorba:
-két napja épp egy barátnömmel kávéztam, a kutya olyan másfél méterre tőlem a helyén ücsörgött, beszélgettünk s egyszer csak hallom… rics recs ripsz ropsz… PrezLee lerágta az egyik fióknak a fogantyúját…
– délután, kicsaptam egy kicsit mert vártam valakit, mikor mentem utána a kutya sehol… természetesen megint bezáródott a fürdő szobába… és természetesen elrágta az egyik cipőm … nem egészen, de azért khm … lecserélendőre rágta
– másnap fürdőszoba túra ismét… kiszórta az egész szemetet
-az olyanok, hogy hajcsat, hajgumi, pokróc, póráz, tálka, asztal sarka már nem is tartoznak az említésre méltóak közé…
– rendszeresen lopja a smirglit(szekrényfelfrissítési akció)… kénytelen vagyok az egészet a szekrény tetején tartani, mert ha megkapja elnyálazik rajta egy jó félórát. Nem tudom mi tetszik neki a smirglin…
– tegnap előtt megdézsmálta az egyik virágomnak a leveleit… majd szépen habosan kihányta az egészet… hogy mi ütött belé nem tudom, mert eddig nem piszkálódott a csendes lakótársakkal…