Marley and Me

22 kutya alakította a nevelhetetlen labradort

“Színésznek és rendezőnek a legfontosabb ihletforrás a saját élete. A Marley meg én (Marley and Me, hazai bemutató: március 12.) című hatalmas sikerű vígjáték egy bolondos szerelmespár és egy még bolondosabb kutya különös háromszög-történetét beszéli el – melynek alkotói mind civilben is nagy kutyabarátok.

Kutyaallergiások valószínűleg nem is szívesen működtek volna közre a film készítésében: Marley, a teljesen idomíthatatlan labrador szerepét összesen huszonkét kutya formálta meg a hosszú forgatás során, köztük 10 kölyök.”

Mit mondjak… hát nem “jó” fajtát választottak.. akko most ne panaszkodjanak, hogy a rosszaság megtestesítéséhez 22 kutya köll ám! Lett volna dobermanjuk, ott bőven elég egyetlen az is megtestesítette volna magát az ördögöt is… vagy ki tudja, lehet 222 kellett volna, hogy “színészként” a szerepet eljátszodja… na meg kell ám nézzem ezt a filmet…

Pokol és Menny

“Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket…Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak.

Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt.

A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött.

A vándor odament hozzá, és megszólította:

– Jó napot.

– Jó napot – felelte az őr.

– Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?

– Ez itt a mennyország.

– Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk…

– Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.

Az őr a kútra mutatott.

– A lovam és a kiskutyám is szomjasak.

– Nagyon sajnálom – mondta az őr. – Állatok nem léphetnek be ide.

Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment. Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal.

Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.

– Jó napot – köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
– Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
– Van ott egy forrás a kövek között – mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet. – Igyanak csak kedvükre.

Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.

– Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor – felelte a férfi.
– Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
– Mennyország.
– Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország!
– Az nem a mennyország. Az a pokol.

A vándor megdöbbent.

– Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!
– Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat….”

Paulo Coelho – Az ördög és Prym kisasszony

Vannak dolgok

Vannak olyan dolgok amin rettenetesen csodálkozok magam is. Már csak azért is, mert jó jó tudok én ezt meg azt kutyául, de hej haj mennyi minden van amit nem tudok! Sokkal többet nem tudok mint tudok, és mégis valahogy egészen elégedett vagyok egy csomó mindennel ami az ebkutya viselkedését jelenti.

Például nem rágcsálja a drótókat. És nem érdeklődi elektromos cuccok után. Ott van például a switchnek keresztelt divájsz… ami a következő képen, jobbra fetreng a földön, és soha nem akarta se felszedni se arréb tolni, semmi, egyszerűen nem érdekli.

dscf9828

A nyomtató mellett alszik, néha nekifogott le akarta szedni a fedelét, de hamar leszokott róla. A nyomtató mellett meg elvonul a skenner kábele, azt sem piszkálja, na meg a töltők, USB kábelek, semmi nem érdekli.

A virágaim is nagyjából biztonságban vannak… néha néha rátőr a nagyhoppárlé és olyankor megdézsmál va egy növénykét, lever egy cserepet, de ez nem jellemző és valószínüleg olyankor valami miatt bosszút áll, mert még ha unatkozik akkor se nyúl hozzájuk.

És még egy kép 😀 Mert tetszik, nem másért…

Dobermann és növények

Nagyon gonosz én…

Az úgy volt kéremszépen, tecciktudni meg miegymás, hogy ma elmentem túrkálni. Azzal a feltett szándékkal, hogy egy új fekvő alkalmatosságot vadásszak az ebemnek, mert mióta doktor úr aszonta, hogy a gyapjú pokróc nem jó a zebnek, azóta a kocsi pokrócán alszik és a kocsi szegény fázik… (akarom mondani a kocsi hátsó ülésének letakarására szolgáló poróc :D) Egyik turkálóban a szemem egyszer csak megakadt egy pokróctüneményen! Bordó szín, a minta se szörnyű, nem mintha sokat számítana, tapintásra olyan volt, hogy jaj de csúcsszuper ahogy mondani illik… Megnéztem az árát, az sem volt elviselhetetlen. Megtapogattam jobbról balról, kifordítottam félig, láttam, hogy tényleg nagyon jó darabot kaptam kézbe, és boldogan lobogó hajjal rohantam a kassza fele … 😀 (költői túlzás) Sakkor becsomagolták egy hatalmas zsákba, magamhoz öleltem és taxiba vágtam magam. Hazaértem és miután kissé kiolvadtam beinvitáltam az ebet szemrevételezni az új pokrocát. PrezLee azonnal rátelepedett és meg kell mondanom nagyon meg volt elégedve a választásommal… Igen ám, de eszembe jutott, hogy többek között ma telefont is akartam fizetni. Mert már nagyon a kés élén táncoltam, és félő volt, hogy levágják. Így ma rövidebbre sikeredett a séta, kicsit azért játszottunk a bottal, ülsz, fekszik-et is gyakoroltunk, kicsit (nagyon) sikerült felbosszantania, amikor is csak felkapott valami randaságot és azon nyomban felzabálta, jól kiveszekedtem magam vele, majd hazahoztam és elmentem fizetni. Egész úton morfondíroztam magamban, hogy ejsze… az a pokróc… lehet, hogy inkább a régit az enyémet kéne PrezLeenek adjam, mégiscsak az hmm hogy is legyen mint is legyen… A megoldás meg véletlenül jutott eszembe… 😀 elmegyek a turkálóig, mert volt ott egy másik, s megveszem azt neki, ezt meg… simán ellopom az ebemtől, úgyse fogja tudni 😀

Na és ekkor azt mondtam, hogy tényleg nagyon gonosz gazda vagyok 😀 DE Vigasztal, hogy végül is bármikor neki adhatom és csak megörzés végett van nálam… vagy! az még jobb… csak tesztelem, mint a kutyacsokit és a kutya sampont!!! Igen, ezért nem kapja még meg! Helyette kapja ezt… Szerintem ez is egészen guszta 😀 De ez nem tetszett neki annyira mint a másik. Bizonygattam neki, hogy ne legyen szomorú, ez még szebb szép mint a másik, guszta kicsi minták vannak rajta, meg csíkok és narancssárgás, de nem nagyon volt kinek. Meg is csípte egyik oldalon, a fotón még nem látszik, de EZ biztos nem fog tartani többet mint 2 hét… Addig legalább van pokrócom 😀 De hogy nem “hülyegyerek” a zebem, az is biztos. Még, hogy csak úgy elveszem és nem fogja tudni!!! DEHOGYNEM!!! Mert felcipeltem az emeletemre, az egyetlen hely ahol biztonságban van, és akkora hisztibe kezdett, hogy zengett a ház és majdnem feljött utána! Nyafogott és követelte vissza a pokrócát!

Upgréd

Kutyám jól van, köszöni szépen, imádja a fütőtest mellett a puha pokrócán… legszívesebben alszik, és bevallom ugyanezt tenném én is, de ehelyett úgy teszek mintha dolgoznák… közben 😀 dehogy dolgozok! Dolgozzanak a traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek. Mert ha már ennyire elszúrtam ezt a hetet, azzal, hogy totálhülyén kezdtem, akkor a liba legyen kövér alapon szabadságot jelentek ki egészen péntekig inkluzive… és azért csak péntekig, mert szombat vasárnap nem járja, hiszen az amúgy is szabad. Akkor még a traktoroknak se muszáj dolgozni… csak ha akarnak.

Sakkor most neki akarok fogni felfrissiteni a honlap működtetésére szolgáló scriptet… de ahhoz, hogy elég tudományos és megtévesztő legyek kell készítenem egy bekápot… és majd csak azután az upgrédet.. ha elszáll minden akkor senki ne csodálkozzon… majd visszakerül minden a helyére.