Szerző: PrezLee

PrezLee imád mindenben részt venni. Persze ez amolyan általános dobermannos vonás, mások is mondták a saját kutyájukról, ráadásul Tedi is akkor volt boldog ha az események részese lehetett.  PrezLee aránylag megszokta a napi “iramot”, vagyis, hogy délelött aludnia kell a fütőtest mellett, délben rövid szünet, ilyenkor van egy kis “felfordulás”, lehet örvendeni, meg egy két gyakorlat is elvégzésre kerülhet, labdázás is történhet, vagy bármi ami éppen kialakul, majd ismét egy nyugis időszak következik.

Időközben vannak megszakítások is… mert az, hogy fél méternyire fekszik tőlem néha nem elég. Olyankor bemászik az asztal alá, lehetőleg megbökdösi egyszer kétszer a számítógépet, a székemet eltolja, nyöszörög egyet majd lefekszik szorosan a lábam mellé. Olykor meg ilyenre sikeredik a fészkelődése 😀

Hát nem egy rendes kis segítség?

Teljesen mackósra öltöztem magam, 2 nadrág, 2 felső, meleg kabát, sál a nyakamon, amitől úgy érzem mintha törötnyakú lennék, sapka behúzva, hogy alig látok ki, két pár zokni, vastag kesztű… és mégis azt hittem majd odafagyok. Komolyan nem értem az eszkimókat miért jó nekik annyit hidegbe lakni! Már rég elvándoroltam volna!

Vicc ide vicc oda a Corfu-n levő “tanya”, de a francba és a fenébe, nem lenne jobb +n fokon sétálni egyet kora hajnalban? Mindezt télen nyáron? És még én höbörgök a hideg ellen! De tessék kérem megnézni ebkutyát, azzal a semmi bundával ami rajta van, hát vacognia kellene.

Egyelőre a legjobb jutalom falat amit kitaláltam, mert nem leszek nyakig maszatos tőle. Ma sajtos sétán voltunk, a zsebembe, egy zacsiba apró kockákra vágott sajtot pakoltam. Ebkutya figyel a sajtra, sőt, könnyebben jött ha behívtam. Na jó, ha van sajt akkor a behívás is hasonlít ahhoz, amit a filmekben látni a jólnevelt kutyákkal 😀 vagyis gazdához, leül előtte.. Na igen, de ha nincs sajt akkor nincs ilyen sem. De valahol azt hiszem normális dolog ez is… Szépen lassan beleszokik és idővel jobban végrehajtja a dolgokat.

Csak remélhetem, hogy nem unja el a sajtot. Mert aztán folytathatom valami izgalmasabb falattal és a végén egy fél csirkét kell magammal vinnem, hogy rám figyeljen… a komisz 😀

A minap épp arról szövegeltem, hogy nem sikerült megtanítanom ugatni parancsra… na kérem szépen ezt is tudjuk már, mindezt tegnaptól, másodszori próbálkozásra, és nem is akárhogy!!! Kétfékeléppen tud ugatni.

Először is az történt, hogy szombaton amikor itt voltak a barátaim, az ő kutyájuk bemutatta az “ugass” parancsot… kézjelre. PrezLee meg kitágult szemekkel bámulta, hogy mégis mi a szösz folyik és mi a lényeg ebben a játékban. Vasárnap készültünk a Hétvégi “hagyományos” dobi fárasztás-ra amikor is őkegyelme kergebirkaként szökkent a szobába. Ekkor mutattam neki a kézjelet és mondtam, hogy ugass… ő meg olyan rém türelmetlen volt már, és szeretett volna menni, hogy azon nyomban elugatta magát… szerintem azért, hogy “ne mind húzd az időt, menjünk” de nekem pont jól jött, mert azonnal juj de nagyon megdicsértem… kissé értetlenül nézett, de erre megismételtem: ugass+kézjel, és csodák csodájára ugatott egyet. Az igaz, hogy az ugatás végén még egy kérdőjel is volt… hogy vajon “te bolond gazda most azt akarod, hogy ugassak vagy csak bosszantasz??” és most még jutalomfalatot is kapott az ugatásért…

Miután hazajöttünk megpróbáltam még egyszer… és  megint sikerült.

De egyben két dolgot tudunk… van a néma ugatás, és a hangos ugatás! Na erre kössetek bogot! Ugyanis, észrevettem, hogy mikor kezd ugatni először némán tátog 2-3-at. Gondoltam próbáljam meg “leválasztani” a “néma ugatást” a “hangos ugatástól” és hihetetlen de következő két három próbálkozás után sikerült felfognia a különbséget a néma és a hangos között… hát nem egy észlény??? 😀