Egyszerűen elfelejtettem a videókat feldolgozni és felpakolni a helyükre … mert a gép valami hatalams muvikat készít, és mindegyiket egyenként kell megmatatgatni. Készült egy pár aranyos. Karácsony táján mikor voltunk járni egyet Balázzsal és PrezLeeve, Győzike otthon maradt tekintettel a lábára, amikor szórakoztunk a jégen, PrezLee meg játszódta Bambit (vagy jobban mondva a bamba őzikét), illetve egy két PrezLee-Győző játék.
Hamarosan követekznek 😀
Sztéj tjund! Ahogy mondani szokták ám…
Na kitaláltam, hogy ezzel fogom lelkileg stresszelni és ijesztgetni a zebet! Pont így megmondom neki és komoly alapja is lesz a mondanivalómnak. Mert hozzáteszem, “Fasírtot csinálok belőled!!! Komolyan mondom úgy jársz mint Malac Manci!!!… igen igen, ne tedd a hülyét, tudod te kiről van szó, sokat játszódtál vele az udvaron…” Ettől aztán biztos, hogy minden aprópénz kiesik a zsebéből és ezentúl rendes lesz…
Természetesen a disznóvágás megtörtént. Malacka átment kolbászba, flekkenbe meg fasirtba. Amíg élt boldog volt, egés nap zabált, sétált, volt két kutyabarátja, szóval na ilyen az élet… Végül is a többi malachoz képest kissé szerencsésebb volt, mert ő nem karácsonyra lett levágva, hanem csak most. Össz vissz majd 200 kiló volt :O Nem éhezett szegényem az is biztos…De hogy én se mentem se megnézni a malackinyiffantást az is biztos… Érdekes, mert miután már átalakul hússá azután már nincs bajom vele… ej ez van húsevőnek lenni jó. Valszeg ezért is szeretem ha a hús az a szupermarketben nő ki a fagyasztóból!
és egy nagyon ide vágó idézet 😀
“Nem hiszem, hogy a fasírtnak világítania kellene a sötétben.”
Ma lévén csütörtök kissé elhanyagoltam a reggeli korán kelést. Bár az óra kitartóan szól 5kór, néha gondolkodom azon, hogy mi a francért. Köztudott (aki nem tudja még akkor ezennel közhírré tétetik), hogy rettenetesen vadul sípoló óra mellett is tudok aludni. De a legjobb, az amikor az ember kikapcsolja ezt a hangoskodó szerkentyűt, és visszabújik a meleg ágyba. Azt hiszem ezért az érzésért nem szoktam átállítani az órát!!!
Szóval reggel nem 5 kor keltünk, hanem csak 6kor, elmentünk egyet sétálni, egészen kellemes volt a hideg, csak éppen takonycsúszós minden… eccer kéccer majd jól odavágtam magam, PrezLee is csúszkált jobbra balra.
Kopogjam le fába a behívás ma reggel remekül ment, jön boldogan hozzám. Igaz a zsebem tele van sonkával meg sajttal… az tuti, hogy ha elkeveredünk az erdőbe fél napot kitart az elemózsiánk… nem halunk éhen.
Nem sokkal a hazaérkezésem után el kellett menjek valahova, és persze őkegyelme a helyén maradt. Tizenkettő órakor értem haza. Sokáig nem történt semmi, dolgoznom kellett (vagy valami ahhoz hasonló :D) majd séta és végül elmentünk a doktor úrhoz megnézni a képén a foltot. Ami már jön helyre. De… mert valaminek mindig lennie kell, most szurit kapott a drágaság mert köhög. Holnap is megyünk…
Meggyőződésem, hogy ez afféle szamárköhögés, és bár a köhögés biztos el fog múlni a szamár tutita megmarad. De tényleg… olyan csökönyös tud lenni ez az eb,hogy az rettenetes. Ma is megvolt a szokásos ki bírja tovább idegileg típusú mondanám úgy erőviszonyok próbálgatása.
Ahogy én sejtem a sok kényeztetés miatt eddig ő volt a nyeregben, most egy ideje szigorodtak a dolgok és valahol veszve érzi a pozícióját és mindent megtesz csak ne veszítse el. Szerencsére csak trükközik, agresszió kevés van benne, azt még idejében helyretettem, de végül is még nem értük el a főnök, alattvaló viszonyt… Séta közben remekül törekszik, hogy mindenáron ő legyen elől, tolakodik, erre néha néha neki szoktam lökni a falnak… ezen mozdulat pedig kiváltja belőle, hogy hirtelen rettenetesen elkezdje zavarni a szájkosár, vagy ha az nincs akkor a lánc, vagy bármi… Kilométereket képes menni úgy, hogy semmi baja nincs, de ha kissé hátrább kell maradjon, akkor kész a viszketegségi mánia…Remélem hogy a kicsi fejében szépen és aránylag békésen elrendeződnek az erőviszonyok.
Mivel mindig siet, és mindig vissza kell táncoltatni rettenetesen fáj a bal vállam… már olyan, hogy séta előtt negyedóra bal váll bemelegítő gyakorlatokat kéne végezzek, de mivel nem végzek, így séta végére érzem, hogy szakad le.. . Jobb oldalon is tud menni, de valahogy most én szoktam meg, hogy bal oldalon közlekedik… hiába na sehogy se jó.
Ezen a videón fél napot röhögtem… ilyen nincs. Hogy egy kutya ennyire lökött legyen 😀 ráadásul még dobi is a lelkem… bár nem hinném, hogy dobisága miatt végzi ezt az “őrült mutatványt” csupán. Azért mázlija is van, hogy ilyen csúszdával rendelkezik…
Felfegyverkezve indultam a délutáni sétára. Jutalomfalatokkal persze…Volt sonka is meg sajt is, hátha valamelyik erősebben fog tetszeni neki és jobban reagál.
Borsózott a hátam, de vissza kellett mennem oda, elengednem ebedlit és megpróbáljam a behívást. Az utcára való kirohanás minden rizikójával. Mert az se megoldás, hogy állandóan madzagon tartsam, és kivigyem a világ végére, ahol biztos nincs senki hetedhét határon is túl, és ott engedjem csak el, mert ökegyelme nem képes megtanulni egy parancsot.
Kissé tartottam attól, hogy tenni fogja az eszét és nem fog akarni jönni, de végül is őt semmiféle rossz nem érte amikor hozzám jött csupán ha én kellett utána mennem…
Hát öröm volt nézni, mert a kutya a behívásra engedelmeskedett. Egyszer kétszer tette picit a süketet, de végül is egy kis időeltolódással (fél perc, perc) csak elindult felém. Eszébe se jutott elszaladni vagy megijedni, aminek fölöttébb örvendtem. Mert nem akarok én se ijedőset se félőset nevelni belőle, csupáncsak azt kell megértse, hogy a gyere ide az kötelező, és nem fakultatív, meg játék sem!
A medve azonban várat még magára… mert ezután rengeteget kell gyakorolni amíg biztosra megjegyzi, és még ezek után is lehet számítani olyanra, hogy egyszer csak valami mégis érdekesebb mint hozzám jönni…
Közeleg a tavasz amúgy 😀 ! Ma reggel is felesleges volt a kesztyű (5 óra után valamivel) és délután már nem is vittem magammal!!
Chevalidonak már sikerült lefotóznia:
Ma PrezLee uraság nagyon közel állt a teljes meggyilkoláshoz. Kapott is a fejére rendesen, két adagot is. Nagyon kihozott a sodromból méghozzá mindezt sikerült neki elintéznie hajnali 5 óra 20 perckor… amikor az ember még jóformán alszik!!! Na de lássuk csak mi is történt…. Reggel, elindultunk, meglepően kellemes volt kint. Sőt kimondottan meleg. Az ember csak úgy dudorászott volna ha eszébe jutott volna, hogy dudorászni jó… de nekem nem jutott eszembe.
“Sajtoztunk”, PrezLee mint egy tünemény hajtja végre a feladatokat, hasra vágja magát fekszik-re, visszaül, szóval nem, hogy elégedett vagyok vele, de ez már túlzás 😀 (egy kedvenctől ilyen hasra vágásokat nem szoktam elvárni …), de ha ő ilyen lelkesedéssel végzi hát nem fogom leállítani!
Egészen elégedetten caplatunk. A háromszögbe elengedtem, itt nekifogott rohanni mint a veszett, és még mindig nincs semmi baj. Az csak akkor kezdődik, amikor a másik oldalon megjelenik egy néni egy kutyával… na mert ekkor kezdődött az, hogy PrezLee oda akart menni. A szép szó nem használt, átszaladt az úton. Még szerencse, hogy az autók nem jártak abban az órában csak hébe-hóba. És nemhogy átszalad, de utána is cicázik velem!!! Kezdetben normálisan hívtam, majd egyre mérgesebb lettem… tudom, hogy nem lett volna szabad, de ki bír higgadt maradni, mikor őkegyelme mint egy idióta, röhögő fejjel cikázik le a járdáról, fel a járdára, majd szökken, és közben jön még egy autó is, és esze ágában sincs se megállni, se hozzám jönni… Na azt nézze meg az ember milyen ideges lettem én!!! Peche volt egy fának, mert épp utamba került és jó nagyot rúgtam egyet belé… pedig az nem is volt hibás… Iszonyatos ez a tehetetlenség érzése… mert nem a rohangálással van baj, hanem azzal, hogy a kis hülye nem érti, VESZÉLYES amit művel.
Aztán egyszer csak elkaptam, de ekkor nagyon megruháztam… és még ő jött az erdő felől… hogy mégis mit képzelek. Elkezdett vicsorogni erre még kapott kettőt a fejére. Abbahagyta azon perc. Hazáig a mintakutya volt…. azt hiszem életében először hunyászkodott meg úgy igazán… és most volt az az pillanat, amikor nem akart mindenáron előttem menni, hanem beérte azzal, hogy én vezetem a “bandát” és ő jövöget mellettem, kvázi félig mögöttem s nem előre törekszik…
Hú de iszonyatosan mérges voltam! Hát ilyen nincs… Sajt ide, sajt oda, ha a “Gyere ide” parancsot nem vési nagyon keményen az agyába akkor nem leszünk jó barátok. Ugyan biza nem szeretném állandó jelleggel pórázon vinni, azt már egyenesen szomorú nézni is!!!