Elkezdte valami 3 óra tájt… hajnalban természetesen. Nyaf nyaf… majd jó hangos NYYYYYAAAAAAF NYAAAAAAAFFF… kaparta a külső ajtót, a szoba ajtót matatta… az elején teljesen “ignore”-ra tettem, de a toporzékolása egyre hevesebb lett… gondoltam ejsze valami “komoly”, másképp ennyi idő alatt megunta volna. Felöltöz->cipőt vesz->kabátot vesz->kimegy vele… megvolt a pisi, majd szemlélődik az udvaron… Jó, betessékelem, vissza az ágyba, elkönyvelem, hogy nah akkor most végre aludjak… 10 perc múlva kezdi… nyaaaf nyaff….
Persze a párnát a fejemre húzom, de attól függetlenül a nyafogás erősödik… kimegyek, összeszidom, helyre teremtem, még csak nem is fordulok meg, máris nyafog… megint visszafordulok, leteremtem, indulok befele sunyítva fekszik a helyén, hallgat, de csak amíg az ágyba bújok betakarózok és készülök az álom manókat fogadni… s akkor megint nyaf nyaf… amíg csak a “light nyafogást” folytatta… addig bírtam, bár valami olyasmi játszódott le bennem, mint a rajzfilmekben, amikor pattannak el a húrok és egyre csak pattannak és egyszer csak jön a nagy baj… mert valami afféleképpen pattantak el a türelem szálak bennem… Kb. 4-kor ismét hatalmas hisztit vágott.. akkorát, hogy megint komolyra vettem.. ismét eljátszódtuk a Felöltőz->cipőt vesz->kabátot vesz->kimegy vele… megint kierőszakolt magából valami pisit, de ez olyan volt, hogy simán bírhatta volna reggelig vele… 5kor megint eljátszódtuk… a szokásos Felöltőz->cipőt vesz->kabátot vesz->kimegy vele… végül azt mondtam, nem is megyek vissza… teljesen felesleges, aludni úgyse tudok, az ajtó nyitogatásra, bökdösésre, a szidásra a család többi tagja is csak felébred… inkább főzők egy teát és maradok a konyhában olvasni…
Na ja… folytatta a nyafogást.. ült mellettem, és nyaf nyaf… erre elkezdtük a te így én úgy… ő nyafogott, én megfricskáztam a fülét… megint nyafogott megint jött a fricska… ő győzött!!! Tovább bírta mint én… mert teljesen feleslegesnek bizonyult, kicsit se hatotta meg… ekkor jött a lepricollak urfi! Vettem is 2 kicsi műanyag poharat… az egyiket megtöltöttem vizzel, a másikba meg egy “kortynyit” … és mikor nyafogott, akkor nyakonöntötem a kortynyival, majd újratöltöttem a fegyvert… valami félórát sikerült elhalgattatnom.
Csak azt nem tudom, hogy mégis mi a szösz váltotta ki ezt a süsü viselkedést… de komolyan mondom már ott voltam, hogy a kicsi süketet kizárom az udvarra, oszt ott mind vacogjon és nyafogjon reggelig… Nagyon kevésen múlott, hogy nem tettem meg.. 😀 Végül is a kevés fokokon múlott… mert így is köhécsel meg “teszi a kényes eszét”, csak nagyobb bajt okoznék mert még jól meg is fázna! De jön még tavasz… akkor meg másképp lesznek a dolgok … 
mert kicsapom mint szél a budiajtót!!!
Ellenben VALAKI majdnem rosszul járt!!! Pénteken VALAKI azt mondta, hogy he he, de milyen jól ellenne az ebbel, hogy biztos jól egyeznének… meg hogy az ágyba aludhatna és sokat játszanának. Na ezen filozófáltam éjjel 3,4,5-kor, hogy kéne vegyem magamat, kocsiba vágjam az ebedlit, becsengessek az illetőnél… amolyan se szó se beszéd alapon csak simán vigyorogva átnyújtsam az ebet, majd mondjam, hogy holnap jövök, sarkon forduljak meg hazajöjjek egy kellemes nyugodt alvásra… Szerencséje volt Valakinek, hú de mekkora :-D, de ami késik nem múlik lehet, hogy egyszer nagyon a szaván fogom …
