Voltunk ma kocogni egyet a kutyával… késő este megyek, olyankor nem járnak az utcán és nem kell magammal vigyek mindenféle kancafrancot… elvégre csak rohanunk egyet, majd nyomás haza, most a törvény által előírt batyúnyi csomaggal kimondottan kellemetlen lenne szaladni… Szájkosár sincs rajta, mert akkor nem tud “teli szájjal” levegőt venni, becsukva kell tartsa a száját. Rendörök és zsandármok is mentek már el mellettünk, vagy szaladtunk el mi mellettül és nem volt semmi komment… Ne is legyen mert mérges leszek! 😛
Szóval elindultunk… felcsatoltam rá a hiper szuper Ring-5 folytó nyakörvet, illetve a fényvisszaverős vékony pórázat… ami gondolom olyan pincsi méretű ebeknek van… PrezLee jól befeszűlne ebbe a pórázba és tuti valahol valami elpattanna rajta… szerencsére olyan ügyesen megtanulta, hogy szaladáskor (mondom neki “szaladunk”) nem lacafacázik sokat, az elején kicsit kell megcibálni, majd szépen “teszegeti girbe görbe lábait”… Nem is szokott húzni sem, hanem egyforma tempóba kocog ő is mellettem.. néha kell igazitani egyet egyet, mert majd hasra esek tőle, de végül is már kialakult egy rendszer, megszoktam és nem “meglepő”, hogy néha elindul felém…
Ugyancsak időnként rájön a hoppárlé és mindenáron akarja cipelni a pórázt…Na és ilyenkor látszik rajta az “eszement trógerség” … mintha a csintalanság és a huncutság szobra lenne olyankor ebkutya! A szeme se áll jól alapon “szórakozik” velem, húzigálja a pórázt (persze közben próbálunk szaladni) és fura hangokat is hallatt, meg nekifog és mint valami buta kecske szökken… és szökken és pattan és huzigálja a szájával a pórázt, kész komédia amit lerendez… Ekkor az egyetlen “megoldás” megállni, nyakörvtől megfogni, rászólni, hogy “csillapodj” majd szépen újra elindulnil… egy jó fél óra kocogás alatt kb 2-3-szor megcsinálja… jó nagyokat lehet nevetni rajta olyankor…
Ha már gyümölcsöknél tartunk, akkor ez a mai érdekesség volt. Újabban vált szokásommá, hogy minden soppingoláskor valamiféle furcsaságot hozok haza. Ami annyiban furcsa, hogy addig még abban a formában nem ettem(nem ittam, nem használtam stb) …
A kínai “honey pomelo”-nak becézett gyümölcs (ami állítólag mégy helytelen is mert Pumello kéne legyen) nem tartozik PrezLee kedvenc gyümölcsei közé… de persze az első percekben pont úgy viselkedik mint Tigris… a Micimackóból persze… vagyis topog, hogy neki kell, mert látja, hogy pucolom, és az bizti tutira valami finom. Annak kell lennie… ilyenkor a fejét addig dugja, addig tolat az orrával amíg mire észreveszem magamat ő már a fejét az asztalon pihenteti és onnan lesi, hogy mi készül, hogyan készül, lehet-e lopni, érdemes-e lopni… ha könnyű megszereznie a valamit akkor elrohan vele a helyére és ott szemrevételezi… ha nem akkor búskomor szemekkel lesi… De mikor adtam neki zamatos fincsi Honey Pomelot… hát messze köpte és a pofijára volt írva: héééé te nem tudod, hogy a dobermannok NEM szeretik a pomelot???
Az avokadó kérem szépen egy gyümölcs, ami inkább zöldség és zöld. Rájöttem, hogy nagyon szeretem az avokadót, bár az emberek nagytöbbsége akikkel megkóstoltattam azt mondta, hogy se íze, se bűze… ááá nem tudják ők mi a jó! Családi szempontból meg kimondottan jó, mert így megmarad nekem az egész :-D… vagyis azt hittem. Mert mint az alábbiakban kiderül, valószínűleg “osztoznom” kell PrezLeevel az avokadón!