Kiderült kérem szépen, hogy az a kis lódivájsz szerű izé amiket még láttam kutyikon az a halti névre hallgat. Igen ám, de egy “halti” persze gondolom márkás és attól sokkal jobb mint egyébként meg társai, egy halom pénzbe kerül! Hiszen ott az anyag és jaj de nagyon jól meg van varrva 2 vagy három helyen…
Nem akarok igazán venni neki ilyen haltit, de azt mondják nagy segítség azoknál a kutyáknál akik húznak. Mert hogy az orránál fogva van visszahúzva a kutya, nem kell rángatni és nem erőből hanem finoman lehet irányítani.
Ezt valahol nagyon el tudom hinni, ugyanis egy alkalommal a póráz és a szájkosár kissé összegabalyodott, ennek következtében amikor a pórázt visszahúztam a kutya feje is visszahúzódott és nem mondom, de fél újjal vezettem az amúgy makacs ebet… Még alkalmaztam egyszer kétszer, “teljesen véletlenül” persze, és tényleg bevált ez a módszer, hogy az orrától fogva legyen vezetve.
És ekkor támadt a zseniális ötlet, miszerint miért is ne készítenék egy házi gyártmányú haltit, hiszen nem fog kelleni mittoménmilyen sokszor, na meg 2-3 varrás és méternyi anyag, szóval nem nagy ügy…
Még ide azonban nem jutottam el, mert kitaláltam még egyebet is…
Íme az első házi gyártmányú “halti”, amit a szaladópórázból “origamiztam” össze neki… seperc alatt. Ja amúgy ez a “pincsi póráz” 😀
Persze PrezLee nem volt elragadtatva attól, hogy neki ilyen “halti” micsodákat tűzzek az orrára, de pechére nem úgy megy az! Azt hiszem meg fogom kérni a szomszédasszonyt varrjon ám PrezLeenek egy ilyen divájszt! Anyagom is van hozzá.. szép kék!