Szerző: PrezLee

Amióta kétszer is “csinálta az eszét”, mármint “megszökött” és nem akart visszajönni, elgondolkodtam, hogy vajon miért is teszi… na jó mert lökött, ezt tudom, de miért pont a fellegváron marháskodik… ott volt a zacsis dolog is, aztán most ez az “elmegyek világgá szétnézni”… mert nem úgy szökik meg, hogy elmenjen nagyon messzire, és hátra se nézzen, hanem egyszerűen a “zónájának” érzi és még otthonosan mozog azokon a részeken amerre elcsatangol… Nem is csodálkozom, hiszen a téli időben nemcsak a gödörben voltunk, hanem körbejártuk az egész fellegvárat jó párszor… és sejtem hogy bolondocska megjegyezte, hogy ááá tulajdonképpen akkor ez az egész egy és ugyanaz innen oda, meg onnan ide… Azt is merem állítani, miután mindent megnézett a környéken… utána visszatérne… csak persze nem hagyhatom, hogy ennyire messze menjen és tegyen amit akar.

Ma rengeteget dolgoztam, és nem volt időm játszani sokat vele… Bár egy jó másfél órás sétára tellett, meg elemntünk egy midnájt szaladásra, de még mindig nem elég neki ez a mozgás… Meg kell oldjam végre a bicziglim kerekeit mert ha nem tudom rendesen kirohantatni akkor szét fogja szedni a házat…

Hát ő se kell menjen a szomszédba egy kis “gonoszságért” ami azt illeti… PrezLee ugya a kényes, fényes városi kutya… legalábbis a falu szemében így van számontartva. Aki ugyebár kocsival utazgat, ide oda van hurcolva, neki mindent szabad, a lakásban lakik (hüüü igaz???) meg társai. Persze emiatt rengetegen a faluból úgy gondolják, hogy nemvagyunknormálisak… Ráadásul Győző is még mindig bent lakik, vagyis persze napközben az udvaron tanyázik, de azért éjszakára még a konyhába alszik…

De a gonoszsága az nem ebből jön… hanem, hogy Győző soha nem akar a pokrócra feküdni… a csupasz betont kedveli a legjobban, arra úgy terül ki mint aki éppen napozok. Mert van neki pokróckája, meg szőnyeg… Nem kell… csak akkor, és csakis akkor ha ott van PrezLee… Mert akkor “gonoszul” úgy intézi, hogy ha lehet mindkét pokrócra terüljön el… És leginkább a PrezLeejét használja.

A kert tiszta latyakos lett… aránylag elfogadhatónak tűnt mikor megérkeztünk, de a két “kicsi” ki lett terelve az udvarra, ahol annyira összetapicskoltak mindent, hogy most minden csupa sár… de hogy a két kutya hogy néz ki!!! Na hát szörnyen! PrezLee olyan szürke lett mint az unalom (az szürke nem?) , meg foltos, meg koszos, de Győző… hát készült néhány kép…

A” szerencse”, hogy a melegben hamar megszárad, kihullik a bundájából az egész és kifehéredik… csak úgy magától. Persze egy homokbuckán ébred meg reggelre , de legalább nem maszatol mindent össze például farokcsoválás miatt… Próbálták anyukámék lemosni a lábait, de mikor itt van PrezLee akkor ez nem kifizetődő mulatság… ugyanis a következő félórában ugyanúgy néz ki!  Jelen esetben készültek képek 😀 , majd holnap betoldom őket, mert nincs nálam USB kábel a fotógéphez…

Történt ma, tudja a fene hány órakkor… mert aludtam, délután. Ja és nem is akkor történt, hanem utána amikor felébredtem.  Eszembe jutott, hogy kéne menni… sakkor felcihelődtem és kb semmi perc alatt pakoltam össze… de PrezLee már érezte, hogy VALAMI történni fog… Hogy ez nem olyan sima séta, hanem ez valamivel több mint a séta… nekifogott veszettül rohanni előre hátra. A képére ki volt írva a boldogság. Előre rohant az ajtóig, vissza, majd megint előre, egy két vakkantás, szoval örömmámorban uszkált (szökkent) …

Elgondolkodtam, hogy HONNAN tudja??? Abból, hogy egy két cuccot beteszek a táskába? Egy szót se szóltam hozzá… csak jöttem mentem… mondjuk reggelente is szoktam elmenni otthonról, úgy hogy a táskába csomagolok… ugyanabba a táskába. Olyankor nem ugrabugrál, nem vidámkodik… és otthon is szokott maradni… Na de őkegyelme most nagyon is jól tudta, hogy ebből menetel lesz, és ő se marad itthon.