Na ma PrezLee urasát nagyon megijedt. Elmentem kocsit megmosatni, nagyon siettem, a kocsinak szép kellett lennie, időre kellett menjek, és az előző napok sáros kalandjai után nem volt kedvem nekem súrólni. Hát beugrottam az első kocsimosóba, PrezLeet a kocsiba hagytam, a fene gondolta, hogy ennyire befrászol a dologtól. Na hát nagyon. PrezLee nem szereti a kocsi mosódát. Pár perc után kiszedtem, mert egyszerűen látszott a kis képén, hogy pánikol, majd odébb mentünk, de ott is világgá akart szaladni ijedtében. Majd letörött a körmöm, a bőrétől kellett szorosan tartanom, mert veszettül ugrott volna el, félő volt, hogy a nyakörvből is kirántja magát… Végül mégsem, de az autó mosó legények nagyon jól szórakoztak 😀 Végül nem bírták és megjegyezték, hogy a kutya nem hallgat rám 😀 Na nem, mondom… fiatal és megijedt … ja aha 😀 Na szóval így zárult a kocsimosási akció..
Szerző: PrezLee
Koszfészek :D
Tegnap megfürdettem… ma kezdhettem volna elöről!!! PrezLee olyan koszos lett mint a kisbivaly mikor először találkozok őfelsége a pocsolyával!!! És nem bír betelni a sárban való tapicskolással. Na igen… PrezLee igencsak ért hozzá, hogy maximálisan összekoszolja magát, és természetesen engem is… Csak az első hatlmas sárfolt bosszantott fel (na … moshatom @#*&@!*&#^!&#%^^%@!^ – vagyis monitorra nem való káromkodás) , aztán már úgyis moshatom alapon mindegy volt… Jó, még azért nem jutottam oda, hogy vele együtt tapicskoljak a sárba, de ha így folytatjuk a bolondozásokat akkor valszeg egy nap annak is eljön az ideje…
Végül PrezLee jól kirohangálta magát, már egészen jól megy a gyere ide, azt hiszem áttérünk a nyakába logó rövid pórázra… Ma miután kiengedtem az autóból, cipőt kellett váltsak, mert városi cipőbe ültem a kocsiba, sejtettem, hogy sár lesz és vittem magammal bakancsot… És nem akart elrohanni a világ végére, ott cikázott körülöttem amíg cipőt cseréltem. Ezután azért csak ráakasztottam a rendes bőr nyakörvére a hosszú madzagot és néha néha elkaptam a végét, magamhoz hívtam, jó nagy simi a még sártalan fejére és mehetett dolgára…
Ezután következett csak a sáros szakasz, de az annyira sáros volt, hogy “csakna”… Nem akartam megfüröszteni ma is, így hazajöttünk, be a helyére és hagytam száradni. A kefével próbáltam aztán leszedni a sarat, a háromnegyede szépen lejött, a többi még maradt ellenben egy szemétlapátnyi homokot sepertem össze…
És következzenek a képek a sármániás bolond dobermannommal
a nadrágom…
és a kabátom ujja.. de a háta, az oldal is ilyen… nem kell ám izgulni, PrezLee rendes munkát végez 😀
Minden esetre… a tavasz már itt van.. ez érződik a levegőben, de… nagyon várom, hogy felszáradjon ez a nagy sár.
Fürdés!
PrezLee-t nem sikerült kádba, vízbe megfürdetnem egy jó ideje… használtuk a száraz sampont, nedves kendőket és társait, ami persze félmegoldás. Na és a természetes homok pakolásokat, amit Győzivel raktak egymásra a latyakos udvaron… mert mondom én, hogy egy egy ilyen sárcsolyázás után, kihullt belőle a por és tisztább lett az eb… Győző meg kimondottan öntisztuló. Sár, kosz, másnapra hófehér bunda, semmi szag, semmi mocsok rajta…
Na de a fürdést… legutóbbi fürdetés alkalmából komoly gondjaim keletkeztek, amikor be kellett tuszkolni uraságot a kádba. Ő nem akarta, én akartam, és mind a majd 45 kilójával tiltakozott. Egy adott pillanatban meg ott voltam már, hogy feladom. Ő rém komolyan nézett, “gyilkos pillantásokat” vetett rám, én meg rém komolyan gondoltam, hogy ezt nem engedhetem meg neki, mert megérzi a “gyengeséget”… Így is vannak “ki a főnök” apró cseprő csatáink, de ekkor éreztem, hogy ha nem sikerül elérnem amit akarok, akkor nagyot “esek a szemében”… Így történt, hogy mégis megfürdött, de elhatároztam, hogy ebből köszönöm szépen nem kérek…
Pár hete nekifogtunk hát kádba mászást tanulni… Az kérem meg úgy nézett ki, hogy arra jártunkba hirtelen beugrok a kádba (úgy cipőstől-ruhástól persze) és biztattam őkegyelmét, hogy kövessen. Hülyének nézett sokáig, majd veszekedett… Persze mindig volt falatka… Aztán egyszer bemászott két lábbal, agyondicsértem, és ezután már sokkal könnyebb volt. Persze a kacsamániája is besegített, hiszen a kacsanénit hívtam segítségül mikor a párizsi falatka nem volt elég ok a bemászásra…
Tegnap, olyan 10 perc tutujgatás (űűűűűgyes vagy PrezLeee, gyereeee, bráááávvóóóóó stb.) után sikerült beterelni ebet a kádba, ott a lavórba meg úszkáltak a kiskacsák, azokkal elvolt, megeresztettem a vizet és szépen megmostam. Miután a kádba ér, már nincs gond, egészen jól tűri a “tortúrát”, várja, hogy legyen kész, meg azért ügyelni kell, nehogy kiszökjön, de amúgy már nem vészes a folyamat..
De a fürdés utáni pillanatok :))) Megint említésre méltóak, mert rá is rátör a kergekór!!! Íme a filmecske …
Majd megnyúztam!!!
Iszonyat dühös lettem rá… de mázlijára csak épp leordítottam a fejét a helyéről… Borzasztó, hogy ha PrezLeevel megyek valahova, akkor a ruha kb. addig tiszta rajtam, amíg felvettem és meglátott benne… Na jó, lehet eljutunk a sarokig! De ezt inkább akkor ha sár sincs, kosz sincs. Ha például esős idő van és sár, akkor tuti, hogy már az udvaron jól lepacsiz, rám lép és szinte azon nyomaban összekoszol. Ez ellen egyetlen védekezési módszer a ruhák külön választása.. kutyás ruha, kutyátlan ruha… A kutyátlan ruha akkor kerül rám, ha ő már biztonságban be van zárva a helyére, és már csak épp fel kell öltöznöm, hogy elmenjek valahova.
Igen ám de vannak az olyan esetek mint ma… amikor elindulok és egybekötöm a bevásárlást a falura menetellel, és nem a legkutyásabb ruhákkal indulok el, hanem valami középszerűvel… Valahogy kiügyeskedtem, hogy a bevásárlás utánig, sőt falura érkezés utáni percekig nem koszolt össze. És ott sem, mivel el volt foglalva Győzővel, kint tevékenykedett az udvaron… DE készülünk haza jönni. Nyitom a kocsit. A hátsó ajtó be volt zárva, ehhez ki kellett nyitnom az első ajtót. Mondom neki… VÁÁÁÁRSZ… hát nem beszökik az iszonyat sáros mancsaival, a csupa sár testével a soför ülésre és jól összekoszolja??? Azt hittem a lapos gutta ott üt meg… és persze, hogy mondtam neki valami cifrát, többek között, hogy “megnyúzlak, tisztára idióta vagy” és társai… aztán negyed órát “simogattam” az ülést amíg használható lett… Szerencséjére, hogy olyan szende és ártatlan képeket tud vágni, hogy hamar elmúlt a mérgem… DE végül csak ki kell mossam a 2 napja mosott kabátomat… ugyanis beült a “szokásos” két szék közé, hogy jól lásson ki, és a koszos oldalával összesározott…
Na ez van… legközelebb zsebdobermannt veszek… Vagy tacskót, mi a szősz… az legalább kicsi, kicsit koszol 😀
Libapásztor lányka helyett kecskecsősz
Négy kis kecske született … kettő tegnap és kettő ma. Valami 4 órás volt a két “fiatalabb”… és mivel időnként az anyakecske (az egyik) az első két napban nem akar foglalkozni a kicsikkel, ezért emberi gondozásra szorulnak. Igen ám, de PrezLeenek és Győzőnek is meg kellett ám ismerkedni az új “családtagokkal”… Hja, kettőt Győző már ismert, és hős nagy testvérként tegnap őrködött mellettük, de lökött PrezLee ma látott életében először kis kecskét.
Úgy gondoltuk, hogy a legjobb megoldás, ha a kecskék a ládába vannak, ahonnan nem tudnak kimenni, nehogy PrezLee vadász zsákmánynak nézze… Hát nem nézte, mert PrezLee el volt ragadtatva a kicsiktől, azon nyomban elkezdte tisztogatni és nyalogatni őket mint valami anyuka… Aztán nem bírt magával, nem tudott betelni a kicsikkel, nekifogott nyüsszögni, nem tudta hova tenni magát örömében. Egy másodpercig se jutott eszébe, hogy bántsa őket…. ami nagyon jó dolog :)… mert egyszer a domboldalon legelésző juhcsordát kissé szétkergette… Na nem akarta azokat se megenni, de hát ha rohantak előle akkor ő biza rohant utánuk… És persze azok nem voltak “családtagok” sem 😀 😀 😀
Arról nem is szólok, hogy a sár és esős idő miatt legalább egy kiló sarat hoztunk haza… ugyanis az udvart Győzikével felszántották rendesen a nagy játékukban…
Az ovoda:
a dobozban, nehogy vadászsákmánynak legyenek nézve, vagy akár “lepacsizva” mert az is végzetes egy ekkora kis állatkának… PrezLee mancsal nem lehet viccelődni 😀
Az első pillantás:
és máris mosdatja őket:
… a képen látszik, hogy PrezLee mennyire koszos lett az udvari hancurtól!!!
és a két “kicsi” nézi a még kisebb 4 kecskét :))
és ilyen rettenetesen sáros lett Győző!!! Reggele letisztul, ugyanis megszárad a melegben, kihullik a sár a bundájából és olyan lesz mint új korában… Ellenben a konyhából 1-2 lapát porszerű homokot kell kiseperni!!!
Nőnapi elérzékenyülés….
Bolond kutyám időnként “elérzékenyül”, rém kedves bújos macska lesz belőle. Ma is volt egy röpke ilyen pillanata és sikerült egy két fotót is készítenem…
“juj de nagyon szeretlek ám”
