Végre számoljak be egy kicsit…
Amikor elvittem PrezLeet falura, azt hittem, hogy max hétfő délután megyek utána. Erre hétfőn utaztunk és hulla fáradtan értünk haza. Egy zuhany után be is estünk az ágyba, és egész éjjel 12-ig aludtunk. Ezután “reggeliztünk”, vagy a csoda tudja mi de ettünk valamit és újabb alvás következett egész reggelig.
Kedden, hogy a “boldogság” folytatódjon, rokonok jelentkeztek látogatóba, mert dolguk volt a városba. Délután szándékoztuk hazahozni PrezLee-t, de a vendégekkel nem lehetett. Mint kiderült csütörtökre “kötelező” programot szerveztek nekünk, afféle családi “idióta” (így nevezzük a családi idillt) féle forma akármit, amire el kellett menni. Így felhívtam a szüleimet, hogy ugye ugye maradhat a “kis unoka” még a hétvégéig náluk.
Mivelhogy pénteken Gyulafehérvárra kellett menni, majd szombaton egy kirándulásra neveztünk be a Remetei sziklaszoroshoz. Itt meg a banda busszal ment, ráadásul sziklás veszélyes hely, így nem lehetett vinni PrezLee-t.
Pénteken estére értünk haza, még tiszta szerencse, hogy csütörtök este a fagyasztóból kivettem a húst, így péntek estig volt ideje kiolvadni a hütő részben. Annyi időm maradt, hogy kirántottam néhány szelet húst, egy gyors zuhany, egy rövid alvás, majd hajnali 3-kor ébredtünk, kávé és nyomás a buszállomásra.
Szombati nap egész nap gyalogoltunk, vasárnap meg valami kis melót kellett elvégezni, és vasárnap ismét Aranyosgyéresre kellett menni. Uff, még PrezLee-t is haza kellett ám hozni. Végül elindultunk felszedtük PrezLee-t, majd az autópályán elmentünk Aranyosgyéresig, majd onnan vissza a másik úton.
Azt hiszem nem panaszkodhatom, hogy unatkozom …
Ma pedig el kellett mennem a fogorvoshoz valamit elintézni. Persze nem gond PrezLee-t itthon hagyni egy órára, és nem is törtem ezen sokat a fejemet. De 12 után értünk a fogorvoshoz, ahol valami 10 perces munkája lett volna. Végül 2 és fél órát vártunk, mivel nem volt villany…
Szegény eb, meg nem elég, hogy hazahoztuk a kertes házból, még egyedül is hagytuk fél napot…
Cserébe a szokásos napi sétát megkapta, annak ellenére, hogy esőben ezt nem szoktuk végigjárni. De most valahogy kárpótolni kellett az egészet.
Kicsit meghízott falun PrezLee uraság, nagyon jó bőrben van ismét. Ma is főztem neki és elővigyázatosan egy adaggal többet. Azt gondoltam, sebaj, nincsenek olyan melegek, holnapig megáll ha nem eszi meg… Nos csalódnom kellett, mert az egészet bevágta és még nézett kérdő szemekkel, hogy te most ennyivel akarod kiszúrni a szememet??? Hja meg a mi zöldborsó levesünkkel is szemezett, nem beszélve arról, hogy a hirtelenjében összedobott Ribizlis márványos süteményt majdnem a tányérról lopta el.
Eléggé meg van változva, sokkal de sokkal nyugodtabb mint fiatal korában volt, most valahogy olyan “normális”‘. Imád a figyelem központjában lenni, ha mi eszünk ő az asztal alá tuszkolja be magát, vagy egyikünk vagy másikunk lábára telepszik a fejével, az már nem baj, ha semmit nem kap az asztalról, de legyen ott, mert fél méter távolság az már sok neki.
Néha azon gondolkozom, hogy igazi macska természete van, hízelgő ha kell neki valami, kedveskedik ha figyelmet akar kicsikarni, bújik meg dörgöli magát hozzánk, már csak dorombolnia kéne és kész.