Egészen érdekes volt ez a hétvége,mivel már valahol csütörtökön elkezdődött. Úgy estefele, délután lett letéve a lant (meló), majd holnap (hétfőn) lesz felvéve újra.
Pénteken kocsiba ültünk, kivittük a “kisunokát a nagyszülőkhöz” falura, majd ott hagytuk (elég keserves, ugye engem is visztek pillantásokkal kísérve) elhúztuk a csíkot. Körbe jártuk Várad és környékén található autó bontok mindegyikét, végül szombat este hazaértünk a városba. “Unoka” még mindig falun tanyázott. Vasárnap a másik irányba mentünk, egészen Aranyosgyéresig, ahova elvittük a kocsi alkatrészeket. PrezLeeről közben megtudtam, hogy volt sétálni, és persze nagy lökött módjára nem akart odamenni a szüleimhez. Csak körbe, körbe rohangált mint valami eszeveszett örökmozgó. De 5 méternél közelebb nem ment.
Végül vasárnap délelőtt mentünk ki falura, ahol! kocsiba csaptuk az “árván” maradt PrezLeet, ugyanis anyukámék hamarabb elindultak kirándulni. Végül mi is kiértünk a megadott helyre, de az úton gondoltam fárasszam le egy csöppet őkegyelmét… és lőn. Kiértünk a földútra, kitettem PrezLeet a kocsiból és elindultunk. Kimondottan élvezi ezt a fajta sportot, ő rohan a kocsi előtt, én megyek utána, ha pisilni akar lassítok, beérem, de addigra befejezi és szalad tovább. Ha elfárad akkor jön és néz be a kocsiba. Egyetlen hátránya ennek, hogy nagyon óvatosan kell menni, ugyanis nem “konstans” se szaladásban, se irányváltásban, de mivel már “ismerem”, egészen jól boldogulunk.
Miután kiértünk, reméltem, hogy ki lesz fáradva eléggé, hogy nyugisan ücsörögjön ott körülöttünk, de elég naivnak bizonyultam, mert végig rohangált mint az eszeveszett. Voltunk egyet járni is az oldalba, egy rövidebbet, ezalatt is végig szaladt, majd míg a tűzzel volt babrálva végig rohangált. Gondolom megéhezett, mert majdnem kilopta a kezemből a kilónyi flekkennek valót, emiatt madzagra került a kajálás idejére. Hazafele elég nyugodt volt a kocsiban, de végül a fáradtság igazán itthon tört rá, kb 7 órától egyszer mozdult meg, levittem pisilni és vissza is ment önként “dalolva” aludni.
Közben kiderült, hogy kapott egy “pofont” apukámtól, és hogy biza igencsak szófogadó is tud lenni. Persze bemutatta, hogy “itt a gazdám és azt csinálok amit akarok”, jött mellém, hozzám, hogy na hihihi meg hahaha nem megyek hozzád, de végül nem szóltam bele az ők dolgába és engedelmeskedett apukámnak is.
Amúgy meg örvendenék, ha eljutnának egy valamiféle “egyezségre”, ugyanis lehet a nyáron egy kicsit hosszabb időre kell otthagyjam náluk, kb egy hónapra, és addig jó lenne ha szót fogadna nekik is. Khm… NEKEM IS jó lenne ha szó fogadna, dolgozunk rajta 😀
Készültek valami képek is, holnap felpakolom őket.