Nem jó fotós segédnek!

PrezLee egyenesen rémes fotós segédnek! Nagyon bosszantó.
Történt ugyanis, hogy voltunk sétálni. A hagyományos city-túránkon vettünk részt, majd a Garibáldi hídnál valami fura jelenségre lettem figyelmes. Egy furcsán parkoló kocsira. Nosza jól megnéztem magamnak, és hazafele bandukoltunk. Igen ám, de morfondírozva magamban, hogy mégis hogy került az oda, meg ilyent egyszer lehet látni az életben (na jó lehet kétszer, de ritka jelenség minden esetre), eldöntöttem, hogy hazaszaladok (szó szerint), majd vissza a fotógéppel, hátha sikerül valami használható képet készítenem. Kicsit gond volt, hogy már sötétedett, de azért elég jól kijöttek a képek.

Lehettek volna jobbak is, csakhogy… Úgy gondoltam, ne baktassak egyedül, meg mennyire fog örvendeni majomfajzat is, ha nem maradunk otthon, hanem egy újabb sétára indulunk, miközben még jóformán be se fejeztük az elsőt! (mert le se “vetkőztettem”, szájkosár, póráz rajta maradt míg elvettem a fotó gépet!) És ennek szépen meglett a következménye… PrezLee uraság végig hisztizett amíg megpróbáltam beállítani a gépet. Mikor elkattant és várnom kellett, akkor felugrott, megbökött, na de végig nyávogott. Legszívesebben agyoncsaptam volna… csak hát hogy csapjon agyon valaki egy ebet akinek bizonyos esetekben nincs agya???

Napi hülyeségek

Komolyan mondom, unalmas lenne az életem enélkül a “bestia” nélkül. Ahhoz remekül ért, hogy felhívja magára a figyelmet.. Néha idegesítő.

Például.. ha kell neki valami, akkor normális, hogy azonnal kell. És jön, megbök, hogy hééé mi van? Éhes vagyok. Hiába mondom neki, FORRÓ, kell várj. Ezt ő nem érti. Neki csak a most létezik. Most éhes. Most akar enni. Nem vigasztalja igazán, hogy már elő van készítve (rendes gazda vagyok ugye), csak épp forró. Az sem csitítja az éhségét, hogy megóvni akarom attól, hogy megégesse. Azt már tudja, hogy nem mindig van úgy ahogy akarja, de ez ellen tiltakozik. S akkor kitettem a kajáját a folyosóra, hűlni. Jó tíz perc kellett, míg “győztem”, és a helyére ment. De most persze durcás. És teljesen igazságtalannak érzi a helyzetet. Hisz ott a kajája és gonosz én meg teszem itt a nagy uralkodót és nem engedem enni. Nem szép tőlem…

Aztán egy amivel majd minden alkalommal felvisítok. Fekszik, alszik, dolgozom, itt van tőlem 2 méterre. Minden békés és nyugodt. Valami zene szól halkan, és a billentyűzet hangja hallatszik csak. És egyszer csak elkezd ugatni. Olyan vadul és hangosan, hogy azt se tudom mit dobjak el.. a billentyűzetet, vagy az egeret. Megijeszt minden egyes ilyen hirtelen felugatásnál. Nem csinálja gyakran… csak naponta egyszer kétszer. Hall valamit kintről és persze feladata, hogy jelezze. Ja csak mikor bele vagyok merülve a melóba, igazán jobb lenne ha mondjuk előbb felkel a helyéről, és elkezd morogni…

“Ágy”-költöztetés
Mert ugye nem ágy, hanem egy second-handbe vett irtó szuper olyan ökó-bió-mosható csak természetes (gondolom inkább mű) anyagokat tartalmazó paplan. De elég nagy, elég puha és szereti is, nem is irritálja. Szóval.. az ágy, az kb 2 méterre van a számítógépemtől. Ott jutott neki egy zúg, ahova szépen befért és nincs is útban, és még a kuckója is lehet. De mikor épp olyan kedve van… fogja és ide hozza közvetlenül a székem mellé. Mert a 2 méter kérem az nagy távolság…

Most nagyon elégedetlen az úrfi… fekszik a helyén és amolyan “tyű de nehéz az élet nyögéseket” produkál. Nem is csodálom 😀 nem kapott ma még enni, lehet is elégedetlen

Hétvége

Megint eseménydús hétvégénk volt. Először is péntek este megfürdettem. Méghozzá olyan hirtelen parancsoltam rá, hogy na azonnal bemászni a kádba, és valószínűleg olyan határozottan, hogy legnagyobb csodálkozásomra PrezLee kelletlenül ugyan de a kádba mászott. Persze a fürdetés közben mindenféle gyilkos pillantásokat vetett rám, szerencsére nem hatottak. Olyan fura, hogy amúgy mindenféle vizet imád, csak a kádban levővel van neki baja… Na sebaj, szép tiszta illatos csili vili lett az uraság, természetesen a fürdés után rájött a hoppárlé, végigkente magát mindenhez, ami lehetőleg kissé összekoszolhatja.

Szombaton voltunk egy nagyot járni, szép hó volt minden fele. Ugrabugrált, szökdösött, majd megint bolondéria tört rá, elkezdett kötekedni velem. Ez abból áll, hogy rohan felém, valami hangokat hallat, majd el akarja kapni a kezembe levő pórázt, vagy csak megbök az orrával, vagy a kabátom ujját akarja megcibálni, majd elrohan, megint cikázik egy kört és vissza. Idegesítő. Nem is akármennyire.

A megoldás néha az szokott lenni, hogy irgum burgum leordítom a fejét, közben ugye kiadom a stresszt is magamból, de jó, magamhoz rendelem (képzeljétek az esetek 85%-ban behívható az úrfi, ami nagy szó szerintem), jön szépen megdicsérem amiért jött, megkötöm és megyünk egy csöppet pórázon, amíg elfelejti hogy hülye legyen.

Azonban miután ismét elengedtem, megint erre a “nótára” gyújtott rá, így drasztikusabb megoldás után néztem. Méghozzá megint magamhoz hívtam, felcsatoltam a szájkosarat rá, és … letepertem a földre, hadd tudja ki a főnök.
Hmm… azt hiszem okosan döntöttem a szájkosárral, mert amilyen dinnye a nagy “harc hevében” elfelejt gondolkozni. Domináns eb rendesen, és nem hagyja könnyen magát. Persze engem se készítettek pudingból, elbírok vele, azonban kedvem nincs menni varratni magam, na meg nagyon elagyabugyálni se akarom, mert dühében belém kapna.. Így megelőzendő, szájkosár fel, hörög miközben lenyomom, majd elengedem, hagyom fél kört, hívom, ülsz, fekszik (mint egy angyal), szájkosár le és két napig rendben vagyunk… Vagy csak fél napot. Vagy csak egy órát 😀 Kitartó minden esetre, az biztos.

Na de aztán féltékeny ezerrel. Hétvégén itt volt a barátom, és ugye beszélgettünk és állandóan közénk akart bújni. Amikor csak egyedül vagyok is rámenős, ha simogatást akar, ellenben mikor ő is itt van, MINDIG simogatást akar… Kész röhej ahogy furakodik, szinte csúszik mászik egy “kis simi” érdekében. Na ha meg mégsem kapja meg, eljátssza a világvégét. Fekszik a helyén és egyenletes időközökben valami sípolás szerű hangokat hallat, amolyan nincsen anyám se apám dallamra.
Általában ezt a magatartást megspékeli még azzal, hogy szerteszét hurcolja az ágyát, birkózik vele, majd a felgöngyölt akármire fekszik rá, továbbra is sugározva a “duzzogó” című előadást. Pedig nincs “ignore-ra” téve. Csak sacc per kb valamiféle képen tudja, hogy nincs a 100% központban és ezért nagyon törekszik vissza. És sunyi nagyon macska módon teszi mindezt.

Haha :D

Olyan szinte mint akit kicsavartak, csak úgy kacagok magamban. Persze ezt nem illik, de végre olyan nyugis az eb, hogy nekem kell szinte piszkálnom, hogy ne unatkozzak.

Igazából nem csoda, hogy ki van nyiffanva és a hosszú tél után már nagyon vágytam ezekre a nyugodt percekre 😀 Órákra 😛

Hétvégén falun voltunk így jó sokat sétált apuval meg Győzővel, aztán vasárnap még egy kiruccanásra mentünk ugyancsak Győzővel, egészen fel a tóig. Itt az erdőben bóklászva egy percre visszavedlettek gyerekké, mert a két eb elkezdett kergetőzni egymással. Jó volt nézni behem Győzőt rohangálni a fák között, PrezLee meg utána és mindkét eben látszott mennyire élvezik magukat.

Akár ma meg is úszhattam volna, csak egy rövid városi sétával, de erre ráfázott az uraság, mert még jobban kikészítettem… ugyanis dolgom volt a Real fele, ott meg van egy út, ami a gyümölcsösbe vezet. Kicsit gödrös megközelíteni az eleje, de utána egészen járható. Nos ide mentem, és kocsival megrohantattam az ebet. Méghozzá úgy, hogy ő szalad elől, én meg követem lábíjhegyen. Egészen míg látom, hogy kezd lecsillapodni a nagy rohanhatnékja, és ekkor még van a visszafele kocogás is 😀 Na ez tuti biztos kifárasztja őkegyelmét. Nincs is baj ilyenkor.

De jó, hogy itt a tavasz 😀