Hónap: 2009 november

Komolyan mondom, következő életemben PrezLee szeretnék lenni. Na mert ugye neki majd mindent szabad, nem kell melóznia, és mindenki csak tutujgatja meg szeretgeti. Kutyaélet? Egy nagy fenét… kutyaélete van más kutyáknak, PrezLee igazi herceg úrfi.

Ma kicsit elidőztünk a teniszpályák mellett, volt ott bizony sövény ugrás is, mert kérem kiderült, hogy PrezLee (Pezmet, Prislea – már mindennapossá vált nevei) tudja hogy a hopp annyit jelent: át kell ugrani valamin. Oly ügyesen ugrik mint valami lökött bakkecske, hip meg hopp, és persze várja a dicséretet meg a falatkát. De legalább lelkesen végzi 😀

Szóval miután volt egy kis hacacáré (harcoltunk, hogy igenis úgy van ahogy én mondom… marhára idegesítő, hogy még mindig nem hiszi el :P, de nem adom fel) elindultunk doktor úrhoz valami tartozást elrendezni. Nem is mi tartoztunk, hanem Győző volt a hibás, de nálunk volt a pénz. És a doktor úr már olyan rég jön, hogy azt mondtam rég nyugdíjba megyek mire megérkezik, de az anyukám hetente megkérdi, hogy odaadtam-e a pénzt. Szóval séta is jól fog, meg pénzt is elintézni alapon meglátogattuk a rendelőt.

Azt hiszem itt kéne nagyon okos legyek… és valami rém hülye okot találjak amiért ha nem is naponta de hetente 2x meglátogassuk a rendelőt… ugye vannak ott mindenféle zacsik, kutyakaja, macskakaja, mindegy, csak kaja legyen… mert jön ugye az éhenkórász ebem, minden zacskóba beledugja az orrát, jól belakik, oszt gond egy szál sem… Hát nem kéne én kihasználjam ezt? Még egy két kutyaboltot kiszemelünk, veszünk valami hihetetlen olcsó akármit, és hagyom a zebem belakjon, kövérre hízzon ingyen… Ehem ezt kéne tennem és közben irulva pirulva húzzam (de nem nagyon), hogy ejnye bejnye PrezLee, ne lopj…(csak amennyit jólesik drága bogaram! :D)

Miután megkóstolt néhány kutya, macska eledelt hazafele sétáltunk… Ja volt egy találkozás egy biglivel(beagle), tök szuperül sikeredett, sugárzott hogy a gazdájának is van fingja az ebekről… egyáltalán nem ráncigálta a csöpp kis ebét, hogy juj ez a rémes hatalmas hegyes fülű izé (milyen fajta is ez???) megeszi, hanem hagyta őket, megszagolászták egymást, majd hé haver jössz e játszani jelszóval majdnem majdnem játék lett belőle. Sajna nem lehetett, ugyanis már nem volt a hely alkalmas… de olyan kellemes meglepetés volt, hogy nem a halálra rémült pudli gazdival találkoztam, hanem egy ezeddig éppeszű pasival…

Aztán nem sokkal ezután valami városi rendőrséggel találkoztunk, épp annyi időm volt, hogy rácsatoltam PrezLeere a szájkosarat 😀 Aztán folytattuk utunkat, nagyon peckesen (imádom amikor majd szétesik olyan nagyon kihúzza magát jár, nagyon dögös!!!)… egészen addig amíg “letámadtak” valami kóbor kutyák… na itt volt egy említésre méltó jelenet… mert amikor azok elkezdtek ugatni, rendőrök vagy mi a csodának nevezzem őket (kommunitáriusok) hétra néztek, láttak egy hatalmas zebet akiről épp lekaptam a szájkosarat… és ha akkor hozzám szólnak… meg is verem őket, na meg odadobom mindkettőjüket kajának a kóbor ebek elé…

Nem szóltak egy vak hangot sem, elvégre nem is lett volna mire szóljanak.. na már bocsi, hogy törvény, de mikor megyek el a kerítés mellett és 5 kutya kiront, nehogy már elnézzem, hogy a zebemet össze vissza harapják, mert neki törvény szerinti szájkosara van… HEHE … Na nem lett cirkusz, valahol az esetek nagy részében PrezLee oly ügyesen intézi, hogy egyszerűen nem merik letámadni. Attitűdé kérem szépen. De hogy honnan szedi ezt a pofátlanul pimasz attitűdöt na azt nem tom…

Miután megnéztünk (nagy érdeklődő szemekkel) 2 cica kezelést hazabaktattunk.

Na most a kérdés, hogy miért is lett “Ej ej PrezLee” a bejegyzés címe… mert fogalmam sincs 😀

Lehet ideje volna ismét letölteni a képeket  a gépről és egy párat feltölteni ide 😀 Akár úgy vegyesen is. Van egy pár aranyos 😀

Eléggé szürke hétköznapokat élünk mostanság. Nincs te kaland, nincs te hirtelen ötlettől vezérelt kiruccanás, nincs hétvégén kirobogunk falura sem. Ez a vezeklés, amiért baklövést követtem el. Na van ilyen is, legalább fogjuk tudni milyen szuper mikor megint mehetünk!!!

PrezLeen is kicsit meglátszik, hogy kevesebbet mozog, morcos, mocorgó, meg valahol kedvetlenebb is. De ő is kibírja. A napi hosszú sétánk megvan, ugyanakkor reggel ha el nem alszunk rövid séta, ha elalszunk csak pisilni viszem, és este megint rövidebb séta.

Ma a drága ebem rendes volt, ugyanis képes volt lábnál menni. Időnként kezd olyan érzésem lenni, hogy mégis csak sikerülni fog “betörni”, mégis el fogja fogadni, hogy én vagyok a főnök és nem ő. Garancia rá nincs, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy hosszabb rövidebb időkre engedelmeskedik, nem akar minden áron előttem baktatni, hanem szépen fél fejjel mögöttem jön.  Kis hisztije volt, de nem tartott sokáig, ugyanis ott volt egy élősövény, amin átmásztam és biztattam ugorja át. Nagyon ügyesen megtette. És nem egyszer.

Olyan érzésem keletkezett, hogy lehet, most kéne elkezdeni valami komoly tanítást, jutalomfalatozást ezerrel, mert eddig teljesen nemnormális volt. És úgy emlékszem, hogy olvastam valamit arról, hogy sokszor későn érnek.

Ma kétszer is hívtam hozzám és döbbenten álltam a helyzet előtt mert jött.  Persze ilyen esetben öröm megdicsérni, és megint elküldeni játszani egy kört.  Na majd valahogy lesz. Lehet a héten sikerül sofőrt kapni aki kivigyen egy mezei járkálásra 😀