Négy óra alig múlt el, mikor elindultunk. Szerencsére ma a dugót is sikerült kikerülni, és a hármas számú görkoris helyre mentünk. De nem görkoriztuk, mert két órányi gyaloglás után ehhez már nem volt kedvem 😀 Minden esetre hatalmasat jártunk… Nagyon jól esett. Az igazság az, hogy igyekszem kihasználni, hogy kellemes őszi idő van, és még nincs hideg… mikor eljön a tél, sokkal kevesebbet fogunk tudni jönni menni… Jujj nem lesz egyszerű ezt a “bestiát” megmozgatni rendesen téli időben… Na majd Győzővel megkergetik egymást az udvaron…mikor kimegyünk falura persze 😀
Hónap: 2009 szeptember
Hű mennyi esemény
Hol is kezdjem…
Talán ott, hogy tegnap este, meg ma is hulla fáradt volt az ebem… vajon mitől?? Egész nap aludt. Meg néha felszökkent a helyéről és nagy hangosan elkezdett ugatni… Ja persze a frászt jól belém verte, mindig megijedek mikor felpattan és elüvölti magát…
Reggel nem akart felkelni. Ilyen még nem volt. Mármint felöltöztem, bejöttem, elindítottam a kompjutert, visszamentem, reggeliztem, teát főztem, megint bejöttem, megnéztem a kedvenc rajzfilmemből egy részt (Futurama), majd azon kezdtem filózni, hogy dolgozni is kéne ám, mire becsoszogott ő urasága… és se szó se beszéd ledobta magát az irodai “ágyára” és tovább aludt. Na tessék…
Valamikor délbe kérezkedett le pisilni…
Délután 4 óra tájt nagyon mehetnékem támadt, még vártam egy cseppet, menjenek haza a jómunkásemberek, majd kocsiba ültem és irány egy nagyon régen nem látott kedvenc sétáló helyem… Igen ám, de arra nem számítottam, hogy a törökvágáson keresztül hatalmas dugó lesz.Jó… gondoltam akkor okosabb leszek, megállok ott, sétálunk egy rövidet, mert de jó addig elmegy a dugó, onnan meg folytatjuk az utat, PrezLee is nyugisabban ül még 20 kilométert a kocsiban.. Aham… parkolással nem volt gond, mert pont ott volt a parkoló csak jobbra tértem ki… de mire kiszedtem ebet a kocsiból mi történt??? MEGINDULT A KOCSISOR… Azt hittem lebabázok dühömbe, jó 10 percet !!!SICCCC!!! vártam amíg át tudtam egyáltalán menni… Egymást érték a kocsik… na ha már felborzoltam az ebet, akkor végül átslisszoltunk és kicsit rohangászott az ottani réten…
Tovább folytattuk az utunkat, kiértünk majdnem addig a helyig, azonban hamarabb észrevettem egy mellék utacskát ahol meg lehetett állni és ott meg is álltam. Egy fél kanyarnyival hamarabb mint a másik hely… Nagyon szeretem ott.. dombocskák, mező, sehol senki… Sétáltunk egy hatalmasat, készült pár fénykép is…
PrezLee azonban nagyon felbosszantott, közel volt ahhoz, hogy kihúzza a fércet… Próbálom megérteni mi járhat abban a keskeny fejében, mert néha az a fura gyanúm keletkezik, hogy a neuronok össze vannak gabalyodva és nincs elég helyük, hogy normális legyen… Ahol jártunk egyszer csak valami jó magasba értünk, ahonnan leláttunk a főútra. Ahol persze jöttek mentek a kocsik… És PrezLee legalább 3x elindult, hogy na akkor most “levadászok egy kamiont” típusú kamikázé ugrásokkal lefele a domboldalon. Szerencsére jó messze voltak és meggondolta magát. Visszahívtam, vissza is jött, de valahol tisztára látszott a képén, hogy nem fogja fel, mik azok a “kicsi mozgó izék” és azért indult utánuk… Végül elmentem onnan, mert egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy valamelyik nem-e tetszik meg neki jobban és akkor elrohan… És mondom, nem 200 méterre voltunk az úttól…
Visszafele indultunk… mikor meglátta a kocsit oda rohant hozzá. Ezt máskor is teszi, totál dilis ami a kocsit illeti, majdnem annyira bolondul érte mint én 😀 Erre nem áll meg a kocsinál, hanem tovább megy!!! Azt hittem szívbajt kapok, ott helyben, mert hiába ordítottam utána, ő ment azzal a konok fafejével. Ki egészen az útig (FŐÚT, cikáznak a kocsik), átment a másik oldalra, közben én is rohantam, de semmi reakciója nem volt irányomban… Ő meg kellett ám nézze mi van ott túl… Na tiszta mázlink volt, hogy az egész hülye akciója alatt egyetlen kocsi se volt a környéken sem… Végül visszajött, jól megszidtam, de megverni nem akartam, majd betettem a kocsiba és elmentem 5 percet dúlni fúlni mert majdnem nekiestem hogy szétverem azt a drága kis fejét…
Hiába na mind mondja a postásom, hogy nem lehet bízni a kutyákba… 😀
Végül is jó, hogy nem történt semmi, azonban megint eszembe jutott, hogy biza ahogy közeleg az út (és még jó távol van) én megkötöm, aztán akkor nem megy el.. Bosszantó, hogy máskor is volt 30-50 méternyire a kocsi a főúttól, de nem jutott eszébe így elmenni…
Na mindegy.
Következzenek a képek a rosszcsonttal!
Vicsor
Ma úgy döntöttem, hogy hazajövök. Kezdetben azt hittem, hogy csak holnap reggel, de végül azt mondtam inkább ma…Készülődtem, pakolásztam, erre PrezLee tiszta ideg lett. Olyan feszülten rohangált, mintha attól félne ott fog maradni. Látszott rajta, hogy rémesen izgatott. Oké, amíg bepakoltam a paradicsomot, krumplit és társait a táskámba ő végig mellettem ücsörgött…
Búcsú képen apukám kicsit megpátyolgatta az oldalát, erre fura mód elkezdett figyelmeztetés képen vicsorogni és kaffogni felé… Na azonnal ott teremtem, leordítottam a fejét, mert milyen dolog ez… el is ment, majd szóltam az apukámnak is, hogy ne provokálja feleslegesen… PrezLee meg lett szidva amiért vicsorgott, ezután több baja nem volt az apukámmal, de az is felesleges lett volna, hogy most édesapám megmutassa, hogy ő tényleg nem fél tőle… Na jó én se félek, de minek folytatni?
Mintha megszégyellte volna magát azután, amíg minden a helyére került a kocsiban, kimondottan jófiú lett.
Ilyenkor azért eszembe jut nekem is, hogy nem gyerekjáték egy ilyen kutya… Mert kedves, meg tényleg nincs vele baj, de azért azok a fogak…. 😀 Nem mondom hazafele egészen biztonságban éreztem magam mellette… és ráadásul a hátsó úton jöttem, jóformán 1 kocsival találkoztam végig, az erdő közepén… de tudtam, ha valami baja van a kocsinak akkor se fogok félni PrezLeevel az oldalamon… Elvégre dobermann nem plussmaci 😀 😀 😀
mnnnnnaaaaa
Ez is megvolt. 😀 Hétfő helyett még ma, vasárnap kijöttem falura. Tettem vettem a lakásban, arról volt szó, hogy kiruccanunk barátokkal bámulni, de valahogy nekem se volt már kedvem. Finomat főztem, Hortobágyi Húsos Palacsinta (szerűséget) mert nem néztem recept után, csak úgy emlékezetből, de asszem így volt ahogy elkészítettem :D. Aztán elmosogattam a tevékenykedésem során keletkezett tengernyi mosatlant, majd beültem a kocsiba és kijöttem falura.
PrezLee le volt döbbenve örömében 😀
Érdekes, hogy nekem másképp örvend mint mondjuk ha valaki meglátogat. Látszott rajta, hogy NAGYON örvend, olyan nagyon, hogy eszeveszetten ugrálni is elfelejtett. Mások ha jönnek látogatóba, akkor arra koncentrál, hogy körbeugrálja és verje le őket lehetőleg a lábukról… Érdekes. Miután üdvözöltük egymást, nem tudtam lépni sem, mert a nadrágom szárát is megfogta csak nehogy eltűnjek. Ha leültem teljesen hozzám bújt és mint valami kis angyal üldögélt, egészen addig amíg eszébe nem jutott, hogy jobb lesz elkapni megint a nadrág szárat mert meglép ez a gonosz gazda…
Győző is érdekes jelenség… soha nem jön be a lakásba 😀 Csak ha én itt vagyok. Azt se mindig, de olykor olykor egyszerűen bejön és lefekszik a konyhába, nagy bámész szemekkel néz. És tőle se tudok lépni az udvaron, a nagy szeretetével dönt fel, meg koszol össze. Ja és minden képen meg akar védeni PrezLeetől. Mászik be közénk, formálisan a hatalmas testével védelmez engem. Érdekes dolog…
Na de azért Győző becsületére legyen mondva… megvédte PrezLeet is… Ugyanis fent voltak apukámmal a hegyen, mind a három kutya, baj nem volt, csak éppen PrezLee visszament… egyedül. És a “hegyi” kutyák (egy tanyán vannak, apum segíteni szokott a tanya tulajának) nekiestek a szegény városi ebnek, PrezLeenek… Ha hárman vannak, akkor nincs gond. Na és Győző rohant segíteni a bajba jutott PrezLeenek 😀 Édesek. Komolyan 😀
Fura
Fura dolog, hogy nincs itt… Péntek este hazajöttem, voltam sörözni 😀 és persze majdhogynem szólítottam mikor beléptem az ajtón, és hazafele jövet valahogy végig az járt a fejemben, hogy na még kiszaladunk a sarokig és utána lehet aludni… Mikor kinyitottam az ajtót jutott eszembe, hogy ma nem kell sétálni menni. Az igazat megvallva vannak pillanatok amikor igazán “agyra” menő, hogy x órára haza kell érni, mert neki pisilnie kell, vagy épp az ember felsértett lábbal hazatipeg, alig várja, hogy rúgja le a cipőt erre, mennie kell, akkor átöltözni, mert szoknya mellé a trampli 4×4 cipő sehogy se megy, s utána gyorsan menni még egy sétára 😀 Igen, néha idegesítő.
De most, hogy nem volt itt olyan furán üres a lakás.
A tegnap este főztem… és eldobtam 2-3 fancsika húst, mert most mit csináljak vele amíg visszaér PrezLee de első mozdulatom az volt, hogy nyújtani akartam, s meglepődtem hogy nem tolakszik a drága 😀
Ő még nem tudja :D
Méghozzá azt, hogy holnap reggel faképnél hagyom és péntek-szombat-vasárnapra (megeshet, hogy hétfőre is) megszabadulok tőle 😀 Milyen gonosz egy gazdi vagyok … A hétvégén valami főzőfesztivál van, ott akarok lenni sokat fotózni meg bámulni, meg kóstolgatni is, és nem szeretném egész nap bezárva hagyni a lakásban. Akkor inkább kihoztam a “nagyihoz”, hadd élvezzék az “unokájuk” társaságát… 😀
A vicces, hogy jövő hétvégén is ugyanez fog történni…és persze ő ezt sem tudja még 😀