Motorozás :D

Ma PrezLee úrfi apukámmal ment Gyurihoz látogatóba. Motorbicigliggel. Mert közben azt is megjavították. Igaz, hogy már valami 20 éve ácsorgot ezen motorbiciglig, de eljött az ideje, hogy újjá szülessen. Na még egy dolog amit meg kell tanulnom, csak éppen legyen kicsit stabilizált a motorbicikli “állapota”…
Na és apukám felpattant a kétkerekű vasparipára és PrezLee rohant mellette. Tetszett neki a móka 😀
Cudar kutyánk volt oda és vissza a motorbicikliért. Ő fiatal korában azzal volt szaladtatva és mikor a hangját meghallotta azonnal heves hisztibe kezdett.
Amúgy meg elindult az ATV!!! Hát most már kicsit sem csodálkozom azokon akik belebolondultak, mert bevallom én is az ő népes táborukat szaporítom mától pedig csak pár métert mentem vele jobbra balra ! Aki aszongya hogy nem jó ATV-zni az szerintem irigy 😀 Mert szenzációs egy érzés ülni a hatalmas brummogó masinán az meg visz előre hátra!

Még csak az udvaron lehetett kipróbálni mivel a fékeket is rendbe kell tenni, de indul gombnyomásra, be lehet tenni sebességbe és hát semmi ördöngösség nincs a vezetésében!

PrezLeenek ez a divájsz is tetszik (nekem még jobban) ellenben ezzel is úgy kezdi mint a görkorival 😀 meg akarja enni a kerekeit. Arra már rájött, hogy menjen félre az útból ha “felhördül a nagy állat”, de szerintem első kiruccanásunknál már megszokja és fog szaladni mellette ahogy illik. Nagyon várom!

Szombati kalandok

Reggel felkeltünk… obviously. Aztán levittem ebet. Nem produkált semmit. Visszahoztam. Ücsörögtem a lakásban. Egyszerűen nem emlékszem mit csináltam. Aztán nagyon álmos lettem és fel az ágyba úgy elaludtam mint a tej. PrezLee tök rendes eb otthon. Nem is tudom hogyan sikerült ezt így “megtanítani” neki. Mert ez nem is tanítva volt, így viselkedik otthon… én felmásztam az ágyamba, hasra dobtam magam és annyira kába voltam, hogy még az se érdekelt, hogy ő a lakásban “szabadon” van. Gondoltam elég meleg van ahhoz, hogy neki se legyen kedve csintalankodni… erre még nem aludtam el, mikor hallom, hogy betipeg, a helyére fekszik majd hangos nyögéssel megadja magát a sorsnak… ő is aludt egészen addig amíg fel nem ébredtem én. Hát nem imádni való?????

Valami 1 és 2 óra között ébredtem meg. Na ekkor elkezdtem szedelőzködni, és hamarosan el is indultunk. Ki falura via háromszög és via soppingolás, mert kaptam utasításokat mit vigyek. Hát nem a legjobb megoldás a déli dög melegben soppingolni… de szerencsére nem volt sok megvásárolni valóm.

Hogy ne az úton érje a pisilhetnék, hát ma kimondottan “úri” kocsis sétáltatásban volt része a zebnek 😀 Mert behúztam a teniszpályák mögé kocsival, kinyitottam a kocsi ajtaját, kiengedtem ebet, elszaladt pisilt és 5 perc után betessékeltem a kocsiba majd tovább hajtottunk. Még csak meg se állítottam a motort 😀 Mint a nagymenők kérem szépen.

PrezLee meg volt olyan gyors, hogy ismét talált egy teniszlabdát… Kettő biztosan van már a kocsiban, a lakásban vagy 5 szétszórva, és még ki tudja merre. Nagy figura, mert most is kipattant az autóból, nekifogott szaglászni, majd előjött a teniszlabdával, ledobta és ment tovább. Hamarosan készülök menni teniszezni is megtanulni… labdát nem kell már vennem, elég ha arra sétálok PrezLeevel és begyűjtök még párat. Szóltam is neki, hogy legközelebb egy teniszütőt is hozzon, labdából hamarosan elég gyűlt.

A bolthoz érve persze láthattam, hogy akárhova húznék árnyék egy falatnyi sincs. Hát akkor minden ablakot megnyitottam egy picit, felvettem a nyúlcipőket és végigrohantam a bolton. Jó azért így vásárolni 😀 Nem vesz az ember mindenfélét feleslegesen és ideje sincs nézelődni, hogy mi is kéne még (“nekem talán egy másik fej, mert az enyém hülye rég 😀 😀 :D). Valami 10 perc alatt vásároltam és szerencsére senki nem volt a kasszánál sem, így nagyon hamar kijöttem mielőtt még sült PrezLeet találtam volna a kocsiban.

Mikor jövök kifele a boltból kis “tömeg” ácsorog és nézik az ebet 😀 vagy 3 gyerköc, azoknak a papája és valami nagypapa forma voltak a “tömeg”. Na ezután még csak a tankolás maradt hátra 😀 és onnan egyenes az út egészen ki. Persze PrezLee külön szórakoztató a többi közlekedő autóknak, mert ő vagy középen ül vagy éppen kidugja a fejét és állandóan látom, hogy mutogatnak felénk 😀

Már 12 óra elmúlt de valahol kint csámborog az udvaron és elnézem mennyire jó itt neki, mikor piszkálják egész nap egymást Győzővel. Még a mimikája is megváltozik, néha néha berohan hozzám amolyan “lájf csekkre” oszt “kacag egyet” és rohan ki megint valamit tevékenykedni. Nagyon várom, hogy kertes házba költözzek! És meglegyen KrumpLee (a bullterrier lányzó) és VirsLee a taskó!

Drukkoljatok!

Holnap ha minden jól megy mutizok képeket..úgy néz ki meg fog “kelleni” tanuljak ATV-t (quad) vezetni 😀 😀 itt van az udvaron. Kicsit nagyon bibis még, ugyanis ez el volt lopva a gazdájától, majd a véletlen segítségével lett megkapva és elég nagy károkat okoztak benne a garázda tolvajok. Így került hozzánk. Megjavítandó van rajta elég sok. Végül is nem a miénk, jó sokat kell majd udvaroljak Gyurinak hehe na nem is kell csak úgy mondtam 😀 mert egyelőre itt fog lakni anyuméknál… csak sikerüljön megjavítani persze. De ahogy ismerem az apukámat ez nem olyan nagy katasztrófa… jaj alig várom már, hogy elinduljak vele, oszt PrezLee uraság rohangáljon utánam…

Olyan jó nagy massziv egy gépezet 😀 nem azok a játék ATV-k, na meg teljesen automata 😀 😀 😀

Csak suttogva

El kell mondanom, hogy az utóbbi 4-5 városi séta alkalmával nem akasztottam rá PrezLee úrfira a hosszú pórázt. Elég sokáig használtam eddig, és most is a kutyasétálós táskámban van. Az egész leszoktatás úgy történt, hogy amennyire tehetem, és az idő is megengedi kimentem a kutyával valahova a város szélére. Mivel itt a népsűrűség a városi tömeg 1%-át sem teszi ki, kocsik sincsenek és semmi egyéb “zavaró” tényező, normális, hogy itt nem is raktam rá a hosszú pórázt. Na meg ha nagyon hülyéskedett és nem akart jönni, ugye csak hátra arc és elkezdtem szaladni a másik irányba. Mindjárt meggondolta magát és azonnal “követett”. Ezt nem tudtam megtenni városi sétakor a zsebkendőnyi zöldbe ahol el tudom engedni egy kicsit…
Így történt, hogy a “normális” városi séta lett valahol a kényszermegoldás és a “kimegyünk ünnepelni a dombra” a normális…

Na és úgy éreztem, hogy most már az összevissza ugrabugrálástól és a “körbe rohanok de azért megtartom a 2 méter távolságot tőled” leszokott… vagyis a mezőn ilyent nem tapasztaltam egy ideje, úgy gondoltam akkor megpróbálom a háromszögben is 😀 és ment minden mint a karikacsapás…

Édesapámmal még néha megcsinálja a figurát 😀 Hétvégeken ha náluk vagyunk akkor részesül hajnali sétában. Persze Győzővel és Balázzsal.

A megszokás

Tegnap nem volt itthon PrezLee. Mert kint hagytam falun. Bevallom úgy egy icipicit jólesett, hogy nem kell egy pár órát foglalkozzak vele, de ahogy hazaértem máris hiányzott. Akár az, hogy nem kell kiengednem a kocsiból, pórázt rátenni, oszt úgy ügyeskedni a dolgokat, hogy ne csavarodjunk össze a pórázzal amíg bezárom a garázst, a táskával se akadjon össze, és semmi se hulljon ki a kezemből… mert normi, hogy legtöbbször egyszerre akarok felvinni mindent…

Aztán dolgoztam egy csöppet, és akkor vettem észre, hogy hiányzik mikor ki akartam menni a konyhába és óvatosan tettem le a lábam a földre és arra figyeltem nehogy rálépjek. Ugyanis az asztalom alatt szokott tanyázni… Na igen. Ekkor vettem észre, hogy igazából mennyire megszoktam 😀  És csak pár óra távollétről volt szó! Délután vissza is jöttem.

Ma reggel 5.55 perckor ébredtem. Történetesen nem PrezLee ébresztett fel. Ő most kint aludt a konyhába, tesztelem, hogyan lesz a legjobb megoldás, és úgy néz ki ez be fog válni. Ha ott aludt nem mocorgott nekem 4 órakor 😀 szóval okés volt minden. Na de reggel bekapcsoltam a Tvt, mert mivel nem szoktam ilyent nézni most valahogy volt egy órám amíg igazából fel kellett kelnem… és persze Discovery. Valami állatmentő műsor volt éppen.

Na ezen kissé megakadtam és úgy elgondolkodtam. Volt egy csaj volt neki 2 dobermannja. És jött a hurrikán, el kellett menniük. Bezárták a kutyákat a lakásba. Én ezt nem értem. Kurvára nem értem. Főleg azt nem értem, hogy ezek KOCSIVAL “menekültek” és nem is akármilyennel… nem szerencsétlenek voltak akiket mittudomén feltoloncoltak valami nyomorúságos buszra, hanem masszív terepjárós “szegények”… És képesek otthon hagyni a kutyát.  Ha csónakkal szedte volna ki őket a katonaság… nagyon összeszorítva a fogamat még ezt is le tudom nyelni, hogy azok nem teketóriáznak sokat a kutyával…. menekülnek meg izé.

Ha meg ott hagyja az állatot akkor nagyon fogja be a száját és akkor ne nyávogjanak hogy ők így meg úgy oda és vissza vannak a kutyájukért!!! Mert NINCSENEK. Egy vacak tárgynak tartják, amit csak úgy ott lehet hagyni egy hétig. Na ez az ami kiborít. És csinálják a nagy nyálas állatvédő műsorokat.

Azt tudom, hogy ha itt ilyen hurrikánok lennének, és el kell menjek hát olyan isten nincs, hogy PrezLeet itthon hagyjam. Inkább nem megyek.  És nem hinném, hogy olyan nagyon fanatikus lennék. Vannak nálam 100x fanatikusabbak is. De ha egyszer fogalmam sincs mikor térnék vissza, persze a ház akár összedőlhet is, mert elvégre azért kell elmennem… akkor hogy hagyjam a veszély kellős közepén a kutyát amelyik nem fog tudni felmászni a tetőre ha netán arra van szükség, hogy megmeneküljön…Ha két hetet egy ketrecben is tölt el, úgy, hogy kap vizet meg valami kaját akkor is 100x jobb annak az állatnak ha a gazdája mellett van… mintsem bent hagyva egy házban. Na nem nézek többet TV-t. Már a discovery channel is fertőz a hülyeséggel.

Szóval… igenis vegye csak elő mindenki a Kis Herceget és olvassa el az oda vágó részt:

” Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…”