Na igen… valahogy így szoktam kiáltani egyet… méghozzá ijedtemben. Időnként lököttem úgy belém veri a frászt, ahogyan az a nagykönyvben van megírva. A dolog egyszerű. Dolgozom, még nem kapcsoltam be a zenét, mert eléggé reggel van és félig matt a fejem, aztán ő fetreng, az „irodai” ágyán hol kidölve, hol csak elvan… mert jó puhi ott. Néha ránézek és becs szóra irigylem ezért a „kutya életért”… És akkor neki eszébe jut, hogy a csendbe ahol a számítógépem ventillátorjainak a monoton zúgása hallszik csak, elrikkantsa magát!!! „VAAAAAAAAUU” … ennyi. Nem több. De olyan hirtelen kezd rá, semmi mocorgás, semmi egyéb, hogy ha lenne… minden aprópénz kiesne a zsebemből. S akkor jön az én „A FRAAAAAAAAAAANCBAAAA!!!” megint megijesztettél bolond kutya! Ő meg néz ki a fejéből, értetlen fejjel… „na már megint mit hisztizel???”
Hónap: 2009 március
Hétvége…
Juj ez a hétvége igazán „kegyetlen” volt PrezLeenek… Ritkán történik ilyen, mert a hétvége az „szent és sérthetetlen”, de most így alakult. Valami munkával voltam elmaradva és muszáj volt befejeznem. Voltunk sétálni, játszodtunk rongyhúzósdit, de nem voltunk se a réten, se a mező, az erdőben sem és még falura se vonultunk ki egy udvari játékra Győzővel.
Persze kicsit éreztem ám, hogy hiányzik neki a mozgás, de sajna ilyen is van. Majd legközelebb…
Addig is kb ezzel töltötte el az uraság a hétvégéjét…Ja azon kívül, hogy szétrágta a foci labdáját…
Második felvonás:
