Hónap: 2009 január

Sokszor támad az a sanda gyanúm, hogy PrezLeebe kicsit több ész szorult mint átlagosan az átlagkutyákba. Nem a Dobermannokról beszélek, mert minden igazi Dobermann rajongó TUDJA, hogy a legokosabbak a Dobermannok, ehhez nem fér kétség (mint ahogy a németjuhász rajongó szerint a németjuhászba, a pincsimániás szerint a pincsibe stb de most ne részletezzük).  Kétségkívül … van egy olyan tendencia is, hogy az ember okosabbnak, szebbnek, ügyesebbnek vagy NETÁN zöldebbnek is látja a saját kutyáját… várjunk. A zöld talán a szomszéd feleségével vagy ha jól belegondolok, a szomszéd kertjével kapcsolatos… De lényegtelen.

Szóval engedje meg nekem a világ, hogy a következp 100%  igaz állítást azért mégiscsak kimondjam: PrezLee jelenleg a LEGOKOSABB kutyám. Fokozva, a LEGOKOSABB DOBERMANNOM! Persze elhagyom azt a kis apróságot, hogy csak egy kutyám van, illetve az az egy is Dobermann… de nem hazudtam.

Sakkor térjünk csak az észre. Azért gondolom, hogy nagyon okos a zeb, mert sokmindent észbontóan hamar megtanul. Például ugatni némán, vagy hangosan… egy délután, 10 perc. Azonnal megértette mit akarok, még 2-3x gyakoroltuk, hogy éles legyen a különbség, és tudja.  A labda… hozd ide, kapsz falatot.. hozza mint az óra, mert kap falatot. Aztán azok a “dolgok” amelyeket nem tanítottam neki, hanem ellesett… ilyen a kavicsos trükkje Győzővel, az ajtó kinyítása, a táljainak hurcolászása annak megfelelően, hogy éhes, vagy szomjas… Persze tutira mindig rácsodálkoztam és “el voltam bűvölve” a lökött tevékenységétől, és akkor ő rögtön rájött azzal a “végtelen eszével”, hogy ez most nagyon ügyes dolog amit csinált, és azonnal megjegyezte… na meg a sok rosszalkodás… gondolom azokat is csupáncsak azért csinálta, mert nem tudta eldönteni, hogy a jó, vagy a rossz kategóriába sorolja… Most már egy csomó mindenről tudja, hogy rossz, így (mivel oly rémesen okos egy kutya) nem is műveli nagyon gyakran a rosszat… csak néha… gondolom ellenőrzésképpen, hogy BIZTOS???

Na ennyit a végtelenül okos barna dobermannról… ezen okosságot néha (és szerintem tuti jogosan) teljes agyamentségnek is szoktam nevezni… De az olyankor van amikor a borzasztó nagy okossága helyére hirtelen valaki káposztalé állagú valamit varázsol…  😀