Hónap: 2008 december

Mármint PrezLee!!!  Ma az agyamra ment, felbosszantott, rongált, tönkretett dolgokat és jó sokat nyafogott is, de mindez csak ráadásnak. Mert ma nem voltam itthon egész nap vele… 11-kor elmentem, és volt pofám itthon hagyni egyedül egészen 4 óráig… mármint kb, annyit amennyit egy “normális” kutya naponta egyedül marad…

Kezdjem csak el sorolni a mai napot… először is a “hagyományos” hagyj békém kávézom idő alatt (kb fél óra reggel, amikor is kávézom és ökegyelme kint van hagyva… csak így ihatom meg nyugisan a kávét 😀 … ezalatt az idő alatt “betört” a fürdőszobába, a mosógépről ellopta a samponomat, KINYITOTTA a kupakját(!!!) és a háromnegyedét (a teli flakonnak) kiürítette a földre… majd nézte csodálkozva a művét.

Ennek következtében a fördőszoba ajtóra vonatkzó biztonsági berendezést megkétszereztem… Vagyis nem egy szék van az ajtó előtt, hanem immár kettő, így nem fér az ajtóhoz, nem tudja kinyitni. Egyelőre. De szerintem hamarosan rájön, hogy a székek elmozdíthatóak… kiváncsi vagyok mikor.

Ezután nem történt semmi különös, csak 5 percenként kellett valamelyik ajtót becsukjam, mert most már nem csak egy ajtót próbál meg a “megfogom a kilincset” módszerrel kinyítni, hanem az irodámban levő összeset… vagyis mind a hármat. Befele, kifele nyilik? nem baj, kisérletezni van ideje és meg is teszi. Végül addig húzza a dolgokat (az idegeimet igazából) amíg hangos ordíbálás lesz a vége: MENJ A HELYEDRE!!! Na igen, kb 5 percig marad ott, ha elég erősen ordítok… ha nem akkor “röhög” rajtam… Nagyon komisz dög 😀

Szóval 12kor el kellett menjek itthonról. És PrezLee itthon maradt. Nem tudtam pontosan mikorra érek haza, így amit tudtam bebiztosítottam. De hát nem lehetett mindent. Ellopott egy villát, megrágta a végét, ellopta a nylon fóliámat, elrágta a végét, de dobhatom az egészet a fenébe, illetve az egyik csavarhúzomnak a nyelét rágta szét. Ezen kívül lerágott egy virágot, lecsippentett egy másikból és a pokrócát a szoba közepére hurcolta.  A sótartót is a földön találtam meg… Szóval keményen tevékenykedett az úrfi amíg nem voltam itthon…

Csak belegondolok és elhülök, hogy mégis miket úsztam meg azáltal, hogy ritkán hagyom egyedül!!!

Prezlee minden nap valami újra képes… meglepetések sorozata. Borozgattam a barátaimmal, és természetesen ez olyan alkalom amikor kutyástól vagyok ott. Ilyenkor a gyerekek elszórakoznak az ebbel, eb elszórakozik a gyerekekkel, meg kap egy csomó finomat (mogyorót, popcorn-t, vacsorát, mindegy, de kap) … és itt derült ki, hogy PrezLee kérem szépen szereti a bort is… Ez a PrezLee néha nagyon Tigrisre emlékeztet.. Micimackóból, mert igazán ő se tudja mit szeret és mit nem, de kipróbál mindent és ha szereti akkor nem bírja abbahagyni.

A fotokon érdemes még megnézni néhány újdonságot: a ledes nyakörv, ami remekül működik mint fényvisszaverő, mert mint ledes már kevésbé… de ez is az én hibámból, shhht nem megmondani senkinek. A másik meg PrezLee szeme alatt az első “szép” és igazi forradást… Balázstól kapta… na de lesz ez még így sem…

Tano egy gyönyörű szép FEKETE DOBERMANN! Aki PrezLee új barátja. Ma voltunk a fellegváron és minden a legnagyobb rendben volt. A két kutya azt hiszem instant szerelembe esett egymással, mert egy percig nem mozdultak el egymás mellől. Annyira édesek voltak, hogy az csak csodálnivaló! Ma nem vittem fotógépet, mert már teljesen sötét volt, de lehet holnap kimegyünk a Bükkbe és akkor viszek. Jaj de örvendek, hogy a két kutya nem akarta megenni egymást! Mert nagyon félő volt, hogy az fog történni, hogy összekapnak.

Nem tudom meddig fog tartani ez a “szerelem”, lévén mind a kettő kan kutya, és nagyjából egykorú illetve egy súlycsoportú is… egyelőre Tano egy kicsit alázatosabb, de ez nem föltétlenül lesz így mig a világ. Persze időközben megjelent Paco is, meg még néhány kutya és PrezLee megint összekapott Pacoval… nem nagyon, csak hrrrr-mrrr volt, mert Paco tette a nagyot, de PrezLee mint már tudjuk nem hagyja magát.

Huuuuu de micsoda egy divájszt szereztem be az ebnek!!! Idén garantáltan nem lesz karácsonyfám! Khm… gondolom rossz kislány voltam és nem fog hozni nekem az angyal! 😀 Deeeee nem baj, nem nem még egy kicsit sem! Mert csak beültetem a kutyát a sarokba, felcsatolom rá a ledes nyakörvet, persze azelött bekapcsolom és TADAAAAAAMMM máris ott van a villogó karácsonyi dísz a sarokba!!!

Félretéve a viccelést… komoly cuccot rendeltem meg, méghozzá egyenesen Taiwanból érkezett meg. Magam se hittem volna, de tény és való, hogy itt van! A póráz maga egészen kóser! Piros 😀 pedig a képen narancssárga volt, a ledek pedig kék, piros és narancssárgán égnek. Összesen 6 drb. led. Kimondottan karácsonyi hangulatban váltogatják egymást. Jó jó, tudom, hogy vicces, meg röhelyes 😀 De tényleg jó kis szerkentyű a sötétben, mert messzire látszik hol tekereg a lökött kutya!!! Ráadásul a közepén van egy fényvisszaverő csík, ami meg jó például szaladás közben… vagy máskor a sötétben 😀 Alig várom menjek a fellegvárra az új divájszal! Meg fognak pukkanni az írigységtől a “hegylakók”!!! 😀

Ma a kutyasuli elmaradt, és azt hiszem már csak jövőre fogunk menni… Falura nem tudtam kivinni az ebet, mert Győzőnek fáj nagyon a lába, így az ott tartozkodást kicsit csökkenteni kell, mert még mindig nem sikerült kiokoskodnom, hogy például Karácsony estéjén mit csinálunk a két kutyával, hogy lehetőleg békén hagyják egymást… lévén, hogy természetesen mind a kettő “szobakutya”…

Győzőnek a lába végül is el van törve, szerencsére a csontok nem mozdultak el, így nem kell műteni. Remélhetőleg eléggé lusti ahhoz, hogy keveset mozogjon ebben az időszakban és nem is mozdul el semmi. Kicsit csökkentve lett a kaja adagja, mivel most sokkal kevesebbet mozog, és az sem árt nagyon ha icipicit lefogy. Na hát nagyon remélem, hogy nem marad sánta egész életére. Nagyon szomorú dolog lenne…

PrezLeevel ma kimentünk tekeregni egyet az erdőbe. Végül csak ketten. Egy dobis barátunkkal szerettünk volna menni, de hozzájuk vendégek érkeztek a hétvégére és a kutyát kipasszolták falura. Oszt akkor sebaj, kivittem én ebzetet, mert gyönyörűen sütött a nap. Ma igazából egy hatalmasat játszott a hóban! Nagy kár, hogy nem vittem a fotógépet, mert ez volt az első igazi hónak nevezhető fehérség amiben rohangált. Megmondom őszintén remek mókának találta és úgy szaladt körbe körbe mint valami kerge birka!

Ráadásul gyakoroltuk a “gyere ide”-t is… valahogy csak annyit tudok erről mondani, hogy “fog ez menni” 😀 Még mindig itt ott “hiányos” de remény van, hogy mire megkomolyodik ezt is fogja tudni rendesen. Aminek örvendek, hogy már nem bóklászik olyan messzire mint ezelőtt egy hónappal amikor ugyancsak erre tekeregtünk. Hanem sokkal kisebb körökben szaladgál körülöttem. Nagyon figyel, azt hiszem egy légy se tudna elröppenni úgy, hogy ne tudná merre haladt!

A “kirándulásunk”-at nagyon sárosan fejeztük be… Mert természetesen a talaj egészen vizenyős volt, nem volt hó mindenütt…

Ma 4 óra fele történt a baj. Sétálni mentek anyumék Győzővel és Balázzsal, amikor valami juhászkutyák támadták meg. És bár nem harapták meg, csak éppen ledöntötték, Győzőkének valami komoly baja lett, mert nagyon fájlalja az egyik hátsó lábát. Azonnal orvoshoz szaladtak vele, harapás nyom nincs, de lehet műteni kell… egyelőre valami injekciót kapott, meg holnapra valami fájdalom csillapitot, és csütörtökön röntgenre kell vigyék… Az orvos sajnos semmi jóval nem kecsegtet, valószínűleg meg kell műteni. 🙁 Anyukám padlón van… nagyon remélem minden rendben lesz a kis “döggel”… Azt mondják vagy törés, vagy repedés, és mindenképpen szerencsétlen esés… pech (pekk) ahogy mondani szokták.